„Az önkéntesség hatékony eszköz lehet arra, hogy kilépjünk a megszokott kereteinkből, szembesüljünk nehezebb élethelyzetekkel, és ez akár terápiás jellegű is lehet. Ráadásul az önkéntes a maga teljességében élheti meg adottságait, használhatja képességeit, és reálisabb önismeret birtokában kompetensnek, értékesnek érezheti magát.”
1 Mi az első személyes élményed az önkéntességről?
– Egyetemista voltam, amikor a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai megkértek, hogy egy diákcsapatot kísérjek Németországba. Tolmácsolnom kellett nekik. Abban az időben nyíltak meg a határok, így ezzel az úttal nagyszerű lehetőséget kaptunk nemcsak egy másik kultúra megismerésére, de megtapasztalhattuk a határtalan Európát is.
2 Két évtizede dolgozol a jezsuitáknál.
– Igen, pontosabban 2023 márciusában lesz húsz éve, hogy a jezsuitákhoz szegődtem. Tartalmas, „építkezős” és változatos időszak volt ez. 2013-ban Forrai Tamás provinciális atya kérésére indítottam el a fejlesztési irodát, amely azóta is fontos háttérszolgálatot nyújt a különböző intézményeinknek kulturális, oktatási és felzárkóztatási területeken, de a lelkigyakorlatos munkáinkban is. Ezt a munkát segítettem öt éven át a Jézus Társasága Alapítvány kuratóriumi elnökeként is. Ez idő alatt a JTA elnyerte az Etikus Adománygyűjtő Szervezet minősítést, ami komoly mérföldkő egy civil szervezet életében.
3 Három szó az önkéntességgel kapcsolatban.
– Szabadon, örömmel, szeretettel. Fontos számomra, hogy megszólítva érezzem magam, és kész legyek adni valamit magamból, az időmből a közösségnek. Hogy ez sok vagy kevés, azt nem feltétlenül az én feladatom eldönteni – majd megítélik azok, akik felé ezt a felajánlásomat teszem.
4 Négy gyermeked van, főfoglalkozásodat tekintve családanyaként határozod meg magad. Az anyaság is egyfajta önkéntes munka?
– Nahát, az anyaságnak erre a megközelítésére nem is gondoltam, de most, hogy kérdezed, igen. Önként és dalolva vágtam bele férjemmel ebbe az élethosszig tartó nagy kalandba.
5 Mintha az önkéntesség a fiatalok között egyre népszerűbb, egyre természetesebb dolog lenne. Mi a helyzet az ötven pluszosok és a nyugdíjasok körében? Mennyire elterjedt az ő körükben az önkéntesség?
– Az önkéntesség a magyarok mindennapjaiban, de szemléletében sem gyökerezik olyan mélyen, mint Nyugat-Európában. Ennek megvan a maga történetisége: gondoljunk arra, hogy az önkéntes munkának a rendszerváltozás után meg kellett szabadulnia a kommunista szombatok, a társadalmi munka attitűdjétől. Nyáron Skóciában járhattam, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy rengeteg nyugdíjas dolgozik önkéntesként. Ez szembeötlő különbség volt az itthoni tapasztalatokhoz képest. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy mára a társadalom széles rétegét érinti az önkéntesség, az elmúlt időszakban egyre több fiatalt. Az iskolai közösségi szolgálatnak köszönhetően az önkéntes munka ma már egyre természetesebb a diákok számára, így rácsodálkozhatnak, ők is mennyi mindennel ajándékozhatják meg a világot.
A SZÍV | Jezsuita Magazin – 2022. december – 2023. január
940 Ft
6 Hat. Egy szójátékkal élve: hat-e az önkéntes munka azokra, akik maguk is súlyos problémákkal küzdenek? Vagyis lehet-e az önkéntesség terápiás eszköz?
– Úgy gondolom, az önkéntesség hatékony eszköz lehet arra, hogy kilépjünk a megszokott kereteinkből, szembesüljünk nehezebb élethelyzetekkel, és ez akár terápiás jellegű is lehet. Ráadásul az önkéntes a maga teljességében élheti meg adottságait, használhatja képességeit, és reálisabb önismeret birtokában kompetensnek, értékesnek érezheti magát. Ugyanakkor nagyon nem mindegy, milyen jellegű és fokú az a bizonyos probléma. Mert lehet, hogy a „terápia” útján nem az önkéntesség, hanem egy szakember felkeresése az első lépcsőfok…
7 A hetedik napon… Miből töltekezik az, aki ilyen munkát vállal?
– Számomra a hét minden napján hatalmas muníciót ad az, ha a munkám nyomán mosolygós, hálás arcokat látok, előmozdítója és tanúja lehetek szép kezdeményezéseknek, mindennek, ami összeköt.
8 A nyolc a teljesség és a tökéletesség száma. Mitől lesz jó egy önkéntesrendszer?
– Könnyebb dolgom lenne, ha ezt egy-két év múlva kérdeznéd meg, amikor már rendszerben látom a jezsuita művek köré szerveződő önkénteseket. Az ignáci hagyományra építő program felépítése a cél, amely jól ismeri a külső és belső igényeket, a kihívásokat, az elvárásokat, és kellőképpen rugalmas. Olyan rendszer, ami összeköt és nem elválaszt, ami maga is ad.
9 Mit gondolsz: kilenc vagy egy híján tíz? Félig tele vagy félig üres a pohár?
– Hajlamosak vagyunk borúlátóan, sötét szemüvegen át nézni a dolgainkat, életünket. Pedig ha a nehézségekben tudatosan lehetőséget és kihívást látunk, alkalmat a kreativitásra, akkor mindjárt könnyebben és örömtelibben lehet játszani az élet játékát. Egyszóval: határozottan félig tele a pohár.
10 Szeptember elején, azaz már több mint tíz hete kért fel Vízi Elemér tartományfőnök a jezsuiták önkéntesprogramjának megszervezésére. Hogyan alakul ez a munka?
– Jelenleg a tervezés időszakában vagyunk. Az önkénteseket és az őket fogadó jezsuita műveket is támogató program kialakításához az eddigi tapasztalatokat szeretném felmérni, hisz a jezsuiták nem most kezdtek el önkéntesekkel foglalkozni. Arra is kíváncsi vagyok, kik azok, akik a jezsuitáknál önkéntes feladatokat vállaltak, hogyan és milyen hívásra kapcsolódtak be a munkába. Terveink között szerepel egy képzési és szolgáltató központ kialakítása. Ugyanakkor számunkra fontos a kapcsolódás egymáshoz és más önkéntes szervezetekhez, ezért a munkánkban hálózatépítésre is törekszünk. Ez még mind a jövő zenéje, de az sem titok, hogy a szervezés során az országhatáron túlra is szeretnénk kitekinteni.
Fotó: Pásztor Péter
