A jezsuita kulturális folyóiratok főszerkesztői nemrég Rómában találkoztak, hogy megvitassák küldetésük kilátásait a gyorsan változó kulturális környezetben. A főszerkesztőket Ferenc pápa is fogadta, aki megosztotta velük meglátásait a jezsuita újságírói hivatásról.
A magyar sajtóapostolkodás felvirágzása
A magyar jezsuiták gondozásában a múlt század folyamán tucatnyi különböző folyóirat jelent meg. A Szív újság volt ezek közül az egyik, melynek példányszáma egy időben meghaladta a kétszázezret is. A katolikus sajtóapostolkodás legismertebb alakja, P. Bangha Béla SJ hozta létre a Katolikus Hölgyek Országos Sajtóegyesületét, melynek tagjai a katolikus sajtó előmozdítása érdekében külön agitációs lapot is kiadtak A Sajtó címmel, ami 1911-es alapítása után néhány évvel elérte az ötvenezres példányszámot. Belőlük nőtt ki a Katolikus Sajtóegyesület, illetve a jezsuiták saját üzemeltetésű Apostol Nyomdája. P. Bangha szerkesztésében a Magyar Kultúra a legolvasottabb kulturális sajtótermékek közé tartozott, példányszáma sokszorosa volt a Nyugat folyóiraténak. A Szív újságot a magyarországi jezsuiták egy időben német és szlovák nyelven is kiadták, de országosan olvasottak voltak még a Mária Kongregációk, a Katolikus Missziók, Sajtószemle, Études revue és a kimondottan hitbuzgalmi jezsuita újságok is, mint a Papi Egység, a Jézus Szentséges Szívének Hírnöke és a Szűz Mária Virágos Kertje is.
A sok jezsuita lapot nagyrészt a magyar sajtó helyzete fölötti aggodalom hívta életre, a századforduló éveiben ugyanis meglehetősen nyers egyház és vallásellenes hangulat uralta a korabeli újságok és folyóiratok többségét.
Más médium azokban az időkben tulajdonképpen még nem is volt, hacsak a szószékeket és a színpadot nem számítjuk az információáramlás közérdekű csatornái közé. P. Petruch Antal SJ így ír a szecesszió korának állapotairól az egyházra, illetve a sajtóra nézve: „Elképesztő, hogy az első világháborút megelőző években szinte általánosan milyen hangot használt a magyar sajtó a legszentebb dolgokról: Istenről, vallásról, az egyházról, a világnézetről, szertartásokról, sőt még a hazáról vagy a nemzeti érzésről is. Az akkori magyar sajtó, gyér és alig beszámítható kivételektől eltekintve, teljesen a szabadkőművesség vagy legalábbis az azokkal szövetkezett liberalizmus birtokában volt”. A korabeli magyar jezsuiták viszont éppen ebben a szellemi és kulturális vákuumban találták meg nagyon a helyüket, és kiterjedt sajtóapostolkodásuknak köszönhetően vezéralakjai lettek a katolikus megújulásnak a XX. század első felében, különösen az első világháború után. Annál érdekesebb, hogy a jezsuita lapok hasábjain, az összességében több százezres példányszámok ellenére, ekkor már felmerült a sajtótermékek jövője miatti aggodalom. Először a rádió, majd a XX. század második felétől a televízió elterjedésével egyre többen kétségbe vonták, hogy a közeljövőben szükség lenne még nyomtatott sajtóra. Hasonló érvek mentén egyébként a színház létjogosultságát is sokan megkérdőjelezték a múlt század harmincas-negyvenes éveiben.
Kifutó lapok
Több magyar jezsuita sajtótermék csakugyan meg is szűnt az elmúlt évszázad közepe táján. Az egyetlen kivételt éppen A Szív jelenti, ami többször is komoly átalakuláson ment át. Talán éppen ennek köszönhetően ünnepelhettük meg néhány évvel ezelőtt lapunk századik születésnapját. A magyar jezsuita folyóiratok megszűnésének főleg politikai okai voltak, illetve a háborús évek, a papírhiány. Rövidebb életű magyar jezsuita folyóiratok mindenesetre még a XX. század második felében is indultak. Ezek közül legismertebbek talán a külföldön szerkesztett Szolgálat, illetve a Távlatok, amit a Szolgálat szerkesztősége indított, miután a rendszerváltozásnak köszönhetően az újságíró jezsuiták közül többen hazaköltözhettek Magyarországra.
A 2000-es évek elején, az internetes olvasás széles körű elterjedésével aztán újra felerősödött az aggodalom a sajtótermékek jövője iránt. Ki fog még nyomtatott kiadványokat olvasni, amikor egy-egy klikkel szinte minden információ elérhető a világhálón?!
A nemzetközi jezsuita rend több ismert kulturális sajtóterméke is megszűnt ebben az időben. Először a német nyelvű svájciak Orientierung nevű lapja, majd a britek The Month, az írek Studies nevű negyedéves lapja (legalábbis ennek nyomtatott változata), legutóbb pedig a belgiumi flamand jezsuiták Streven című folyóiratának szerkesztése állt le teljesen. A francia nyelvű svájciak Choisir című negyedéves folyóirata a tervek szerint idén decemberben jelenik meg utoljára. E nagy múltú folyóiratok megszűnését nem is annyira az olvasószám drasztikus csökkenése, illetve a kiadásukhoz szükséges komoly anyagi fedezet hiánya okozta, mint inkább a jezsuita rend tagjainak létszámbeli fogyatkozása. Több esetben előfordult, hogy a jezsuita főszerkesztő nyugdíjazása után egyszerűen nem volt, aki átvegye a munkát. Ha pedig a szerkesztőség munkáját sikerült is néhány évre világi munkatársak gondjaira bízni, néha már arra sem tellett egyes jezsuita rendtartományok részéről (a svájci Choisir esetében például most éppen ez a sajnálatos helyzet állt elő), hogy legalább egyetlen jezsuitát megbízzanak a szerzetesrend barátai által szerkesztett lap minőségének figyelemmel kísérésével.
Masszív kitartás
Egy folyóirat nem pusztán termék, állítja Antonio Spadaro, a Civiltà Cattolica olasz jezsuita folyóirat főszerkesztője, hanem elsősorban kapcsolatok, találkozások, párbeszéd. Ez a nagy múltú lap 1850-ben jelent meg először, az első olasz nyelvű egyházi folyóiratként (korábban minden egyházi folyóirat latinul jelent meg), egyúttal a Vatikán félhivatalos kommunikációs csatornájaként is. E kéthetente megjelenő folyóirat szoros kapcsolatot jelent a jezsuiták és a pápaság között, mivel egyetlen sora sem jelenhet meg anélkül, hogy azt a Vatikán kijelölt szervei jóváhagyták volna. Érdekessége, hogy csakis jezsuiták írtak e lapba az elmúlt 172 évben, és ezen a gyakorlaton a Vatikán továbbra sem kíván változtatni, noha a jezsuiták szeretnék, ha nemcsak a Jézus Társasága tagjait, hanem más szerzőket is fel lehetne kérni, már csak azért is, mert az olaszul beszélő jezsuiták száma az utóbbi évtizedek során alaposan megcsappant. Ennek ellenére az utóbbi néhány évben az olaszon túl további hét nyelven indult el a Civiltà Cattolica kiadása: angolul, franciául, spanyolul, kínaiul, koreaiul, japánul és most már oroszul is. A Vatikán kérése szerint más nyelvű változatokban is csak azok a cikkek jelennek meg, amelyeket az olasz nyelvű változat már lehozott. Tehát fordításokról van szó, és még akkor is ezeket veszik alapul, ha az olasz változat maga is fordítás, például egy angolul publikáló jezsuitától. Csak akkor számíthat a szöveg a Vatikán félhivatalos kommunikációjának, ha egyszer már megjelent a cikk olasz változatban a Civiltà Cattolica hasábjain. Az olasz kiadás tizenkétezer példányban jelenik meg, és vagy háromszor ennyi az összes többi nyelven megjelenő Civiltà Cattolica példányszáma. Újabban tematikus számok is megjelennek az évek során már korábban publikált cikkekből. Ezek közül a Kínáról szóló kiadvány volt különösen népszerű, illetve nemrég külön számot szentelt a szerkesztőség Ukrajnának, egy másikat pedig Oroszországnak. De a körüljárt témák között megjelennek az arab világ, Latin-Amerika kihívásai, Afrika, a család, a szexualitás, a filmek és különböző spirituális kérdéskörök is.
A másik nagy presztízsű jezsuita kulturális folyóirat a franciaországi Études. Szintén tizenkétezres példányszámmal, komoly mellékletekkel, melyek nemcsak a korábban megjelenő cikkek gyűjteményeiből állnak össze, hanem szerzőik évente öt-hat alkalommal saját szimpóziumokat is szerveznek több százan vendég részvételével. Ez kiváló alkalom a találkozásra az olvasókkal, illetve a támogatókkal. Az Études teljesen saját lábakon áll anyagilag, teljes fizetést tud biztosítani még a jezsuita szerkesztőknek is. Minden nagyobb franciaországi könyvtár megrendeli, az egyik legjelentősebb francia nyelvű kulturális folyóirat. Súlyát nézve az Études-höz hasonlóan talán a svédországi Signum bír még nagyon komoly jelentőséggel a saját hazájában. Svédország többségében protestáns, ám roppant szekularizált ország. A katolikusok száma öt százalék alatt van. A svéd jezsuiták lapja mégis elérte, hogy ha valaki ma svéd nyelven szeretne keresztény témában tájékozódni, az nagy valószínűséggel legelőször a Signum portáljára fog találni. Ezzel együtt a Signum nyomtatott változatban is megjelenik mint folyóirat, négyezer példányban. Teljesen önfenntartó. Ez éppen hogy csak elmondható a majdnem százmilliós német nyelvterület jezsuitáinak Stimmen der Zeit nevű folyóiratáról. A Herder Kiadó terjeszti, és szerencsére a mintegy háromezer előfizetővel rendelkező jezsuita folyóiratot alkalmas hirdetőfelületnek tartja saját kiadványai számára.
Alternatív próbálkozások
Vannak kezdeményezések jezsuita internetes portálok működtetésére is. A legjelentősebb e tekintetben kétségkívül a lengyel Deon, napi átlag négyszázezer látogatóval. Az internetes portálok esetében nagy kérdés az internetes keresők manipulációs lehetősége, amelyet a lengyel jezsuiták érzékelni vélnek, de természetesen nincs ráhatásuk a különös algoritmusokra. Bizonyos kényes témák egyszerűen „alig mennek át”, nem jönnek előre, hiába keresi őket az ember. Vannak viszont írások, amelyeknél szinte érthetetlen, hogy milyen alapon jutnak el olyan sok olvasóhoz.
A brit jezsuiták 2001-ben elsőként szüntették be a The Month nevű nyomtatott folyóiratukat, és helyette ők is egy kulturális és lelkiségi internetes portált üzemeltetnek Thinking Faith néven. A cél e radikális váltással a fiatalabb olvasóközönség elérése volt, ám bevallásuk szerint ezt csak részben sikerült megvalósítaniuk, olvasóik átlagéletkora ugyanis meglepő módon nem lett sokkal fiatalabb csupán attól, hogy a világhálón lehet olvasni a jezsuiták írásait. Igaz, nem is lett idősebb az olvasói korfa, ami már önmagában is komoly eredmény a szerkesztőségek életében.
Más folyóiratok nemcsak informatív cikkeket, hanem kimondottan tudományos igényességgel szerkesztett tanulmányokat is publikálnak, és rendszerint valamelyik egyetem által ellenőrzött (akkreditált) szövegek publikációs fórumaként működnek. Ezeket a folyóiratokat többnyire csak néhány száz példányban nyomtatják ki, ha egyáltalán kinyomtatják őket. Ebbe a kategóriába tartozik például a magyar Jezsuita Kiadó által gondozott Embertárs című ökumenikus mentálhigiénés és lelkigondozói negyedéves szakfolyóirat. Ilyen irányban mozdul most el a spanyol Razón y Fe, és így jelenik meg a horvát Obnovljeni Život is.
A legizgalmasabb kísérlet most éppen a portugál jezsuiták Broteria nevű folyóiratával történik, amelynek példányszáma talán sohasem haladta meg az ezret, inkább arra született, hogy a szabadkőművesek által uralt, tehát többnyire egyház- és vallásellenes XIX. századi portugál közéletben bizonyítsa:
kereszténység és tudomány, hit és művészetek, vallás és társadalom nem szükségképpen kell hogy szemben álljanak egymással.
Ennek szellemében a Broteria szerkesztősége nemrég kávézóvá, kiállítótérré, fiatalok találkozóhelyévé alakult, ahová különböző előadókat és művészeket, sportolókat hívnak beszélgetésekre, kisebb előadásokra, meglehetősen alternatív témák mentén. Ily módon a kiengesztelődés szolgálata most is a fő profiljuk. A lap nyomtatott formájában inkább csak alkalom a jelenlévők számára arra, hogy megvételével támogassák a jezsuitákat e küldetésükben. Mindezzel együtt érdekes szövegeket is közölnek, amelyeknek egy részét megosztják a világhálón, illetve a különböző közösségi fórumokon.
Valóság a hit fényében
Ferenc pápa nemrég fogadta a jezsuita kulturális folyóiratok főszerkesztőit, és meglepő módon szinte az egész délelőttjét újságíró rendtársaira és munkatársaikra szánta. Ezen a találkozón a szentatyával sok mindenről szó esett, aminek java része meg is jelent az előző, nyári számunkban közölt interjúban. A jezsuita lapok küldetésére nézve két dolgot fogalmazott meg a pápa. Az egyik, hogy sohase írjunk csak elméletekről, ideológiákról. Egy jezsuita maradjon a valóság talaján oly módon, hogy a tapasztalatokból indul ki és oda is tér vissza. Isten megtestesült, ez a mi keresztény hitünk, ezért a hit fényében ki lehet tapintani Isten lüktető életét ebben a világban. Erre mutassunk rá. És ha ezt igazán jól akarjuk tenni, akkor nem árt, ha néha egy kis kavicsot dobunk az állóvízbe. A hullámok körkörös fodrozódásának látványáért a víz felületén már önmagában megéri.
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg. Ide kattintva beleolvashat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!