Máshol is leírtam már: számomra hosszú út vezetett férfiasságom kibontakoztatásáig. Hatéves voltam, amikor apám autóbalesetben meghalt, így nők között, apa nélkül nőttem fel. Nem véletlen, hogy évtizedeken keresztül tudattalanul is olyan szerepmodelleket kerestem, akiktől meg lehetett tanulni, mit jelent férfinak lenni. Nagy ajándék, hogy találtam néhány embert (köztük papokat is), akik tudtak segíteni a férfiidentitás kialakításának rögös útján. Ám ezt a folyamatot sohasem lehet lezárni: az „ötödik iksz” után is nagy hatással van rám, ha hiteles férfipéldákkal találkozom. Akár a művészetben, akár az irodalomban, akár a váló életben.
Talán másokban is megmaradt Clint Eastwood Amerikai mesterlövész című filmjének (2014) egyik kulcsjelenete (Sheepdog speech scene), amelyben a címszereplő (Bradley Cooper) otthon, a családi asztal mellett az élet nagy kérdéseiről beszél a fiainak. A téma filozófiainak is mondható: „Háromféle ember él a világon – mondja. – Vannak a bárányok, a farkasok és a pásztorkutyák. Néhányan azt akarják hinni, hogy a világban nem létezik gonosz. Aztán ha találkoznak vele a lépcsőfordulóban, nem tudják, hogyan kell megvédeni magukat. Ezek a bárányok. Aztán ott vannak a ragadozók. Ők erőszakot alkalmaznak. […] És végül vannak azok, akik részesültek az agresszió adományában. […] Ők a pásztorkutyák. Mi ebben a családban nem nevelünk bárányokat! […] Megvédjük azt, aki hozzánk tartozik!” Az apa ezen a ponton a nagyobbik, tíz év körüli fiához fordul: „Ha valaki harcol ellenetek, akkor azért, hogy megvédd a kistestvéredet, engedélyezem, hogy kinyúvaszd az illetőt!” A nagyobbik fiú válasza: „Egy fiú megverte Jeffet!” […] „És kinyúvasztottad?” A nagyfiú válasza egyetlen (a filmben kissé mesterkéltre sikerült) szótlan fejbólintás. – Eddig a jelenet. A hatásosságát nehéz volna tagadni, de szerencsére azért vannak ennél árnyaltabb megközelítések is. A tengerentúli pszichológiai és lelkiségi irodalomban például a férfitéma hangsúlyosan van jelen (például Jordan Petersonnál vagy Richard Rohrnál), és itthon is van, aki értőn szól hozzá (Zöldy Pál, Pál Ferenc). Akár egyetértünk velük, akár nem, érdemes olvasni őket. Segíthetnek bennünket férfivá válni.
Ki a férfi?
Azt, amit az „igazi” férfiasságról tartok, akár egy rövid listában is össze tudom foglalni. Férfi a szememben, aki kiállja a fájdalmat és a félelmet. Olyan ember, aki ha feláll, önmagában is tekintélyt parancsol. Még a hangját sem kell felemelnie hozzá. És – igen! – a fizikai erőnek is van szerepe. Férfinak lenni szerintem mégis legnagyobbrészt szellemi-lelki beállítottság. Férfinak tartom például azt, aki a csoportnyomás ellenére is ki tud állni a véleménye mellett. Akkor is, ha ebből nyilvánvaló hátránya származik. Olyan ember, aki tud harcolni, de képes békét kötni; össze tud veszni, de kibékülni is képes. Férfi az is, aki nem esik kétségbe, ha lerobban az autója – nehéz helyzetekben is feltalálja magát. (Sztereotípia, de igaz: már a kisfiúkat is inkább érdekli a technika, mint a kislányokat, akik a kapcsolatok iránt jobban érdeklődnek.) Férfi az, akire lehet számítani. Akinek van értékítélete. Nem széltől lengetett nádszál: amit mond, az úgy van, és úgy is érti, ahogy mondja. Olyan ember, akivel büszkélkedhetünk. Végül pedig, de nem utolsósorban, férfi az, akire hatnak a nők – és viszont. Aki mellett egy nő biztonságban érezheti magát. Az én szememben ilyen az „igazi férfi”, dióhéjban.
Fotó: Orbán Gellért
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. december-januári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!
