A Szív 2020. december-január

Schanda Balázs

Két úrnak szolgálni?

Három évvel ezelőtt, fellebbviteli bírói kinevezése előtt Amy Coney Barrett szenátusi meghallgatásán támadások érték a hétgyermekes amerikai jogászprofesszor katolikus elkötelezettségét. 2020 októberében, mielőtt az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának tagja lett, ellenfelei inkább aziránt érdeklődtek, hogy milyen magatartást tanúsít majd a politikai szempontból érzékeny ügyekben, például az abortusz kérdésében. Bennünk pedig felmerülhet a kérdés: egy keresztény hívő mennyiben szolgálhatja, akár egyháza tanítása ellenében, a laikus jogállamot?

Continue reading „Két úrnak szolgálni?” →

Patsch Ferenc SJ

Az út hosszú, megértőnek kell lenni

Máshol is leírtam már: számomra hosszú út vezetett férfiasságom kibontakoztatásáig. Hatéves voltam, amikor apám autóbalesetben meghalt, így nők között, apa nélkül nőttem fel. Nem véletlen, hogy évtizedeken keresztül tudattalanul is olyan szerepmodelleket kerestem, akiktől meg lehetett tanulni, mit jelent férfinak lenni. Nagy ajándék, hogy találtam néhány embert (köztük papokat is), akik tudtak segíteni a férfiidentitás kialakításának rögös útján. Ám ezt a folyamatot sohasem lehet lezárni: az „ötödik iksz” után is nagy hatással van rám, ha hiteles férfipéldákkal találkozom. Akár a művészetben, akár az irodalomban, akár a váló életben.

Continue reading „Az út hosszú, megértőnek kell lenni” →

Görföl Tibor

Apa, atya, Abba

Valószínűleg nem sokan tagjai a XX. század első felében Szent József alakjának tanulmányozására létrejött társaságoknak, és a „jozefológiai” folyóiratok sem kerülnek sokak kezébe. E sorok írója sem tartozik közéjük. Mégis mindannyiunk számára tanulságos lehet, ha némi figyelmet szentelünk ennek az elhelyezhetetlen és nehezen leírható férfinak.

Continue reading „Apa, atya, Abba” →

Balla Eszter

De hol vannak az apák?

Nyolcvanhét éves, és nemcsak a világ egyik legnevesebb szociálpszichológusa, több egyetem díszdoktora, akit az Amerikai Pszichológiai Társaság életműdíjjal jutalmazott, hanem fiatalok bálványa is. Figyelme az utóbbi időben egyre inkább a világ mai bajai felé fordult, és a kiváltó okok között az apaképnélküliséget jelölte meg.

Continue reading „De hol vannak az apák?” →

Szőnyi Szilárd

Pázmáneum, végállomás

Az idén négyszázötven éve született Pázmány Péterről elnevezett katolikus egyetem életében véget ér egy korszak. Az intézmény bölcsészkara a piliscsabai kampuszt hátrahagyva teljes egészében Budapestre, a józsefvárosi Palotanegyedbe, a Magyar Rádió egykori ingatlanjaiba költözik. De mi volt a baj a vidéki helyszínnel és a Makovecz Imre által megálmodott épületekkel, s a koronavírus-helyzet miatt mennyiben kell újragondolni, hogyan is nézzen ki egy XXI. századi egyetem?

Continue reading „Pázmáneum, végállomás” →

Kiss Péter

„Éva mindig nagyon szerette, hogy pap vagyok”

Hosszan várjuk a laboratóriumi elfoglaltsága miatt későbbre ígérkezett, mikrobiológus orvos Évát, de nem tétlenül: Antal körbevezet az újfehértói görögkatolikus birodalmon – a parókiakerten, a gyönyörűen felújított templomon át a bölcsőde és az óvoda mellett elhaladva az iskoláig. Amerre csak szolgált, épített, felújított, de őszinte szerénységgel hárítja dicséreteinket. „Van némi érzékem hozzá, és mindig megkaptam a kellő támogatást” – mondja, és mi már sejtjük, hogy apaként, parókusként is „másra fogja hárítani a felelősséget” mindenért, amire büszke lehet. Amire büszkék és amiért hálásak lehetnek a feleségével.

Continue reading „„Éva mindig nagyon szerette, hogy pap vagyok”” →

Hekler Melinda

Isten szeretetéből

A hazai sajtóban időről időre felröppen és rendszerint nagy felháborodást vált ki, hogy a katolikus egyház még mindig ellenzi a meddőségi kezelésként használt lombikeljárást (In vitro fertilization – IVF). Általában ugyanazok a gondolatok kerülnek elő el az erről szóló cikkekben, s az érintettek szinte bénultan fogadják őket. Bálint Bálint László, a Debreceni Egyetem kutatóorvosa szerint azonban nagyon nagy szükség lenne a tudomány és az egyház közti párbeszédre. Ennek egyik kis lépése a következő beszélgetés a tudós és Csépányi Gábor atya között, aki eredetileg maga is orvosi egyetemet végzett, és jelenleg az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa. Continue reading „Isten szeretetéből” →

Kiss Ferenc SJ

Arcok a számok mögött

Nem könnyű cikket írni szervezetünk középiskolásoknak szóló CHANGE projektjéről. Az ezzel a névvel szervezett foglalkozásoknak az a céljuk, hogy a menekültkérdés a menekültek személyének és konkrét problémáinak bemutatása által fejlesszék a diákok kritikus gondolkodását. De milyen sok gondolat, fogalom, érzelem rakódott e szavakra! Bevándorlás, gazdaság, politika, szociális munka, média, felebaráti szeretet, védekezés, európai értékek… Continue reading „Arcok a számok mögött” →

Jenei Gyöngyvér

Elfogadni a bizonytalanságot

Régen tabu volt és sokunk számára ma is ismeretlen az örökbe fogadó szülők és gyermekeik története. Milyen kihívásokkal néz szembe, milyen segítséget kaphat és mivel gyarapszik az, aki rá mer lépni erre az útra? Gubcsi Judittal, két roma származású gyermek édesanyjával, a Romadopt Klub alapítójával és Váczi Jezsó Péter örökbefogadottal a nevelés és a származás kérdéseiről és tanulságairól beszélgettünk. Continue reading „Elfogadni a bizonytalanságot” →

Török Csaba

Egy hallgatag férfi titkai

A Szentírás tömören így jellemzi Józsefet: „Igaz férfi volt” (Mt 1,19). Tőmondat, és mégis „szentírásnyi” elismerés és tiszteletadás, hiszen az ószövetségi hagyomány tükrében senkiről sem lehet ennél többet elmondani: ebben a kifejezésben ott él az isten- és emberszeretet bizonysága, a hűség és a hit, a kitartás és az elemi jóság állítása. Keresztényként azonban mintha elfeledkeznénk róla: nevelt fia és felesége árnyékában szinte teljesen eltűnik az alakja.

Continue reading „Egy hallgatag férfi titkai” →

Végh Dániel

Akik jobbá teszik a világot

Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt országosan ismert, rendszeresen láttam egy parkban, ahogy félrevonulva eteti speciális kerekesszék-babakocsi-bicikli-utánfutó hibridben ülő, láthatóan súlyosan sérült kisfiát. Lenyűgöző türelemmel, odafigyeléssel, messzire sugárzó szeretettel. Két okból nem szólítottam meg akkoriban: szégyelltem magam, hogy jóllehet nekem egészségesek a gyerekeim, nem vagyok ennyire odaadó édesapjuk, másrészt bevallom, kissé megijesztett extravagáns külseje. Számomra ő mintaapa, igazi mai József.

Continue reading „Akik jobbá teszik a világot” →