„Az erkölcstelenségtől kell félni, nem a liberalizmustól” – Gájer László az egyház és a társadalom kapcsolatáról

Veszélyes a liberalizmus? Ferenc pápa liberális? Tartania kell a keresztény embernek az iszlámtól? A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának filozófiatanárát kérdeztük az egyház társadalmi tanításáról, a politikai irányzatokhoz való viszonyáról és a papi politizálásról.

(…)

– Ferenc pápa liberális?

– Ezzel a kijelentéssel óvatosan bánnék. Szerintem nem szabad ilyen leegyszerűsítően fogalmazni, mert ez nagyon megosztó.

Ferenc pápa tanításai koherensek az egyház tanításával, de bizonyos pontokon – úgy, hogy az nem sértő, nem eretnek és nem tévedés – eltolja a hangsúlyokat.

Vannak konkrét helyzetek, amelyekről sokat beszéltek, ilyen a legutóbbi időben a halálbüntetés kérdése. A hagyományos keresztény erkölcsteológiában a halálbüntetés erősen meghatározott körülmények között megengedett, ha azzal történik a kisebb erkölcsi rossz. Ez az egyház tanításában tehát hagyományosan megvolt, de nem tévedhetetlen tanítás. Ferenc pápa viszont azt mondta, hogy az emberi személyt most már mélyebben, tisztábban értjük, így a katolikus egyház nem engedheti meg többé a halálbüntetést. Ez az egyházfő tanításában új, mert eltolta egy irányba az egyház évezredes hagyományát. Sem a régi, sem a mostani nem tévedhetetlen kijelentés, szerves egységben is lehet őket értelmezni, de itt például Ferenc pápa tett egy bátor kijelentést.

– Az ön doktori dolgozata a liberalizmus és a katolikus egyház viszonyáról szól. Létezik egyfajta szembenállás a kettő között? Sokan úgy tartják, hogy Jézus is liberális volt.

– Jézus biztosan, mert felszabadító egyéniség volt. Én a XIX. századi klasszikus liberalizmussal foglalkozom, és ennek az egyházzal való találkozásával. A gyökerei több szálon visszavezethetők a francia forradalomra, vagyis olyan társadalmi mozgásokra, amik az egyház számára ijesztők, sokkolók voltak. Az egyház nagyon sokáig szerette volna a visszarendeződést, mert sosem támogatja a káoszt. A kaotikus körülmények között lezajló folyamatokkal nem tudott azonosulni.

A XIX. század elején elindult egy törekvés azzal a céllal, hogy összebékítse a katolicizmust és a liberalizmust, de erre több ízben markáns és határozott egyházi elutasítás érkezett.

Viszont ha valaki végigolvassa II. János Pál pápa társadalmi témájú enciklikáit, akkor azt látja, hogy a nagy liberális törekvések részben bekerültek az egyház tanításába. Ilyen például az állam és az egyház egészséges szétválasztása, a vallásszabadság, az emberi személy méltósága, a tulajdonhoz, a munkához, a gyülekezéshez való jog, a kutatási, közlési és a sajtószabadság. Ezek mind nagy XIX. századi liberális alapeszmék voltak, az egyház pedig magáévá tette őket. A klasszikus liberalizmus törekvései tehát nem idegenek az egyháztól, sőt sokszor azt mondjuk, hogy evangéliumiak, mivel a Biblia is kiemeli az emberi személy értékét.

– Sokan viszont úgy érzik, félni kell a liberalizmustól, az szinte maga az ördög. Félni kell tőle?

– Ezt így nem mondanám. Én arra jutnék, hogy létezik egyfajta konzervatív liberalizmus, vagyis a liberális alapelvek összeegyeztethetők akár a kereszténységgel vagy a konzervativizmussal is. A keresztény gondolat mindig is arra épült, hogy az ember Isten képmása, Istennek terve van vele, ezért úgy kell élnie, ahogy Isten gondolatában és így a természet rendjében meg van határozva. Ez egy közösségelvű emberkép. A keresztény gondolkodás alapvetően ilyen közösségelvű, és létezik benne egyfajta isteni törvény, egy objektív erkölcsi tengely. Ha ez megvan, sok úgymond liberális alapelvet is lehet igazítani hozzá. Viszont az újkor kezdetén elindult egy másik gondolkodásmód, amely szerint nem tudunk semmit az emberről, sem az egyetemes meghatározottságairól, mert ezek csak feltételezések. Annyit tudunk, hogy van az egyén, aki kis világot épít, javakat termel maga körül, így előbb-utóbb konfliktusba kerül a másik egyénnel, ezért nagyobb szerveződéseket kell létrehoznia. Ebben a rendszerben a személy nem része egy nagy tervnek, hanem a saját kárán okulva vagy a saját haszna érdekében válik közösségivé. Ez a haszonelvű gondolkodásmód hangsúlyeltolódást jelent. De

ha szem előtt tartjuk az evangéliumból fakadó alapelveket és a szilárd erkölcsi tengelyt, akkor ehhez viszonyítva lehet alkalmazni akár szocialista, akár konzervatív, akár liberális tételeket is.

Amikor eltérünk ettől az erkölcsi középtől, az már nem elfogadható a keresztény ember számára. Tehát nem mondhatjuk, hogy az emberiség nagy letisztult gondolatai károsak volnának, csak azok, amelyek erkölcstelenek, például a fasizmus. Szerintem az erkölcstelenségtől kell félni, nem a liberalizmustól.

(…)

Fotó: Földházi Árpád

A teljes interjú A Szív februári számában olvasható