A Szív cikkei

Salát Gergely

Keskeny ösvény

Nemrég volt két éve annak, hogy a Vatikán és a Kínai Népköztársaság történelmi – vagy legalábbis akkor annak tűnő – egyezséget kötött a kínai püspökök kinevezéséről. Az utóbbi hónapokban heves vita zajlott az egyházon belül és kívül is arról, hogy a megegyezést érdemes-e meghosszabbítani. Mi a fontosabb? Hogy Kína a Szentszéktől is megkapja a maga kritikaporcióját, vagy hogy a kínai hívők nagyobb biztonságban legyenek? Tovább olvasom „Keskeny ösvény” →

Dyekiss Virág

Bürüli néne bölcsességei

Itt a hónap, amikor a magamfajta lápi anyóka is lassan beszorul a faluvégre. Évekig beköltöztem a sötét napokban egy kis vityillóba, hogy a téli napokon kedves boszorkány barátnőimmel együtt járhassuk a falu házait, utcáit. Ez a mi időnk. Egyre rövidülnek a nappalok, és végre beköszönt a hosszú, sötét éjszakák ideje. Szerettem részt venni a téli mindennapokban, amikor a világ csupa varázslat, jóslás és szerelem. Most már csak ritkán megyek be az emberek közé, megtalálnak ők engem, ha szükségük van rám. Egyedül az őszi mesékről nem tudok lemondani. Ismeritek ezt az érzést? Igazi varázslat. Tovább olvasom „Bürüli néne bölcsességei” →

Balogh Fruzsina

Könnyek és derű

A gyerekek egyik leginkább szívet melengető vonása, hogy milyen féktelenül jókedvűek tudnak lenni – de néha legalább ennyire el is tudnak keseredni. A titok: túláradó hangulataik még szabadon áramlanak az érzések csatornáján. A kérdés: mit tehetünk ilyenkor? Vagyis: kell-e tennünk valamit egyáltalán? Tovább olvasom „Könnyek és derű” →

Lukács János SJ

Sebezhetőségünk jele

„Apa, miért takarja el itt mindenki az orrát és a száját?” Elképzelhető, hogy száz év múlva, amikor a Covid–19-vírusnak már se híre, se hamva, mégis ezt a kérdést suttogják majd templomainkban a kisgyerekek. A maszkot ugyanis a jelek szerint ugyanazzal az ösztönös liturgikus érzékkel fogadja az egyház, mint annyi más ruhadarabot sok évszázad óta. Tovább olvasom „Sebezhetőségünk jele” →