A Szív 2022. november

Bartók Tibor SJ

Jézus Szívétől Krisztus Királyig

Írásunk nyomtatásban megjelent előző részében a Jézus Szíve-ünnep kialakulásának politikai-társadalmi hátterével foglalkoztunk, mely szorosan összekapcsolódott az egyház útkeresésével a változó történelmi körülmények között. Történeti vizsgálódásunkat most a Szent Szív tiszteletéből kibontakozó Krisztus Király-eszme születésének körülményeivel kapcsolatban folytatjuk.

Continue reading „Jézus Szívétől Krisztus Királyig” →

Szokol Réka

Jezsuiták Szegeden

Bár az első jezsuiták már 1700 körül felbukkantak a Tisza partján, gyökeret ereszteni csak a tri­anoni döntés után tudtak a városban. A két háború között virágzó szegedi missziót a kommuniz­mus csírájában, az 1990 utáni újrakezdésnek szinte esélyt sem hagyva fojtotta el.

Continue reading „Jezsuiták Szegeden” →

Török Csaba

Hogy önmagam legyek

„Amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Ha­szontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17,10). Sokszor olvastam már ezt az evangéliumi verset, s valamiképpen mindig vigasztalásra találtam ben­ne. Miért?

Continue reading „Hogy önmagam legyek” →

Kaposi Brúnó

A zene sója

Dénes-Worowski Marcell karmester, Seidl Dénes trombitaművész. Egyre népszerűbb közös ze­nepedagógiai vállalkozásuk a ZeneMűvek, céljuk pedig nem kevesebb, mint hogy a komolyzenét tegyék fogyaszthatóvá és érthetővé, s ha kell, kicsit komolytalanná is. Arról is kérdeztük őket, hogyan tudják megélni hitüket gyakorló muzsikusokként.

Continue reading „A zene sója” →

Balogh Fruzsina

Utak egymáshoz

Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?

Continue reading „Utak egymáshoz” →

Molnár Cecília RSCJ

„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”

A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.

Continue reading „„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”” →