Eger a magyar történelemben kiemelkedő jelentőségű hely, a törökök elleni, erőn felüli küzdelem, a hazaszeretet, a hűség és becsület jelképe. Észak-Magyarország második legnépesebb településének fejlődésében jelentős szerepet játszottak a jezsuiták is.
Az első páterek a XVII. században, a török kiűzése előtt megjelentek a városban, erre bizonyíték, hogy P. Leleszi János SJ ekkor már prédikált itt a protestáns tanok ellen. A história szerint a török 1687. december 17-én vonult ki végleg Egerből, és egy nappal később a jezsuiták a kiküldött kamarai biztos engedelmével már megtelepedtek a mai Dobó István Gimnázium helyén, ahol akkor egy kisszerű mecset (mosea) és tizennégy török lakás volt. Az első jezsuita Egerben Pantalonyák István volt, majd – miként Borovszky Samutól tudjuk – 1688-ban két rendtag működött Egerben, Podl Kelemen és Bellusi Ferenc, akik elsősorban hittérítő munkájukról emlékezetesek, ugyanis az itt élők és a betelepültek akkor még csak hírből ismerték a katolikus keresztény vallást. Az elhivatott jezsuita páterek jól tudták, hogy az építkezést a lelki élet terén is az alapoknál kell kezdeni, így a gyermekek oktatását is szerették volna kezükbe venni, ám erre már nem jutott idejük. Ezt a felelősségteljes feladatot elsőként Balogh András, a templomként berendezett moseájok kántora kapta, majd ideiglenes helyen 1689-ben megindult a gimnáziumi oktatás is Chrastel János jezsuita atya irányításával, a kezdetekkor tizenöt tanítvánnyal.
Fotók: Farbaky Tamás
A jezsuiták által fönntartott gimnázium a rend szabályainak megfelelően működött. Mindenkit fölvettek, aki alkalmasnak tűnt a tanulásra. Nem kértek tandíjat, így a szegényebb sorsú fiúk is érvényesülhettek, legalábbis az esélyt megkapták sorsuk megváltoztatására. A jezsuiták fő célja Egerben is érvényesült: a Ratio Studiorum alapján oktattak, ami egységes tananyagot, tantervet és osztályszerkezetet írt elő. A katolikus világnézetet és a hit megélését igyekeztek elmélyíteni tanítványaikban, mindezt széles körű műveltséggel párosítva. A célok között szerepelt egy új katolikus értelmiség képzése is. A hat osztály elvégzése után a továbbtanulni szándékozók a rend által fönntartott akadémiákon szerezhettek még több tudást.
Ez idő tájt, 1686-ban nevezték ki Fenessy Györgyöt egri püspökké. Ő elszántan munkálkodott a katolikus egyház megújításán, és szívügyének tekintette a jezsuiták által végzett oktatási tevékenység és a gimnázium ügyét is. Az 1688-ban alapított missziós házból később kollégium lett, s megalakult a plébánia is. Borovszky írja Fenessyről: „Sokat, mindent várt a jezsuiták térítő és tanító buzgóságától, ezért kész lett volna értök minden áldozatra. Csakhogy a püspökségnek javai még mind idegen kézben voltak. Kevés járandóságából mégis, még tehetsége lesz arra, hogy teljes kollégiumot alapíthasson, három jezsuita atya ellátására évenként háromszáz császári tallért, negyven köböl bort és húsz kila búzát rendelt. Ez az első alap, amelyen az egri gimnázium keletkezett.” A lelkiismeretesen tevékenykedő püspök védnökségével alakult meg a jezsuiták intézeteiben szokásos Mária-kongregáció, ám a templom és a rendház alapkövének elhelyezését a főpap már nem érte meg.
Később, amikor a rend birtokainak jövedelme lehetővé tette, elkészítették a kollégium és a templom tervét. Az épületkomplexumot – hasonlóan más városokhoz – itt is kétemeletesre és négyszög alakúra tervezték. Az alapkőletételre 1700. július 31-én, Szent Ignác ünnepén került sor, a ceremóniát Telekessy István püspök végezte (ő jelentős összeggel anyagilag is támogatta a munkálatokat), ám a nagy lendülettel meginduló építkezést megakasztották a Rákóczi-szabadságharc eseményei. A városban megjelentek a kurucok, átvették az irányítást, majd száműzték a jezsuitákat, akik 1707-ben Sziléziába és Morvaországba távoztak, de arra azért ügyeltek, hogy a tulajdonukban levő értékesebb templomi felszerelést biztonságos helyre vigyék. Telekessy a szarvaskői várba vonult vissza, ott vészelte át a nehéz időszakot. Csak három évvel később, 1710- ben tértek vissza az atyák Egerbe, a püspök pedig 1711-ben került vissza hivatalába, és onnantól fogva halálig, 1715-ig már csak ezzel a feladattal foglalkozott. Saját pénzéből házat vásárolt, ahol a papnövendékeket helyezte el. A rend tagjai kiszélesítették oktatási tevékenységüket, ugyanis átvették a Telekessy alapította papnevelő intézet vezetését is. Mindemellett az építkezés is folytatódott, de igencsak döcögősen haladt. Az irányítást a püspök építésze, Giovanni Battista Carlone vette át, és vezetésével 1727- ben elkészült a rendház (a mai Dobó István Gimnázium).
Foglár György kanonok 1748-ban a jezsuitáknak ajándékozta a szomszédságukban lévő ingatlanát, hogy iskolát építhessenek. Ennek a háznak a magja vélhetően azonos a Csiky utca 2. szám alatti épülettel, amely 1730 óta volt a tulajdonában. Valószínűleg ez lett a jezsuita konviktus épülete. Ugyanennek a teleknek a Széchenyi utcai oldalán épült fel 1750 és 1754 között a jezsuiták háromszintes gimnáziuma, ismeretlen mester tervei szerint. A földszinten három, az első emeleten négy tanterem, a másodikon kettős karzatos díszterem helyezkedett el. A tanulói létszám fokozatosan növekedett: 1768-ban 645-en tanultak itt. 1743-ban Handler Ignácz kanonok volt az, aki a szegény tanulók segélyezésére létrehozta az első ösztöndíj-alapítványt, a díj értéke személyenként ötszáz forint volt. A kollégiumot 1776-ban már javításra szorulónak ítélték. Az épületben kapott helyet a patika is.
Az épületnek a kollégium és a templom előtere felé álló végfalát a Szeplőtelen Szűz, Loyolai Szent Ignác és Gonzága Szent Lajos fülkébe állított szobrai díszítik. A homlokzaton a következő felirat olvasható: Gymnasium Societatis Jesu, auspice Deo Optimo Maximo, formande bonis moribus, litteris juventuti positom. Anno 1754 (A Jézus Társaság gimnáziuma a legjobb és legnagyobb Isten jóvoltából az ifjúságnak a jó erkölcsökben és tudományokban való képzésére emeltetett 1754-ben). Az épület beosztása a következő volt: a földszinten három, az első emeleten négy tanterem s a színpadhoz vezető feljárat a szereplők számára. A második emeleten volt a színpad és a díszterem. A színházteremben adták elő ugyanis az abban a korban szokásos iskoladrámákat. Csesznokné Kukucska Katalin tanulmányából kiderül, hogy „egy-egy ilyen előadáson jelen volt a város előkelősége, a püspök, sőt a megye és város nemesei, polgárai. Egy-egy előadás nézőinek száma időnként elérte a 200 főt is.” Mint írja, az egri színpadon nagyon gyakran jelent meg az apa és gyermek viszonyát bemutató színjáték. Ezek vagy az apa túlzott szigorát, vagy a gyermek túlzott pénzpocsékolását, ravaszságát ostorozták. 1769-ben például Molière Úrhatnám polgárjának szabad átdolgozását mutatták be Egerben. „Ha csonkítva is, de Molière eljutott hozzánk is, nevetségessé téve a megformált polgári alakot. A darabok szerzőit néhány kivétellel nem ismerjük. Ismert nevek pl. Faludi Ferenc vagy Puchperger Márton, aki a Hunyadiak történetét írta és rendezte meg. Hatos Imre a Themisztoklészről szóló darabot fordította latinról magyarra.”
A feloszlatáskor, 1773-ban hat magiszter eltávozott, míg Valter Pál rektor, illetve három beteg és öreg pap Egerben maradt. A gimnázium fiatal jezsuita tanárai azonban nem akartak maradni, mert úgy érezték, „hogy önzetlen munkájuk fejében a kormány részéről semmi emberséget nem tapasztaltak” – írja Csesznokné Kukucska Katalin. A rend feloszlatásakor az atyák kénytelenek voltak elhagyni iskolájukat és rendházukat. Később Povolni János építőmester kapott megbízást a gimnázium kijavítására, amit aztán 1784-ben a ciszterciekre bíztak. Ők 1787-ig vezették az iskolát, feloszlatásuk után pedig királyi gimnázium működött itt. 1802-ben egy királyi leirat visszahelyezte a ciszterci rendet birtokaiba. Jelentős veszteséget jegyez fel a krónika, ugyanis 1827. augusztus 26- án leégett a rend temploma, kolostora és gimnáziuma is. Ekkor alakították át a túl tágas kolostor egy részét iskolává, a gimnáziumot pedig eladták Pyrker János érseknek, aki viszont tovább ajándékozta a katonaságnak, s úgynevezett gimnaziális laktanya vált belőle.
A templom alapkövét 1700-ban helyezték el, építéséhez azonban csak 1731-ben kezdtek hozzá. (Előtte az átalakított török mecsetben tartották a szertartásokat.). Az új templom építésében a már említett Carlone irányító szerepet játszott, sőt vélhetően a terveken is változtathatott, miként erre a főhomlokzaton látható rokokó ornamentika utal. Az itt kialakított falfülkékben négy jezsuita szent, Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Régis Szent Ferenc János és Kosztka Szent Szaniszló szobra látható. A kapuk pillérén Szent Mihály és Gábriel arkangyal szobra áll. A két torony közötti homlokzat timpanonos záródása ismerős lehet a római Il Gesù-templomról.
Több kanonok és Almásy János földbirtokos adományának köszönhetően 1734-re a templom olyan állapotba került, hogy már használhatták, és ez évben Szent Ignác napján Máriássy Sándor egri kanonok megáldotta az építményt. 1736-ban befejezték a tetőt, beboltozták a hajót. 1737-ben elkészült az orgonakarzat, a templom kőpadozata, és megkezdték a torony építését. Felállították a Szent Keresztmellékoltárt, majd 1743-ban a díszes előcsarnok is felépült, 1742 és 1744 között pedig további négy mellékoltárt helyeztek el az oldalkápolnákba. Ezek egy részét a Csákyak udvari művésze, Joseph Hartman készítette, az oromzati drapériák mellett a szobrász jellegzetes faragási stílusa, redőkezelése, arctípusai fedezhetők fel. A templombelső illeszkedik a jezsuiták által szigorúan előírt rendszerhez.
A templom legértékesebb része minden bizonnyal a főoltár, amely 1769–70-ben készült el. A szobrokat Johann Anton Krauss jászói szobrász faragta, a stukkómunkákat Johann Rueber bécsi stukkátor végezte, építésze pedig Francz József püspöki építőmester volt. Ugyanebben az időben festette ki Kracker János Lukács a templom boltozatait Borgia Szent Ferenc életét ábrázoló jelenetekkel. Látható tehát, hogy az egri jezsuiták minden követ megmozgattak, és bevetették szerteágazó kapcsolataikat, hogy minél pompásabb templombelsőt alakítsanak ki. Az elsőként Szmrecsányi Miklós által magyarul közzétett Historia Domusból hosszan idéz Sajó Tamás Barokk Eucharisztia-templom az egri jezsuita főoltáron című tanulmányában; a leírásból tudható, mit jelentett a megrendelők számára a díszes barokk főoltár, melynek központi alakja a jezsuita rend generálisa, Borgia Szent Ferenc: „Ez az oltár kettős áldozatot ábrázol: a véreset és a vérontás nélkülit, az új- és az ószövetségit. Fönt középen kerub tartja felhők között a feszületet. Jobbról Ábrahám, amint fiát Istennek áldozza. Balról Mózes a pusztában felemeli az érckígyót. Az oltár közepén, a festett kép helyén bal felől egy kis oltár látható, közepén aranyozott kehely az ostyával; jobbról Borgia Szent Ferenc szobra papi ruhában, amint az Eucharisztia szentségét imádja, s ezzel minden nézőt az áhítatra indít. Az evangéliumi oldalon magas oszlopon áll Melkizedek, amint kenyeret és bort ajánl fel, a leckeoldalon Áron, amint Istennek tömjénáldozatot mutat be. Valamennyi szobor gipszből van szépen kidolgozva, az embermagasságot jóval meghaladja, de alulról nézve mégsem látszanak életnagyságnál magasabbaknak. Az egész oltártest márvánnyal van bevonva, több helyen aranyozva. A boltozaton egy szép festmény Borgia Szent Ferencet mutatja megdicsőülten. A szentély nyolc ablaka és a négy ajtó gondos szobrászmunkával gipszből vannak szépen kidolgozva, és mindenütt ragyognak az aranytól. Az oltárt a két alsó, kimagasló szobor, gazdagon aranyozott és tükrökkel megvilágított tabernaculum, két aranytól csillogó kerub díszíti. Nincs az oltáron semmi fölösleges, semmi oda nem illő, és kiváltképpen arányosnak látszik. Minden részlete méltóságot és fenséget áraszt, s a templomba lépők szemeit elragadja, lelkét áhítat lángjára lobbantja.”
A szentélyfalat a boltozatig kitöltő több mint hét méter magas főoltár méreteiben is lenyűgöző, és a szakavatott szem könnyen felfedezi a nem is annyira rejtett, ám annál bonyolultabb szimbolikát. Az egri jezsuita templom főoltárának központi gondolata – ahogyan arra tanulmányában Jávor Anna fölhívja a figyelmet – a hitért való áldozat igazsága. A boltozat freskói is Borgia Szent Ferenc élettörténetének legfontosabb epizódjait elevenítik föl, köztük például azt a jelenetet, amikor a szent halott felesége elváltozott arcán a világ hiúságait szemléli, vagy amikor egy bűnös gazdagot igyekszik a bűnbánat útjára vezetni, ám hiába. Érdekesség, hogy a felmutatott ostya előtt térdeplő szentről készült szobor mintaképe valószínűleg Esterházy Imre prímás síremlékszobra volt, amelyet Georg Raphael Donner készített, és a pozsonyi dómban található. Összességében elmondható, hogy a tökéletesen átgondolt főoltár a rokokó művészet egyik csúcsteljesítménye.
A templomról a ciszterciek feloszlatása után átmenetileg a gimnázium igazgatója gondoskodott. Amikor a ciszterciek visszakapták az épületeket, rendbe hozták őket, de az 1827. évi nagy tűzvész során az eső áztatta boltozatokon megsemmisültek Kracker János Lukács freskói. 1831 után Lieb Antal egri festő új falképeket festett a boltozatokra, amelyek az 1835-ös és 1841-es földrengés során sérültek meg. Az 1888-as nagy felújításkor új mennyezetképek és dekoratív festés készült. Az 1925-ös földrengés után, már az 1930-as évek második felében Korény József egri festő javította a templom belső díszítőfestését, de csak 1968–69-ben állították egészen helyre.
A rendházat még 1900 és 1902 között Alpár Ignác tervei alapján építették át. Itt működik jelenleg a ciszterci gimnázium. A ciszterci rend az államosításig, 1948-ig vett részt a nevelésben-oktatásban. 1948-tól 1959-ig tanítóképző működött az intézményben, majd 1959-től 1997-ig négyosztályos állami gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás folyt. 1997. szeptember 1-jétől, majdnem ötven évvel a felekezeti iskolák államosítása után ismét a Ciszterci Rend Zirci Apátsága lett a fenntartója az iskolának, ahol katolikus szellemű gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás folyik, s mint írják, „Eger város történelmi, szellemi öröksége a hit, a szeretet, a tudás és a művelődés irányába jelöli ki az utat” a diákok számára.
A Szent Bernát-templomban jelenleg sem a jezsuita, sem a ciszterci rend nincs jelen. A templombúcsút Borgia Szent Ferenc ünnepén, októberben tartják. Hogy a város és a jezsuita rend között jelenleg élő, ha nem is túlságosan szoros a kapcsolat, abból látszik, hogy az utóbbi években egy pesti jezsuita önkéntesből egri kispap, egy-egy egri kispapból pedig jezsuita önkéntes, illetve novícius lett. A jezsuita lelkiség ily módon tehát mégiscsak felfedezhető a városban, és az épített környezet is nap mint nap emlékeztet arra, hogy a Jézus Társasága tagjai értékes örökséget hagytak az egriekre és az idelátogatókra.
FORRÁSOK
Borovszky Samu: Az egri főgimnázium, in uő: Magyarország vármegyéi és városai – Heves vármegye
Csesznokné Kukucska Katalin: A jezsuita rend szerepe a XVII– XVIII. századi Eger középfokú oktatásában, Acta Acad. Paed. Agriensis, Sectio Historiae XXXV (2008), 77–87.
Jávor Anna: Az egri volt jezsuita templom főoltára, Művészet, 1979/8.
Sajó Tamás: Barokk Eucharisztiatemplom az egri jezsuita főoltáron, Művészettörténeti Értesítő, 1993/3–4.
Szederkényi Nándor: Heves vármegye története, IV. kötet
Szmrecsányi Miklós: Eger művészetéről, Budapest, 1937
