Csillag-játék

Rónay György misztériumjátékát közöljük

A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.

A [II. vatikáni] zsinat újra jogaiba iktatta a nép nyelvét a liturgiában: ezzel együtt jár, hogy a hívő népben viszont ismét erőteljes igény támad a liturgikus cselekményben való részvételre, sőt – a liturgia, egyáltalán mindenfajta rítus legősibb szel­lemében – a többé vagy kevésbé szakrális és többé vagy kevésbé templomi „játékra”. Lévén már a templom sem valamiféle hermetikusan „külön” világ, hanem egyre inkább szakrális találkozási hely (emberé Istennel), és „agapé” helye, ahol a koráb­bi katonás rend (sőt drill) helyett a hívő ismét jól és otthon kívánja érezni magát – egészen az önfeledt, de a Jelenlevőről soha meg nem feledkező „játékig”.

Ehhez kíván némi segítséget nyújtani, mind a zsinat, mind a – címet sugalló – középkori (nálunk is honos) „tractus stellae” szellemében – az alábbi, gyermekek vagy akár felnőttek ajkára – és ahol tetszik, szakrális mozgására – készült Csillag-játék. Alkalmas adventre, karácsonyra, vízkeresztre; fölszerelés nem kell hozzá, csak ami mindenütt van, meg egy rúdon egy papír­ból kivágott csillag. Kezdéskor a „Harmatozzatok” zümmögése hallatszik.

MIND

Világosulj, világ; virradj már, sötétség!
Próféták jelentik Jézus születését.

SZÓSZÓLÓ

Halljátok Izajást!

IZAJÁS

Kik most éjben járnak,
azoknak egy napon nagy fényesség támad.
Mert Fiú születik, csodálatos Gyermek,
békés birodalma világra kiterjed,
békés uralmának nem lesz soha vége.

MIND

Áldott az ég és föld örök ura érte!

SZÓSZÓLÓ

Szól tovább Izajás.

IZAJÁS

Farkas a báránnyal,
párduc gödölyével lakozni nem átall,
tehén a medvével egy réten legelhet,
borjút oroszlánnal terelget a Gyermek,
aki mint zászló áll a népek elébe.

MIND

Áldott az ég és föld örök ura érte!

SZÓSZÓLÓ

Halljátok Mikeást!

MIKEÁS

Jön a Király-Pásztor
Betlehemből, Júda kisded városából,
nyája előtt fénylik, maga lesz a Béke.

MIND

Áldott az ég és föld örök ura érte!

SZÓSZÓLÓ

Most Zakariás szól.

ZAKARIÁS

Örvendjetek, népek,
mintha oszladozni látnám a sötétet:
közeleg a Király, de nem hadak hozzák,
egyszerű szamáron jön, akár a szolgák:
Világ Fejedelme, Mindenség Reménye!

MIND

Áldott az ég és föld örök ura érte!

Több kisebb kar, a templom különböző részeiben, egyre han­gosabb könyörgéssel kiáltja:

I. KAR

Harmatozzatok!

II. KAR

Égi magasok!

III. KAR

Téged vár epedve –

III. és IV. KAR

A halandók lelke!

MIND

Jöjj el, édes Üdvözítőnk!

SZÓSZÓLÓ (kis szünet után)

Ne sírjatok, népek, íme hallottátok:
irgalmas az Isten, küldi a Megváltót.

FÉL KAR

Ki majd bajainkat fölveszi magára;
jó Pásztorunk, mégis szétszéled a nyája;
meghal juhaiért keresztfára vonva.

EGY HANG

Ezékiel mondja.

MÁS HANG

Izajás is mondja.

MÁSIK FÉL KAR

Királyok királya, lesz szolgánál szolgább.
Mégis közeledik, noha tudja sorsát.
Véréből virul ki megváltó országa.

EGY HANG

Salamon is látja.

MÁS HANG

Dániel is látja.

TELJES KAR (erős könyörgéssel)

Téged vár epedve
a halandók lelke:
Jöjj el, édes Üdvözítőnk!

SZÓSZÓLÓ

Ne sírjatok, népek, közel már az óra,
mikor földre száll a világ megváltója!

KÉRDEZŐ

(előlép, a Háromkirályok elé, akik bal felől lassan közelednek, mind a három más öltözékben, ministránsruhában; legelöl Boldizsár a csillaggal)

Hát ti erre mit kerestek?
Honnan jöttök? Merre mentek?
Mit figyeltek fönn az égen?
Mit kutattok lenn az égen?
Bölcsek vagytok, vagy királyok?
Itt az úton mit csináltok?

HÁROMKIRÁLYOK (együtt)

Csillag támadt, lásd, felettünk,
annak nyomán útra keltünk.
Napkeletről ezt követjük.
Az új királyt merre leljük,
aki nagyobb bárki másnál:

GÁSPÁR (meghajlik)

Gáspár –

MENYHÉRT (meghajlik)

Menyhért –

BOLDIZSÁR (meghajlik)

Boldizsárnál?

KÉRDEZŐ

Menjetek csak arra mind,
amerről a csillag int.

A királyok lassan elvonulnak. Boldizsár közben átadja a csilla­got a Kérdezőnek, aki ott marad vele az oltár előtt középütt, a játék végéig. Karácsonykor, vízkeresztkor a királyok vihe­tik a csillagot a jászolig.

Miközben a királyok az oltár előtt a templom jobb felébe vo­nulnak, vagy a jászolhoz mennek, a kórusban halkan meg­szólal az angyalok éneke. Énekelhetik lent a szentélyben vagy a jászol mellől is, ha tetszik, szárnyas angyalok. Az ének lehet a „Dicsőség mennyben az Istennek” első sora, folytatva a második versszakon; a „Csordapásztorok” har­madik-negyedik szakasza; leginkább az „In dulci jubilo” első szakasza, végsorul az „Alpha est et O” helyett (a harmadik strófa végéről) ezzel: „Eja gloria! Eja gloria!”

Az ének halkan szól; csak a Szószóló következő mondandó­jának első és második strófa közötti kis szünetében erősö­dik föl.

SZÓSZÓLÓ

Pásztorok kinn a mezőben!
Ének szól a levegőben!
Halljátok? Szép szózatot
zengenek az angyalok!

Kis szünet.

Kit prófétának szava jelzett,
megszületett lám a Gyermek!
Betlehembe menjetek
látni a szent Kisdedet.

PÁSZTOROK

Merre menjünk? Hol találjuk?

EGY ANGYAL

Másnak párnás, puha ágy jut.
Ő jászolban nyugszik el,
szalmán fekszik: ez a jel.

PÁSZTOROK

(éneklik a „Krisztus Jézus született, örvendezzünk” dallamára)

Imádjuk hát, kit a föld várva vár rég,
lelkünk legyen jászlában az ajándék.

MIND (a pásztorokkal)

Rajta, mi is menjünk,
takarjuk be lelkünk
gyolcsába,
hogy ne fázzék.

(Eredeti megjelenése: Új Ember, 1976. december 26.)

Nyitókép: Edward Burne-Jones – A napkeleti bölcsek imádása, szőttes (Wikimedia Commons)