Az értelmetlen dolgok a legfontosabbak

Interjú Nényei Pállal az irodalomról – azaz rólunk

Arra a kutyák is képesek, hogy a maguk „nyelvét” kommunikációra használják – hívja fel a figyelmet Nényei Pál magyartanár. Az irodalom visszavág című könyvek írójával többek közt nyelvhasználatról, tanításról és az olvasás dimenzióiról beszélgettünk.

(…)

Az oktatást jelenleg úgy akarják átalakítani, hogy a munkaerőpiac igényeit kielégítő képzettségű emberek végezzenek az iskolákban. Ebből a szempontból sem hangsúlyos az irodalom szerepe. Miközben ön szerint élet-halál kérdése.

Valóban, az irodalom konkrétan nem használható semmire. Teljesen értelmetlen dolog. Ha majd mindent a munkaerőpiac igényei irányítanak, akkor az irodalom úgy fog eltűnni, mint egy búvópatak. Szerintem az értelmetlen dolgok a legfontosabbak, mint az irodalom vagy egy komolyzenei koncert. Minél értelmetlenebb valami, annál lényegesebb. Persze ahhoz, hogy ne haljak éhen, kell ennem például két zsemlét, és ehhez meg kell tennem ezt-azt. De ezek csupán szükséges dolgok, és nem lényegesek. A szükséges dolgokon túl, a lényegesek határán kezdődik az emberi. Zsemlét enni egy tyúk is tud, ha éhes.

Szóval az irodalomnak nincsen semmi értelme, ami jó, ugyanakkor élet-halál kérdése?

Pontosan, mivel az életnek sincsen semmi értelme, és épp ez benne a csodálatos. Ebben a kérdésben szinte mindent Kosztolányitól tanultam, ő írta ezt a két sort: „Úgy hívják: élet. / Értelme nincs” (Fejtörő felnőtteknek). Nagyon-nagyon igaza van.

Ha az irodalomnak nincs értelme, akkor az sem feladata, hogy a jóra nevelje az embert?

Nem, nem erre való. Vegyük például a házasságot. Ha egy házasságnak van kimondott értelme – tegyük fel, a gyerekszülés –, onnantól kezdve az a házasság elveszíti a varázsát, igazi lényegét. A gyerek és a házasság is csupán a szerelem következményei, egyik sem cél önmagában. Ugyanígy egy műalkotás befogadásának is lehet például az a következménye, hogy valaki jobb ember lesz közben, de ha egy mű leleplezhetően azért születik, mert valakit nevelni akar, vagy van önmagán túlmutató célja, akkor az a mű inkább rossz, mint jó. Talán kegyetlenül hangzik, de így gondolom.

Segítse szerkesztőségünk minőségi munkáját!

Csupán eladásokból és hirdetésekből sajnos nem tudjuk fenntartani lapunkat, ezért számítunk az Ön támogatására is! Előfizetésével, könyvvásárlásával vagy adományával a Jezsuita Kiadó küldetését segíti!

Támogatom a kiadó munkáját

Fotó: Földházi Árpád

A teljes interjú A Szív Jezsuita Magazin szeptemberi számában olvasható