ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Törökországi magyar nyomokról kérdeztük Fodor Gábor turkológust
Magyar jezsuita misszió Törökországban
Beszélgetés Antuan Ilgit jezsuitával, az első török származású püspökkel
Geopolitikai elemzés Törökország helyzetéről
Beszélgetés Csókay Károly jezsuita atyával
Eredetileg megjelent A Szív 1931. május 16-i számában
Interjú Joób Máté evangélikus lelkésszel, lelkigondozóval
A teremtésvédelem boldogsága
Címlapon: Antuan Ilgit jezsuita, az első török származású püspök
A tartalomból:
Számos kisebb-nagyobb szülést-születést tapasztalunk meg életünk során. Sokat készülünk valamire, és végre megvalósul. Megszületik a kezünk alatt valami, ami addig nem volt. Tovább olvasom „Gyarapszik és szépül a világ”
A Férfisátor nevű lelkiségi közösség szellemi atyjaként Zöldy Pál egy frissen készült filmsorozatban beszél arról, mit jelent a beavatás, miért kell mesélnünk unokáinknak, milyen maszkokat viselünk az életben. Mi elsősorban személyes útjáról faggattuk az egykori szociálpedagógust és hitoktatót. Milyen az Istene a sok nyarat megélt férfinak, aki szót ért nyugdíjazott papokkal és nehéz sorsú kamaszokkal? Tovább olvasom „„Maradjak szellemi csatornatisztító?””
Nincs még egy kegyhely a Kárpát-medencében, ahová annyi magyar elmenne, mint Csíksomlyóra. Az is lehet, hogy magyar történelmünk legnagyobb zarándoklatának lehetünk majd tanúi, sőt minden bizonnyal így lesz. Ferenc pápa látogatása Csíksomlyón ezért számunkra nagy ünnep, megtiszteltetés, és köszönjük a jezsuita pápának, hogy közénk jön! Tovább olvasom „Ferenc pápa eljön hozzánk”
A magyarországi börtöncursillo, e keresztény lelki megújulási mozgalom történetében elsőként tért vissza egykori fogvatartottként apostolkodni a rácsok mögé. Bakonybélben beszélgettünk vele, a bencések barátjával, aki egyébként a pannonhalmi főapátság árnyékában él. A zárkából már szabadult, talán egy egészen másféle cellába tart, de akkor is Istennek ad hálát az életéért, ha végül marad az albérletében. Tovább olvasom „Mindig van lejjebb… de feljebb is!”
(…) Ferenc pápa sokakat zavar, provokál, nyugtalanít, Róma püspöke ezer ponton „fáj” sokaknak. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy miközben mindenki az utcaszintről akarna felkapaszkodni a diadalangyal közelébe (esetleg még szívesen el is lopná a szárnyait), ő pont az ellenkező útirányt járja be: elképesztően „égi” lélekkel veti bele magát az emberi létezés „utcaszintjébe”. Tovább olvasom „Belehelyez az időbe”
Az a szívem vágya, hogy Ferenc pápa csapja a hóna alá az ajándékunkat, aztán írjon levelet a püspöktársainak, amiben elmondja, milyen jól érezte magát Csíksomlyón. Ezután ebben a levélben kérje meg őket, hogy minden év június elsején legyen a templom játszótér. Ezen a napon tartsuk meg a gyermek Jézus ünnepét! Tovább olvasom „„Jézus Krisztus csapatában játszom” – Interjú Böjte Csabával”
Több száz oldalt lehetne szentelni az egyik legismertebb erdélyi településnek, a búcsújáró helynek, a kegyhelynek, történelmének, templomának, Mária-szobrának, a somlyói nyeregnek, és mindezekről hosszan lehetne mesélni. Most a legfontosabbakat foglaljuk össze. Tovább olvasom „Szent ez a hely – Csíksomlyó egykor és ma”
Néprajzkutató akadémikus és József Attila díjas-költő. Ritka párosítás, de élete tele van más meglepő fordulatokkal is. A moldvai csángók és a saját hitéről, az életveszélyes költészetről, Isten és az emberek lépteiről is beszélgettünk. Tovább olvasom „Ha tudnánk bízni egymásban… – Interjú Iancu Laurával”
Húsvét misztériumának „harangdöngető igazsága” nem csupán a feltámadáskor jelenik meg, hanem jelen van már a nagycsütörtöki lábmosástól. Nem lehet szétszabdalni a folyamatot, a fájdalom, a magány, a bűnök, a halál ugyanúgy részei a keresztény életnek, mint a dicsőséges időszakok. Tekintsük át a húsvéti eseményeket a Szent Ignác-i lelkiség magyarázata szerint, hogy jobban megértsük, milyen erős, egységes dinamikája van húsvét ünnepének.
Megértjük-e a gyermekség leckéjét? Igazából ezen múlik, hogy birtokba tudjuk-e venni a nekünk ajándékozott életet. Hiszen így tudjuk majd felfogni és elfogadni a gyöngeség, a törékenység, az elégtelenség mindennapos élményeit. És ily módon válunk képessé arra, hogy ne valami elborzasztót, kudarcszerűt lássunk mindebben, hanem meghívást a szembesülésre. Tovább olvasom „Már nem félek gyermeknek lenni”
