Mi hitünk szent titka?

„Íme, hitünk szent titka” – hangzik el minden szentmisében az átváltoztatáskor. De pontosan mit is értünk ezen, illetve személyesen mit jelent nyolc jezsuitának?

Forrai TamásSJ

Forrai Tamása torontói Szent Erzsébet-egyházközség plébánosa

A titokkal nehezen kezdünk bármit egy olyan világban, amelyben ez sokak számára a „még meg nem fejtett” dolgokat fedi le. Pedig titok a szeretet és a szerelem, a jó és a jóság is. Nem azért, mert nem értem, hanem mert minél inkább belemerészkedem, annál mélyebb lesz. Hitünk szent titkának megértéséhez így több kell, mint a fejünk. Az értelem nem az egész ember. A misében persze oly gyakran egyszerűen figyelmetlenül átsiklunk e részen, rutinból válaszolunk rá. Pedig amit itt kimondok, azt minden érzelmemmel, akaratommal, hitemmel kellene kimondanom, hogy az eucharisztia valóban ajándékká, személyes élménnyé, valóságos megtapasztalássá váljék számomra.

Vértesaljai László SJ

Vértesaljai Lászlóa Vatikáni Rádió munkatársa

Abban a megszentelt, „színében átváltozott” falat kenyérben és korty borban benne rejlik Isten minden iparkodása, hogy nekünk, a törékenynek, aki csak tól–ig ér és ért, valahogyan, valami megfoghatóba belegyömöszölje önmagát, teljes valóját. S ez a megfogható, ez a „vegyétek, egyétek és igyátok”, ez a „hitünk szent titka” valójában Isten-foglalat. Jó tömény, sűrű Isten! Égő csipkebokor, az Isten név szótlan tetragramja, a próféták jövendölése, kuporgó Logosz-magzat, kiáltott Szó, kitártan fölmeredő néma Test. Isten szelíd, alázatos, ehető-iható szeretete. Igen, méltatlan kezeinkből kikerülő eledel. Minden kis ütött-kopott tabernákulum hűséges lakója. Akarja, hogy együk és igyuk. Áradni, élni és éltetni akar bennünket… Letérdelek előtte. Ámen!

A Jezsuita Nyolcas rovatunk teljes tartalma A Szív áprilisi számában olvasható

Megosztás