Száznegyven év szolgálat gyümölcsei

A jezsuiták gyöngyösi története és öröksége

A gimnázium, a Szent Bertalan-templom Boldogságos Szűz Mária-oltára, a zeneiskola épülete, a Szent Urbán-templom, a Nepomuki Szent János-kápolna, a Kálvária-templom. Mind-mind Gyöngyös nevezetességei, azonban ma már csak kevesen tudják, hogy mindezeket a Jézus Tár­sasága hagyta a városra.

A jezsuiták 1634-ben alapították meg a gyöngyösi gimnáziumot és misszi­ót, majd két rövid megszakítással egé­szen a Társaság 1773-as feloszlatásáig tanították a vidék ifjúságát, és szol­gálták a környékbeli lelkeket. Száz­negyven év alatt 281 jezsuita – két coadjutor, 107 magister és 172 pater – szolgált a városban. Nekik köszön­hető, hogy a török hódoltsági terü­leten fekvő település néhány év alatt a térség oktatási központja és a ke­reszténység egyik erős bástyája lett.

Iskolaalapítás nehéz időkben

1633-ban a Jézus Társasága egyik tag­ja Gyöngyösre érkezett, és – ahogy Karcsu Antal Arzén, ferences egy­háztörténész korabeli források alap­ján felidézi – „elragadó ékesszólá­sával annyira megnyerte a polgárok és mindenki szíveit, hogy azok elül­járói a tanoda felállítását elhatároz­ták”. A nemes gondolatot követően a város elöljárói levelet írtak Forró György tartományfőnöknek, aki vi­szont oly mértékű emberhiánnyal küzdött, hogy nem tudta első szóra teljesíteni a gyöngyösiek kérését.

Nehéz idők voltak ezek, hiszen a mohácsi vész után Gyöngyös is a tö­rök félhold árnyékába került, és még száz év után sem volt remény arra, hogy az idegen uralom valaha is vé­get ér. Ezen a vidéken papként és szer­zetesként szolgálni ugyanolyan veszé­lyes vállalkozásnak számított, mint misszionáriusként útra kelni a világ távoli tájaira.

Régi adósságunk helyreigazítani azt a több műben is idézett tévedést, hogy az első Gyöngyösre érkező jezsuitát Pap Ferencnek hívták, ugyanis a leg­újabb kutatások megerősítették, hogy akkoriban nem szolgált ilyen nevű atya a Társaságban. (A tévedést az okozhatta, hogy Paczoth Ferenc egyik latinul írt levelét rövidítve, P. Ferenc néven írta alá, s mivel pater, azaz fel­szentelt pap is volt, egy későbbi kró­nikás „Pap” Ferencként fordította és jegyezte le a nevét.) Ezzel együtt bebizonyosodott, hogy a gyöngyösi gimnázium és jezsuita missio 1634-es megalapítása mindenekelőtt Paczoth Ferenc atyának, a pécsi rendház supe­riorjának köszönhető. Ugyanis ő volt az, akit Forró György 1630-ban a tö­rök hódoltsági missziók vezetőjévé nevezett ki, és 1633. április 1-jén ő írt levelet Rómába, amelyben Muzio Vi­telleschi jezsuita rendfőnök figyelmé­be ajánlotta a gyöngyösi iskolaalapítás tervét a hódoltsági katolicizmus meg­erősítése érdekében. Bár 1633-ban épp a kecskeméti misszió megalapí­tásán munkálkodott, ő lehetett az az ékesszóló jezsuita is, aki Pyber János egri püspök buzdítására és Keresztesi Máté gyöngyösi plébános meghívásá­ra 1633 derekán Gyöngyösre érkezett.

Bár Pyber János – aki ifjúként maga is a jezsuiták tanítványa volt – 1633 novemberében elhunyt, a gyöngyösi iskola ügye nem szállt vele együtt a sírba. Az új egri püspök, Lósy Imre, aki Pázmány Péter esztergomi érsek általános helynöke volt, és egykor szintén a jezsuitáknál tanult Rómá­ban, még buzgóbban karolta föl az ügyet. Ezzel egy időben a gyöngyö­siek is tovább szervezkedtek: enge­délyt kértek a török hatóságoktól, és újabb levelet címeztek Forró György­nek, aki végül 1634. október 2-án kelt válaszlevelében ezt írta: „A kelmetek kegyes kívánságát gyakorta forgatván szemem előtt és magam indulatjából is viseltetvén szerzetünk föladata sze­rint azon, a kelmetek földjén föltermett ifjaknak Isten szerint való nevelésére és tanítására, egy tudós mestert rendel­tem kelmetek kezeibe, a mi magunk szerzetéből, ki Pater Magdaleniczczel együtt Gyöngyösön ez idén elkezdje az iskolában a tanítást. Pater Sztankovics Ő kegyelme leszen ezeknek gondviselő elöljárójuk Gyöngyösön, kiknek békes­séges megmaradásukra, csendes álla­potukra, táplálásukra és egyéb szük­ségleteikre, hogy kegyelmeteknek is gondja legyen, kérem kelméteket.”

Így érkezett meg Gyöngyösre 1634 novemberében „a tudós mester” Be­regszászi János, valamint két atya: Magdalenicz Tamás és Sztankovics János superior. A jezsuiták iskolájába néhány napon belül 117 tanuló jelent­kezett, ezért az 1634. november 27-én megtartott fényes ünnepség után el­kezdődhetett a tanítás. A kecskeméti missziót végleg feladva, 1634 végén csatlakozott P. Pestvármegyei András a tanári karhoz, P. Paczoth Ferenc pe­dig hommonai házfőnökként folytat­ta szolgálatát.

„Állandó életveszélynek kitéve”

„A Szt. Bertalan-templom közelében kellett lennie annak a szegényes haj­léknak, melyben a rendtagok és a két tantermet igénylő gimnázium meg­húzódtak” – állapítja meg az alapítás körülményeiről Forgács Ferenc, azaz a missziós rendház és az iskola kez­detben egyazon épületben volt. Mi­vel a gimnáziumnak nincs alapító ok­irata, és a tartományfőnök sem egy új iskola alapításáról írt a leveleiben, több jel is arra mutat, hogy a jezsuiták a mai zeneiskola helyén álló plébáni­ai iskolát alakították át gimnázium­má oly módon, hogy a jezsuita taná­rok a Társaság által 1599-ben kiadott egységes tanrend – a Ratio Studiorum – szerint kezdtek tanítani, és a már meglévő iskolát felsőbb osztályokkal bővítették. A négy gimnáziumi osz­tályba 1636-ban már mintegy kétszáz tanuló járt, és az iskola néhány éven belül kibővült a szónoklati és köl­tészeti osztállyal, ugyanis az 1647. évi Catalogus Petrus Boldizsár pát­ert már „rhetor et poeta”-ként tartja számon.

Mivel a jezsuitáknak kezdetben nem volt saját templomuk, jó ideig a Szent Bertalan-plébániatemplomot használták. Novák Márton házfőnök kezdeményezésére 1644-ben meg­alakult a Nagyboldogasszony-társu­lat (Mária-kongregáció), amelynek már az első évben kétszáz tagja lett. A gyöngyösi misszióról szóló 1655-ös rövid jelentés arról tudósít, hogy „a gyöngyösi jezsuiták a török hódolt­ság alatt álló hetven faluról gondos­kodnak, a néhány szerzetes-pap fá­radhatatlanul és folyamatosan szolgál – mind a törökök, mind a szomszédos kálvinisták miatt – állandó életveszély­nek kitéve”. Derkay György házfőnök egyik leveléből azt is megtudhatjuk, hogy 1656-ban az első rendházként szolgáló „Boza pap házából” átköl­töztek a „puszta kántor házába”, ami a mai Szent Bertalan utcában talál­ható kereskedelmi szakközépiskola, a „Keri” telkén állt.

A másik jezsuita vallásos társulat, a Halálra vált és a Keresztfán megholt úr Jézus titulusa alatt virágzó Gyön­gyösi Congregatio – röviden Ago­nia Christi Társulat – megalapítását Ordódy János házfőnök kezdeményez­te, és az 1670. szeptember 14-i alapítását pápai bulla is megerősítette. Az ünnepélyes alapítást követően – Báthory Zsófia és I. Rákóczi Ferenc mellett – mintegy nyolcezren iratkoz­tak be a társulat Bécsből hozatott al­bumába mindössze nyolc nap alatt. 1672-ben Lőcsén jelentette meg Ordó­dy János Lelki virágos kert című lelki­gyakorlatos könyvecskéjét „az üdvös­séges halált szomjúzó híveknek”, hogy „ezt gyakorolván, s ebben mulatozván, ki-ki a Szent Halálra és az örökkén való boldog feltámadásra magát tehesse ér­demessé”.

A kiváló szónoki tehetséggel meg­áldott jezsuiták hatására a protes­tánsok közül többen is visszatértek a katolikus hitre, ami érthető mó­don egyesekben ellenszenvet váltott ki. Thököly Imre kurucai kezdetben csak fenyegetőztek, viszont 1682-ben elvették az iskolájukat, és kiűzték őket a városból.

A jezsuiták visszatérésének ügyét azonban nem más karolta fel, mint Széchenyi György prímás. Dörgedel­mes leveleiben nemcsak a jezsuiták is­kolájának visszaadását követelte, ha­nem azért is kardoskodott, hogy az 1555 óta a protestánsok birtokában lévő Szent Urbán-templomot a je­zsuiták használhassák. Végül a gyön­gyösi katolikusokból toborzott csa­patok túlerejét látván a protestánsok 1688. május 25-én ellenállás nélkül adták át a templomot a hozzá tarto­zó javakkal együtt. A főpásztor egy későbbi levelében e szavakkal jutal­mazta a gyöngyösi híveket: „Gyöngie­si Catholicus oly dolog az, olly Titulus, olly név, miuta fent ál Magiar Ország, mindenkor híres volt, szép, tisztes, bö­csületes és dichőséges. Vagy voltak má­sutt igaz Pápisták vagy nem, de min­denkor voltak Gyöngiösön…”

A leggyöngyösibb jezsuita

A törökök kiűzése után nem soká­ig tartott a béke: II. Rákóczi Ferenc vezetésével 1703-ban elkezdődtek a magyar szabadságért vívott harcok, a városból kiűzött protestánsok pedig vallásuk szabad gyakorlását és temp­lomuk visszaadását követelték a tá­mogatásukért cserébe, így a 1705. évi szécsényi országgyűlés egyik határo­zata a Szent Urbán-templom és java­inak visszaadásáról is döntött.

A rendház történetírója rögzíti, hogy 1706. március 17-én „távozni kellett a városból a hívek s ifjuság által oly őszintén szeretett jezsuitáknak, azok legbensőbb részvétsajtolta könnyeitől s áldásaitól kísérve”. Mivel a gyöngyösi rendház első historia domusa még lap­pang, nehéz rekonstruálni, pontosan mi történt ezekben a hónapokban. Az viszont bizonyos, hogy a jezsuiták nem mind rögtön, az előírt időpontban ad­ták fel a várost, ugyanis Balogh Tamás házfőnök 1707. március 22-én Gyön­gyösön hunyt el – ezzel is kiérdemelve „a leggyöngyösibb jezsuita” és „legje­zsuitább gyöngyösi” címet. (P. Balogh Tamás SJ 1653. december 15-én szü­letett Gyöngyösön, a Jézus Társasá­ga által vezetett helyi gimnáziumban folytatott tanulmányai után itt lépett be a rendbe 1672-ben, majd harminc év után, 1702-ben a rendház elöljáró­jaként tért vissza szülővárosába). 1708-ra Hradishai Pált rendelték házfőnök­nek, de hiába várta először Győrben, majd Pozsonyban s végül Budán, hogy visszatérhessen Gyöngyösre, ezt már nem élhette meg, ugyanis 1710. no­vember 19-én Budán tért meg Terem­tőjéhez. Az 1711. évre P. Velencei Már­tont rendelték superiornak, P. Nagy Andrást pedig concionatornak. 1710 decemberében érkeztek Gyöngyösre, amit az Országos Széchényi Könyvtár­ban őrzött – 1711 és 1773 között veze­tett – Historia Residentiae is tanúsít.

Új építkezések kora

A száműzetésből visszatérő jezsui­ták 1711. május 4-én nyitották meg újra az iskola kapuit háromszáz tanu­ló jelenlétében. Újraalapították a Má­ria-kongregációt és az Agonia Christi Társulatot, melynek tagjai nagylelkű adományokkal és egyéb módon se­gítették a jezsuita atyákat, akik ta­nítottak az iskolában, éjjel is jártak a betegekhez, prédikáltak a helyi és egyéb templomokban, és rengeteg időt szenteltek a hívek gyóntatására. Minden vasárnap hitoktattak a Szent Urbán-templomban, amelynek ha­tására sokan megtértek a bűnből és a „hittévelyből”.

Az Agonia Christi Társulat tag­jai 1721-re 259. r. forintot gyűjtöt­tek össze, hogy kálváriát építsenek a Szent Urbán-templom mögötti Úr Dombján, a Gyöngyöspata felé ve­zető út mellett. Kezdetben csak egy kápolnácska épült, amelybe Krisz­tus koporsóját helyezték el, azonban a hívek később egy nagyobb kápol­nát építettek, amely számos átépítés után 1921 és 1952 között élte fény­korát közkedvelt zarándokhelyként. Sajnos a kommunizmus évtizedei ezt a templomot sem kímélték, éppen ezért a gyöngyösieknek nagy örömé­re szolgál, hogy Ternyák Csaba egri érsek lehetővé tette, hogy az omla­dozó műemlék hamarosan egy ka­tolikus óvoda főépületeként keljen új életre.

1736-ban Horváth Mihály superi­or kezdeményezésére épült fel a patak hídjánál álló kis nyolcszögletű kápol­na Nepomuki Szent János tiszteleté­re. Mivel vizes talajra épült, az elmúlt évszázadokban többször is pusztulás fenyegette, de végül mindig akadt va­laki, aki mentette, így a kápolna még ma is áll, sőt 2022-ben is megújult.

Egy nagyobb iskola építése céljá­ból 1749-ben Hedri Antal házfőnök kérte vissza a várostól a Szent Berta­lan-templom mögötti telket, amelyen egykor a plébániai iskola s a jezsuiták első missziós háza is állt. 1752. októ­ber 7-én avatták fel az új iskolaépüle­tet, amely ma a Pátzay János Katolikus Zeneiskolának ad otthont.

A város legrégibb, 1750-es évek elején készült térképe már jelöli az U alakú új rendházat is, melyet kőfal­lal vettek körül, és a Bene (ma Szent Bertalan) utcára nyíló kapun keresz­tül lehetett megközelíteni. A gazdag könyvtárral rendelkező rózsaablakos rendház a második világháború során olyannyira megrongálódott, hogy le kellett bontani, az viszont vigaszta­ló, hogy a helyén álló épületben 1954 óta működik a kereskedelmi szakkö­zépiskola, 2012-től katolikus közép­iskolaként.

A rendtagok 1759 és 1771 között kívül-belül újjáépítették és sajátjuk­ká formálták a Szent Urbán-templo­mot, melyet sikerült eredeti szépsé­gében megőriznie a gyöngyösieknek. Amikor az 1764-ben faragott barokk templompadokból szemléljük a Mária mennybevételét ábrázoló főoltárt, va­lamint Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc gazdagon díszített mel­lékoltárait, egy pillanatra úgy érezhet­jük magunkat, mintha kétszázötven évet visszautaztunk volna az időben.

A rend feloszlatása után

Amikor 1773. július 21-én XIV. Ke­lemen pápa feloszlatta a Jézus Társa­ságát, öt jezsuita páter és egy magisz­ter szolgált Gyöngyösön. A levéltári feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a harminchárom éves, egri szárma­zású P. Szuhányi Ferencet gróf Eszter­házy Károly egri püspök fogadta be, aki így világi pap tanárként térhetett vissza Gyöngyösre.

A jezsuitáknál tanult egri püspök mindent megtett, hogy a gimnázium tovább működjön: először a piaristá­kat kereste meg, majd a salvatoriánus ferencesek tartományfőnökétől kérte, hogy vállalják el az iskola vezetését. Végül 1776-ban a ferencesek átvették az iskolaépületet, valamint a jezsui­ták oktatáshoz használt eszközeit és könyveit, melyek egy része még ma is megtalálható a gyöngyösi Ferences Műemléki Könyvtárban, míg a jezsui­ták többi hagyatékát a Szent Bertalan-templom kincstára őrzi.

1776-ban visszatért Gyöngyösre a korábban spirituálisként szolgáló Potschuch János atya is, aki 1789-ig látta el az igazgatói feladatokat. Őt Szuhányi Ferenc követte az igazgatói székben egészen 1799-ig, így a rend feloszlatása ellenére Gyöngyösön még huszonhat éven át a (volt) je­zsuiták vezették a gimnáziumot, ami ma Berze Nagy János nevét viseli. Az intézmény háromszázkilencven éves fennállása alatt nagyban hozzájárult a környék fiataljainak szellemi fejlő­déséhez, és számos kiváló egyéniséget adott a nemzetnek. Az iskola padjait koptatta többek között Bugát Pál, az orvosi nyelv megújítója, Bajza József, Vachott Sándor, Vahot Imre, Zalár József írók és költők, Török Ignác, az aradi vértanúként elhunyt tábornok és Richter Gedeon, a magyar gyógy­szeripar megteremtője is. Több gyön­gyösi fiatalt is a jezsuiták iskolája in­dított el az egyházi szolgálat útján: legalább egy tucat gyöngyösi lépett be a jezsuita rendbe, és itt kezdte meg tanulmányait a gyöngyösi születésű Széchenyi Pál kalocsai érsek és a bol­doggá avatásra váró Hám János szat­mári püspök, kinevezett esztergomi érsek is.

A szerző a gyöngyösi gimnázium egy­kori diákja, katekéta-lelkipásztori munkatárs.

 

FORRÁSOK

Dezséri Bachó L.: A gyöngyösi jezsuiták története, kiadatlan kézirat, 1944

Forgács F.: Gyöngyös története – Erdős T. (szerk.): A Gyöngyösi Állami Koháry István Reálgimnázium Értesítője az 1928–1929. tanévről, Gyöngyös, 1929

Karcsu A. A.: A gyöngyösi rendház története, 1872

Molnár A.: Mezőváros és katolicizmus, Budapest, 2005