Martos Levente Balázs

„Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok…”

Amikor a fenti mondatot elolvastam a Bibliában, kíváncsi lettem, és sokféle emlék ötlött fel bennem. Ki ez az őszinte, gyengéd alak, ki ez a kedves bölcs, akiben belső magatartássá érett a szeretet, aki tehetetlenül is utat enged a jóindulatnak, amely mélyen összekapcsolja mind­azokkal, akiket valaha szemtől szemben, gyengéden szerethetett? Ki vette magára bibliai idők­ben ezt a manapság olyan jól ismert sorsot, hogy kénytelenségből csak távolból köszöntjük szeretteinket? Részlet A SZÍV magazin májusi számából.

Continue reading „„Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok…””

Martos Levente Balázs

Bölcsességed, mint a tenger, mély…

Idős plébánosom mesélte, hogy valaha régen, kispapkorában minden délután kötelező volt sétálniuk a városban. De egy napon, valamikor az ötvenes években, hűvös szelek fújtak. A papnövendékek ezért küldöttséget menesztettek a lelki igazgatóhoz, mondván: „Spirituális atya, a kispapoknak ma nincs kedvük sétálni…” Az idős pap erre elgondolkozott, majd így válaszolt: „Kérem, akkor ma kedv nélkül fognak sétálni…” Continue reading „Bölcsességed, mint a tenger, mély…”

Martos Levente Balázs

„Ujjaid műve az…”

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…” – kezdi Vörösmarty idilli képpel Előszó című versét. Sokkal közvetlenebb értelemben én is elmondhatom, hogy gyönyörű, tiszta kék ég ragyog fölöttem, amikor elgondolkodom a címben jelzett szentírási témáról. Csak egy kicsit kell nyújtóztatnom a nyakam, hogy a szürke tűzfalak, szögletes udvarok határolt tereiből is a végtelenbe lássak. Continue reading „„Ujjaid műve az…””

Martos Levente Balázs

Találkozni, aztán vele lenni – bibliai emlékek

Valamelyik hajdani német nyelvleckében szerepelt, hogy más szóval fejezzük ki, ha szánt szándékkal, előre egyeztetett időpontban és helyen találkozunk (treffen), illetve ha véletlenül-váratlanul összefutunk valakivel (begegnen). Magyarul persze ez is, az is lehet találkozás. Kíváncsi lettem, vajon van-e hasonló különbségtétel a bibliai történetekben is. Illetve hogy egyáltalán milyen összefüggések kerülnek felszínre, ha a találkozást „bibliaiul” igyekszem értelmezni… Continue reading „Találkozni, aztán vele lenni – bibliai emlékek”

Martos Levente Balázs

Mester, hol laksz?

Isten mindenütt jelen van, él öröktől fogva mindörökké, nem kötik sem az idő, sem a tér korlátai. Az, aki van, ha már valahol kell lennie, hát ott van, ahol hisznek benne, és ahol segítségül hívják. Vajon mi ragyog át ebből az egyetemes és örök jelenlétből Jézus életében, a Fiúban, aki emberré lett? Hol és hogyan volt otthon ebben a világban, már amennyire erről fogalmat alkothatunk? Continue reading „Mester, hol laksz?”