Matyóföld tizenhatezer lelkes fővárosa Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyedik legnépesebb települése. Messzi földről érkeznek ide turisták, főként a Zsóry-gyógyfürdőt keresik fel, amelynek kéntartalmú vize enyhíti a reumás és ízületi betegségek tüneteit. Mezőkövesd utcái rendezettek, az itt élők büszkék a hagyományaikra. Ezúttal ide látogattunk hazai jezsuita emlékek után kutatva. S kiderült, hogy a hajdani lelkipásztori idők hatása a mai napig érzékelhető.
Mezőkövesd lakóinak kilencven százaléka katolikus. Így nem csoda, hogy két római katolikus templom is található a városban. A régebbit, amely 1770- ben lett kész, Szent László tiszteletére szentelték, a Jézus Szíve-templom alapkövét pedig épp száz évvel ezelőtt helyezték el.
Utóbbinak a plébánosa, Török László négy esztendeje vezeti az itteni közösséget. Látogatásunk során felidézi az évszázados jezsuita múltat: a városban 1914-től vezettek missziót a jezsuiták, akik közül Jámbor László neve a legismertebb. Neki köszönhető, hogy rendház és templom is épült, persze a helyiek támogatásával: az akkori kedvezőtlen gazdasági viszonyok ellenére 1,3 millió koronát gyűjtöttek a rend javára, és kétkezi munkát, építőanyagot, fuvarokat is felajánlottak. 1923-ban már fel is szentelték a templomot.
Ebben az évben tartották az első Szív-búcsút, amelyre rengeteg vendéget hívtak: az egri segédpüspök volta főcelebráns, és számos zarándok érkezett. László atya beavat a terveikbe: idén június 26-án lesz a századik Szív-búcsú, melyet szeretnének a hagyományokhoz hűen megünnepelni. Főcelebránsnak a magyar jezsuita rendtartomány provinciálisát, Vízi Elemért kérték föl. Szeretnék, ha minél többen részt vennének az ünnepen.
_____________________________
„Az évforduló talán sokakat megmozgat, és ha nem is abban a nagy fényben, mint korábban, de a megszokottnál nagyobb létszámban és nagyobb fényességben tudjuk megtartani a búcsút” – mondja a plébános.
_____________________________
A hagyományos körmeneten kívül egyéb programokkal is készülnek. Az egyik a Jezsuita esték című sorozat, melynek keretében a szerzetesrend tagjai öt hónapon át első szombaton az ignáci lelkiségéről tartanak előadást, illetve ők mutatják be a szentmisét. Februárban Holczinger Ferenc SJ, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatója, márciusban pedig Csókay Károly SJ és Kajtor Domonkos SJ volt a mezőkövesdiek vendége.
A tervek között szerepel a templom és a búcsúk történetét bemutató kiállítás, ahol féltve őrzött régi fényképeket, korabeli dokumentumokat tekinthetnek majd meg az érdeklődők. A száz év emlékeiből összeállított tárlat az egykori kistemplomban kap helyet, a Matyó Múzeum vezetője, Agócsné Halász Andrea segíti a létrehozását. Elképzelhető, hogy az összegyűjtött anyagot más helyekre is eljuttatják.
Színielőadással is készülnek a jubileumra: a miskolci jezsuita gimnázium diákjai a Loyolai Szent Ignác-emlékév alkalmából írt musicalt mutatják be a városi kulturális központban, majd az esti szentmisén is énekelnek. László atya bízik benne, hogy az évfordulóra elkészül kiadványuk a búcsú történetéről. Hetven-nyolcvan gyerek és fiatal részvételével Szentjánosbogár-tábort is szerveznek, mely a búcsú napján kezdődik, a jezsuita lelkiség jegyében, Sajgó Szabolcs SJ vezetésével.
A Jézus Szíve-templomban minden hónap 13-án délben engesztelő szentmisét tartanak a Fatimai Szűz tiszteletére, a környékről is sokan érkeznek ezekre az alkalmakra. László atya szerint a közösségi élet motorja a városban a Szent István Katolikus Általános Iskola, amelynek bejárata éppen a templom kapujával szemben helyezkedik el.
A plébános és a káplán is szoros kapcsolatban áll az intézmény pedagógusaival, a technikai dolgozókkal, a gyerekekkel és a szülőkkel. Az iskolán keresztül sok családot elérnek a hagyományosan vallásos Mezőkövesden. A három vasárnapi szentmisén iskolaidőben öt-hatszázan vesznek részt. Nyáron változó az érdeklődés, ilyenkor viszont sok a turista, főként lengyelek kapcsolódnak be a szertartásokba.
A pandémia idején természetesen kevesebb lehetőség nyílt a hívekkel való találkozásra. A városból sokan elvándorolnak. A fiatalok a fővárosban tanulnak tovább, és nem térnek vissza, másutt keresik boldogulásukat. A lakosság ugyanakkor nem csökken, mert elsősorban kétkezi munka jócskán adódik erre üzemekben, gyárakban. A beköltözőket az iskola segítségével szeretnék a plébániai közösségbe kapcsolni, hogy egyre inkább kötődjenek új otthonukhoz.
Óvoda is épül az iskolához és a plébániához közel, ez szintén lehetőséget teremt majd a szorosabb kapcsolat kialakítására, az oktató-nevelő munka kiteljesítésére. A helyi közösség vallásosságára jellemző, hogy mindig van miseszándék – a miserendet László atya a plébánia közösségi oldalán is közzéteszi, mintegy biztatásként, hogy az emberek merjenek misét mondatni például a halottaikért, hiszen „a róluk való megemlékezésnek ez a leggazdagabb és legszebb formája”.
A szentmiséken a plébános mellett a káplán is részt vesz, egyikük misézik, másikuk gyóntat. A vírushelyzet idején a ministránsok száma sajnos lecsökkent, egyfajta generációváltás zajlott le: jelenleg a második-harmadik osztályos gyerekek lelkesek, a nagyobbakat nehezebb rávenni, hogy tevőlegesen is részt vegyenek a szertartásokon.
Lelkipásztori munkája mellett Török László oktat is az Egri Hittudományi Főiskolán és az Érseki Papnevelő Intézetben. Sokirányú tevékenysége igen időigényes, de szerencsére számos segítője akad − ütőképes csapattal dolgozik együtt. Mindig a következő lépésre figyel, de természetesen előre megtervezik az éves plébániai programot. A főállású hitoktatókra, munkatársakra és a képviselő-testület tagjaira mindig számíthat.
_____________________________
A közösség összetart, több imacsoport működik, „sajnos nem abban a nagy fényességben, mint valamikor, de próbáljuk ezeket is megtartani”. László atya bizakodó. A jezsuiták által hajdan létrehozott, több száz fővel indult Jézus Szíve Szövetség például a mai napig működik.
_____________________________
Ma már kevesebben jelennek meg a hónap utolsó péntekjén tartott imaórán, de ezt a régi időkre visszanyúló hagyományt is igyekeznek életben tartani. Első vasárnap szentségimádási nap van, felváltva a két mezőkövesdi templom között. Az egykori kistemplomhoz közösségi terem is tartozott, ahol az imacsoportok összejöhettek, ezt is a jezsuiták építtették. Jelenleg kiállítóteremként működik.
A másik nagy múltú csoport szintén a jezsuitákhoz köthető, ez a Mária-kongregáció – többnyire ugyanazok járnak a két közösségbe. A plébános szerint „sokakat talán a régi emlékek éltetnek, hogy még a szüleik is idetartoztak, és lelkiismereti kötelességüknek érzik, hogy tovább építsék, megtartsák ezt a csoportot, mert ennek gyökerei vannak”.
László atya hívta életre Mezőkövesden a Szent Mónika közösséget. A havonta tartott imaóráikon eleinte csak asszonyok vettek részt, de később a férjek is csatlakoztak, így aztán ma már házaspároknak tartják. Alkalmanként mintegy húszan tapasztalhatják meg a közös imádság erejét. Az összejöveteleken nemcsak imádkoznak, hanem beszélgetnek, elmélkednek is, a középpontban a család témája áll. A közös szentségimádásból is vállalnak egy-egy órát.
A csoport nyitott mindenki előtt, ám László atya megjegyzi: „Az az igazság, hogy nem könnyű megmozdítani az embereket. A szentmisék még úgy-ahogy mennek, de azon túlmenően programokat szervezni ugyancsak nehéz. Internetes világ lettünk. Ami persze lehetőség is, hiszen a rádióban, televízióban közvetített szentmiséket nagyon sokan hallgatják. A pandémia alatt mi is sugároztuk a szentmisét a közösségi oldalunkon, s mindig volt harminc-negyven hívő, aki bekapcsolódott. Fontosnak tartották a saját templom élményét. Húsvétkor például, amikor nem lehetett nyilvános misét tartani, sokan nézték, és meg is könnyezték.”
A mezőkövesdi Jézus Szíve-plébánia tehát aktív a közösségi médiában, megújítva a múlt örökségét a jelen mindig változó lehetőségeivel, ahogyan azt a valaha itt is szolgáló jezsuiták is teszik szerte a világon.
„Sima utam volt”
László atyát különösebb fordulatok nélkül, egyenes úton vezette az Úr a papság felé. Mélyen vallásos családból származik, édesapja részéről vizsolyi református ősőkkel, anyai ági felmenői pedig harangozók voltak a szintén Miskolc-közlei Gesztelyen. Kisgyermekkora óta az oltár – és példaképe, egyben mentora, Szabó György plébános – közelében mozgott: ministrált, orgonált, kántorizált.
A középiskolát a kecskeméti piaristáknál végezte el, majd Egerben lett szeminarista. 1993-ban szentelte pappá Seregély István érsek, kápláni éveit Kálban, Jászárokszálláson, Vizsolyban és Miskolcon töltötte, a megyeszékhelyen hitoktatói és iskolalelkészi feladatokat is kapott. 2000-ben lett plébános Vizsolyban.
„A község az itt őrzött Károlibibliának köszönhető hírnevére rácáfolva nagyobbrészt katolikus, még a görögök is többen vannak itt, mint a reformátusok” – mondja meglehetős helyismerettel a településről. 2001-ben Rómába, a Pápai Magyar Intézetbe küldték, a Gergely Egyetemen vett részt posztgraduális képzésen, biblikus teológiát tanult. Két év elteltével megszerezte a szaklicenciát, majd még egy év alatt megírta a doktori értekezését.
2004-től oktat teológiát az Egri Hittudományi Főiskolán, elsősorban laikusoknak, az Érseki Papnevelő Intézetben pedig nyelveket – latint, görögöt, hébert – tanít a kispapoknak, illetve a hatodéveseknek úgynevezett perikópaórát is tart, amelyen a vasárnapi miseolvasmányok értelmezésével foglalkoznak.
Oktatói tevékenysége kezdetén Egerszalókra helyezték, ahol tizennégy évet töltött, a helyi egyházközséggel kölcsönös megelégedésben, itt ünnepelte ezüstmiséjét is. Mezőkövesden 2018 óta szolgál.
Régi és új
A Jezsuiták terén álló épületet 2001-ben szentelte fel Seregély István egri érsek. A kéttornyú, impozáns külsejű, négyszáz hívőt befogadó templom alapkövét 1996-ban helyezték el, terveit Rátkai Attila építész készítette. Az oltárkép Köteles István munkája, az orgonát pedig Nyitrai Péter építette.
Az építkezést Szántó József esperes-plébános irányította kitartó és lelkiismeretes munkával. A templom melletti tavacska és a sok-sok növény még vonzóbbá teszi a környéket. A körmeneteket is itt tartják, ugyanis a régi útvonalat a forgalom megnövekedése miatt meg kellett változtatni. A mostani istenháza elődje az úgynevezett kistemplom, amely a város második római katolikus temploma volt.
Alapjait 1922-ben rakták le, méghozzá Bíró Ferenc jezsuita szerzetes lelkigyakorlatainak hatására. A helyiekben a páter működése érlelte meg a gondolatot, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére gyűjtsenek új templomra. A terveket a jezsuitákkal szoros kapcsolatban álló Fábián Gáspár budapesti építész készítette, az építést Jáger Antal vállalkozó végezte, számos matyó kőműves és segédmunkás közreműködésével. Az építőanyagot a szomszédos telken lévő Lázár építőanyag-kereskedő szerezte be.
A kezdeti időkben P. Jámbor László SJ tevékenykedett itt, igen nagy hatást gyakorolva a hívekre. A templom tornyába három harang került, ám a belső térben először csak a liturgikus részt alakították ki, és padokat helyeztek el benne. 1923-ban P. Somogyi Jenő jezsuita provinciális vette át az elkészített istenházát és rendházat.
Később a belső falfelületek kifestésére is igény mutatkozott. Kuczka Mihályt és Szabó Istvánt kérték föl a munkára. Ők a rendházban laktak, amíg a munkákat végezték. Kuczka hat képet festett: a Genezáreti-tóról, Jákob kútjáról, a nyolc boldogság hegyéről, a búzaföldön tanítványaival járó Jézusról, Kafarnaumról és Betániáról. Festményei hatására a szemlélők észrevétlenül résztvevőivé váltak a bibliai eseményeknek.
1924-re már teljes pompájában állt a templom a hívek és a jezsuita rendtagok legnagyobb megelégedésére. Sajnos ezek a festmények alig ötven esztendőt értek meg, ugyanis a hetvenes években Takács István alkotásai kerültek a helyükre. 2001-ig, az új templom felépüléséig a mezőkövesdi plébánosok ott miséztek, ahol hajdan a jezsuiták.
Aztán a harang is átköltözött az új épület tornyába. A padláson olyan kincsekre bukkantak, mint például az az óriáskereplő, amelyet nagyböjt idején használtak. A hajdani kistemplom épülete sem vált az enyészet martalékává: igaz, kicsiny tornyát lebontották, de a pusztulásnak indult épületet nemrég pályázati források bevonásával közösségi házzá alakították át, és immár rendezvény- és konferenciateremként működik.
Fotók: Hegedüs Márton