ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Törökországi magyar nyomokról kérdeztük Fodor Gábor turkológust
Magyar jezsuita misszió Törökországban
Beszélgetés Antuan Ilgit jezsuitával, az első török származású püspökkel
Geopolitikai elemzés Törökország helyzetéről
Beszélgetés Csókay Károly jezsuita atyával
Eredetileg megjelent A Szív 1931. május 16-i számában
Interjú Joób Máté evangélikus lelkésszel, lelkigondozóval
A teremtésvédelem boldogsága
Címlapon: Antuan Ilgit jezsuita, az első török származású püspök
A tartalomból:
Árpi atyát nagy nevetéséről hátulról, ellenszélben is bárki felismeri. Azt talán kevesebben tudják főszerkesztőnkről, hogy az Egytől tízig rovat házigazdája is. Ám ezúttal ő került a diktafon másik végére. Tovább olvasom „Engedd, hogy mások boldogsága legyen a te örömöd – Egytől tízig Horváth Árpád jezsuitával”
Jó lesz, meglátod, végül minden jó lesz. Ki kell várni, mit is csinálhatnánk mást, mint hogy bízunk, hogy nemcsak rajtunk múlik, hanem a Gondviselés valahogy elrendezi a sorsunkat. Csak emeld fel a tekinteted, ne csüggedj el! Tovább olvasom „Meglátjátok, jó lesz majd minden”
Várjuk a Megváltó születésének napját, s közben egyre csak stresszelünk. Készülődés közben rendszerint nemcsak magunkat helyezzük szélsőséges mértékű nyomás alá, hanem Földünket is. Néhány egyszerű változtatással azonban igazán zölddé tehető az ünnep. Tartsanak velünk ezen az úton! Mi most ezt kérjük karácsonyra a kedves olvasóktól… Tovább olvasom „Örök zöld ötletek az ünnepekre”
Ki akarta szabadítani a meséket a gyerekszobából, hogy visszaadja őket a felnőtteknek. Ezzel a célkitűzéssel kezdte misszióját immár harmincnégy éve. A jelek szerint sikerrel járt. A mesekutató-meseterapeutával küldetéséről, nagyszülőségről, kríziseink történetéről és arról beszélgettünk, valójában mit is jelent a történetek végén, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tovább olvasom „Rálelni a sajátunkra, meghallgatni a másét ”
Töredékességünk és elégtelenségünk tapasztalata nem gúzsba köt, hanem felszabadít. A másikra szorultság nem rossz, hanem a legnagyobb jó lehetőségét rejti magában: azért születtünk ilyennek, azért nem lehetünk teljesek önmagunkban, elegek önmagunknak, mert kapcsolatra kell lépnünk a másikkal. Az újszülött, annyira nem „istenarcú” Istent szemlélve elkezdhetek rendet rakni a gondolataim, a vágyakozásaim, a célkitűzéseim terén. Tovább olvasom „Békekötés az újszülöttel”
„Ötven, jaj, ötven éve – szívem visszadöbben”: időről időre Kosztolányi Hajnali részegségének e fájdalmas szavai is felcsendülnek a Kaláka együttes koncertjein. De az ő eddigi öt évtizedük inkább az eldalolt versek bensőséges légkörét, családias hangulatú koncertek melegét, a szép és igaz szó teremtette közösséget juttatja eszünkbe. A csapat két legrégebbi tagjával beszélgettünk. Először is a kezdetekről.
Szerbia országos birkózóbajnokságain az éremosztáskor gyakran állnak magyar fiatalok
a dobogóra. Néha az emelvény mindhárom fokán délvidéki magyarok feszítenek.
2017-ben a szabadfogású birkózás aranyérmese a 125 kilogrammos súlycsoportban
Horváth Szabolcs volt.
Nem a hangszer a lényeg, hanem az, hogy a misén játszott zene szabályos és művészi legyen – ebben a pap, a karnagy és a gitáros zenével foglalkozó civil is egyetért. Fábry Kornél atyával, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkárával, ifj. Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy-zeneszerzővel és Paksa Balázzsal, a Villanyhárfa projekt képviselőjével, a gitáros énekek válogatásával foglalkozó NEK-albizottság tagjával beszélgettünk. Tovább olvasom „„Nemcsak fiatalos, hivatalos is” – Háromszólamú beszélgetés az egyházi zene még mindig időszerű kérdéseiről”
Állapotrögzítés – így foglalja össze egy szóban a hivatását Szálinger Balázs. A József Attila-díjas költővel az őszi Margó Fesztiválra megjelent két könyve – a 361° című verseskötet és az egykori Heaven Street Seven frontemberével, Szűcs Krisztiánnal készített zenés irodalmi kiadvány, az Ennyit tudtunk segíteni kapcsán beszélgettünk. Tovább olvasom „„Talán még tehetek valamit” – interjú Szálinger Balázs költővel”
A Szentírás legelső oldalain olvasható történet szerint a Jóisten jókedvűen megteremti a világot, ráadásul nem saját magának, hanem az embernek, aki az ő képmása. Van az ember lényében valami, ami közös a Teremtőével, amit közvetlenül tőle kapunk, nem a porból készült, ez pedig a Mindenható lehelete, azaz a lélek. Tovább olvasom „Kitekintés a tehetetlenségből”
