A Szív cikkei

Tornya Erika RSCJ

A zarándoklat hazatérés

Élő legenda. Jezsuita, pszichológus, 1945-ben született Újvidéken. Filozófiát, teológiát és lélektant tanult Zágrábban, majd Rómában doktorált klinikai pszichológiából. Tíz évig a horvát fővárosban működött tanárként és gyakorló pszichológusként. 1991 óta Rómában él, ahol volt a Pápai Gergely Egyetem professzora, az Egyetem Spirituális Intézetének igazgatója, valamint a Szenttéavatási Kongregáció teológus-konzultora. Számos könyvet és tanulmányt jelentetett meg magyarul, horvátul, olaszul; egyes könyveit lefordították spanyolra, lengyelre, szlovákra és koreaira. Több hazai kitüntetéssel (a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, Stephanus-díj, Szent Atanáz-díj, Fraknói Vilmos-díj) ismerték el életművét, annak ellenére, hogy soha nem élt Magyarországon. Tovább olvasom „A zarándoklat hazatérés” →

Szigeti László

Hol az én biztonságom?

A Piarista Rend Magyar Tartománya hat éve hozta létre a Biztonságos Iskola Tartományi Taná­csát (BITT), amely a tartományfőnök tanácsadó testületeként az oktatási-nevelési intézmé­nyeikben történt bántalmazási és konfliktusos esetek feltárásával, feldolgozásával, a keze­lésükkel kapcsolatos javaslatok kimunkálásával foglalkozik, de ennél sokkal többel is, hiszen a gyógyulást s az ilyen helyzetek nyomán szükséges tanulást is szolgálja. Tapasztalataikról, a szemléletformálásról beszélgettünk Zsódi Viktor piarista tartományfőnökkel, Guba András­sal, a BITT rendi képviselőjével és Strommer Pállal, a testület elnökével. Tovább olvasom „Hol az én biztonságom?” →

Vass Norbert

A legmagányosabb nemzedék

A mindennapjainkat átható médiatársadalomban az illúzió fontosabbá vált, mint a realitás. A „okosvilág” megváltoztatta valóságérzékelésünket, de vajon tudjuk-e a javunkra fordítani a digitális világ lehetőségeit? Guld Ádám médiakutatóval, a Pécsi Tudományegyetem docensével képernyőbámuló szuperhősökről és digitális identitásbankról beszélgettünk. Szóba került továbbá az addikció és az „agyrohasztás” jelensége is. Tovább olvasom „A legmagányosabb nemzedék” →

Gyöngyössy Orsolya

Tiszta búza az árát sosem veszti

A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvé­nyei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti” →