A szeretet egyik legintenzívebb és mindenki által jól ismert formája, amire nekünk, magyaroknak külön szavunk is van, a szerelem. Bizonyos értelemben transzcendens tapasztalat. A felnőtté váló gyermek egyszer csak rájön, hogy élete súlypontja többé már nem a saját személye, hanem valaki más, akivel találkozott a tekintete, és aki felé most minden kavargó gondolata, az érzései, a vágyai irányulnak.
A Szív cikkei
Isten arra hív, hogy együtt gyógyuljon a szívünk
Férjként, apaként és párterapeutaként is jól látom a folyamatos megtérés jelentőségét a hozzám forduló párok életében és a saját házasságomban is. Néhány szempontot szeretnék ajánlani ahhoz, hogyan lehet átélni ezt a változást a párkapcsolatban. Részlet A Szív magazin áprilisi számában megjelent cikkünkből.
Continue reading „Isten arra hív, hogy együtt gyógyuljon a szívünk”
Kortársunk, Szent Ignác
Hogyan lett egy baszk hősszerelmes lovagból szerzetesrend-alapító? Miért állt az első jezsuita ötszáz éve az inkvizíció előtt, és ugyanő miben volt jelentős reformátor? A Jézus Társaságának az 1773-as betiltás után kétszáz évvel miért kellett újra felfedeznie saját lelkigyakorlatait? A május 20-án kezdődő Szent Ignác-évre hangolódva erről is kérdeztük a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház igazgatóját, a magyar rendtartomány korábbi vezetőjét, Lukács János jezsuitát.
Megtalálni Istent mindenben
Rendalapítónk megtérésének ötszázadik évfordulója alkalmából Jézus Társasága világszerte meghirdette a Szent Ignác-évet, amely idén május 20-án kezdődik, és 2022. július 31-én, Loyolai Szent Ignác halálának napján, egyben liturgikus emléknapján ér véget. A jubileumi évet egy másik kerek évforduló is fémjelzi, hiszen jövőre lesz négyszáz esztendeje, hogy 1622. március 12-én szentté avatták Ignác atyánkat, együtt Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel, akik kortársai voltak, valamint a kevésbé ismert, néhány évszázaddal korábban élt spanyol Földműves Izidorral.
Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!
Gyerekkori húsvéti készülődéseimhez mindig hozzátartozott, hogy előszedtem a szentképgyűjteményemet, amit a plébániánkon szolgáló tisztelendő nővérektől kaptam a ministrálásaimért. Nagyhét közeledtével aztán ezekből a jámbor képecskékből raktam egyet-egyet a könyvespolcra, a nappali asztalán a kristályváza mellé, a virágtartón a kaspóknak támasztva, a szobámban pedig kialakítottam egy kisebb szentélyt is szentképpel, gyertyával, barkával. Amikor nemrég betértem az egyik pesti kegytárgyboltba, kissé meglepődve láttam, hogy szentképekből a felhozatal a gyerekkorom óta szinte semmit sem változott. Continue reading „Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!”