A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.
A [II. vatikáni] zsinat újra jogaiba iktatta a nép nyelvét a liturgiában: ezzel együtt jár, hogy a hívő népben viszont ismét erőteljes igény támad a liturgikus cselekményben való részvételre, sőt – a liturgia, egyáltalán mindenfajta rítus legősibb szellemében – a többé vagy kevésbé szakrális és többé vagy kevésbé templomi „játékra”. Lévén már a templom sem valamiféle hermetikusan „külön” világ, hanem egyre inkább szakrális találkozási hely (emberé Istennel), és „agapé” helye, ahol a korábbi katonás rend (sőt drill) helyett a hívő ismét jól és otthon kívánja érezni magát – egészen az önfeledt, de a Jelenlevőről soha meg nem feledkező „játékig”.
Ehhez kíván némi segítséget nyújtani, mind a zsinat, mind a – címet sugalló – középkori (nálunk is honos) „tractus stellae” szellemében – az alábbi, gyermekek vagy akár felnőttek ajkára – és ahol tetszik, szakrális mozgására – készült Csillag-játék. Alkalmas adventre, karácsonyra, vízkeresztre; fölszerelés nem kell hozzá, csak ami mindenütt van, meg egy rúdon egy papírból kivágott csillag. Kezdéskor a „Harmatozzatok” zümmögése hallatszik.
MIND
Világosulj, világ; virradj már, sötétség!
Próféták jelentik Jézus születését.
SZÓSZÓLÓ
Halljátok Izajást!
IZAJÁS
Kik most éjben járnak,
azoknak egy napon nagy fényesség támad.
Mert Fiú születik, csodálatos Gyermek,
békés birodalma világra kiterjed,
békés uralmának nem lesz soha vége.
MIND
Áldott az ég és föld örök ura érte!
SZÓSZÓLÓ
Szól tovább Izajás.
IZAJÁS
Farkas a báránnyal,
párduc gödölyével lakozni nem átall,
tehén a medvével egy réten legelhet,
borjút oroszlánnal terelget a Gyermek,
aki mint zászló áll a népek elébe.
MIND
Áldott az ég és föld örök ura érte!
SZÓSZÓLÓ
Halljátok Mikeást!
MIKEÁS
Jön a Király-Pásztor
Betlehemből, Júda kisded városából,
nyája előtt fénylik, maga lesz a Béke.
MIND
Áldott az ég és föld örök ura érte!
SZÓSZÓLÓ
Most Zakariás szól.
ZAKARIÁS
Örvendjetek, népek,
mintha oszladozni látnám a sötétet:
közeleg a Király, de nem hadak hozzák,
egyszerű szamáron jön, akár a szolgák:
Világ Fejedelme, Mindenség Reménye!
A SZÍV | Jezsuita Magazin – 2022. december – 2023. január
940 Ft
MIND
Áldott az ég és föld örök ura érte!
Több kisebb kar, a templom különböző részeiben, egyre hangosabb könyörgéssel kiáltja:
I. KAR
Harmatozzatok!
II. KAR
Égi magasok!
III. KAR
Téged vár epedve –
III. és IV. KAR
A halandók lelke!
MIND
Jöjj el, édes Üdvözítőnk!
SZÓSZÓLÓ (kis szünet után)
Ne sírjatok, népek, íme hallottátok:
irgalmas az Isten, küldi a Megváltót.
FÉL KAR
Ki majd bajainkat fölveszi magára;
jó Pásztorunk, mégis szétszéled a nyája;
meghal juhaiért keresztfára vonva.
EGY HANG
Ezékiel mondja.
MÁS HANG
Izajás is mondja.
MÁSIK FÉL KAR
Királyok királya, lesz szolgánál szolgább.
Mégis közeledik, noha tudja sorsát.
Véréből virul ki megváltó országa.
EGY HANG
Salamon is látja.
MÁS HANG
Dániel is látja.
TELJES KAR (erős könyörgéssel)
Téged vár epedve
a halandók lelke:
Jöjj el, édes Üdvözítőnk!
SZÓSZÓLÓ
Ne sírjatok, népek, közel már az óra,
mikor földre száll a világ megváltója!
KÉRDEZŐ
(előlép, a Háromkirályok elé, akik bal felől lassan közelednek, mind a három más öltözékben, ministránsruhában; legelöl Boldizsár a csillaggal)
Hát ti erre mit kerestek?
Honnan jöttök? Merre mentek?
Mit figyeltek fönn az égen?
Mit kutattok lenn az égen?
Bölcsek vagytok, vagy királyok?
Itt az úton mit csináltok?
HÁROMKIRÁLYOK (együtt)
Csillag támadt, lásd, felettünk,
annak nyomán útra keltünk.
Napkeletről ezt követjük.
Az új királyt merre leljük,
aki nagyobb bárki másnál:
GÁSPÁR (meghajlik)
Gáspár –
MENYHÉRT (meghajlik)
Menyhért –
BOLDIZSÁR (meghajlik)
Boldizsárnál?
KÉRDEZŐ
Menjetek csak arra mind,
amerről a csillag int.
A királyok lassan elvonulnak. Boldizsár közben átadja a csillagot a Kérdezőnek, aki ott marad vele az oltár előtt középütt, a játék végéig. Karácsonykor, vízkeresztkor a királyok vihetik a csillagot a jászolig.
Miközben a királyok az oltár előtt a templom jobb felébe vonulnak, vagy a jászolhoz mennek, a kórusban halkan megszólal az angyalok éneke. Énekelhetik lent a szentélyben vagy a jászol mellől is, ha tetszik, szárnyas angyalok. Az ének lehet a „Dicsőség mennyben az Istennek” első sora, folytatva a második versszakon; a „Csordapásztorok” harmadik-negyedik szakasza; leginkább az „In dulci jubilo” első szakasza, végsorul az „Alpha est et O” helyett (a harmadik strófa végéről) ezzel: „Eja gloria! Eja gloria!”
Az ének halkan szól; csak a Szószóló következő mondandójának első és második strófa közötti kis szünetében erősödik föl.
SZÓSZÓLÓ
Pásztorok kinn a mezőben!
Ének szól a levegőben!
Halljátok? Szép szózatot
zengenek az angyalok!
Kis szünet.
Kit prófétának szava jelzett,
megszületett lám a Gyermek!
Betlehembe menjetek
látni a szent Kisdedet.
PÁSZTOROK
Merre menjünk? Hol találjuk?
EGY ANGYAL
Másnak párnás, puha ágy jut.
Ő jászolban nyugszik el,
szalmán fekszik: ez a jel.
PÁSZTOROK
(éneklik a „Krisztus Jézus született, örvendezzünk” dallamára)
Imádjuk hát, kit a föld várva vár rég,
lelkünk legyen jászlában az ajándék.
MIND (a pásztorokkal)
Rajta, mi is menjünk,
takarjuk be lelkünk
gyolcsába,
hogy ne fázzék.
(Eredeti megjelenése: Új Ember, 1976. december 26.)
Nyitókép: Edward Burne-Jones – A napkeleti bölcsek imádása, szőttes (Wikimedia Commons)
