Tevenyelő vak vezetők – Farizeusok régen és ma

Előfordul az evangéliumokban, hogy Jézus haragra lobban. Talán képtelen fegyelmezni magát? Inkább úgy tűnik, nagyon is tudatosan viselkedik: akkor enged szabad folyást indulatának, amikor mindenképpen meg kell változtatni a helyzetet, amikor szavainak különös súlyt és erőt kell adni. Például a farizeusokkal szemben.

(…)

Ha tehát számos igen fontos ponton érintkezik a farizeusok és Jézus gondolatvilága, mi az oka, hogy végül egész más úton jártak, miért szerette volna őket Jézus akár haragos szóval is megtérésre hívni?

Úgy tűnik, a farizeusokra igaz, amit Jézus egy törvénytudónak mond, amikor a főparancsról beszélgetnek: „Nem jársz messze Isten országától” (vö. Mk 12,34; a párhuzamos hely Máténál farizeusról beszél – 22,34–40). Jézus tiszteli, és szíve szerint – azt mondhatnánk, Isten szíve szerint – ismeri a Törvényt, amelyre a farizeusok is hivatkoznak, amelynek megtartásáról a zsidó nép újjáéledését várják.

A Törvény lényege a keresztények számára a szeretet, ahogy ez Jézusban megmutatkozott.

Úgy tűnik, a farizeusok csoportja végül nem volt képes egyértelműen a szeretetet felfedezni a Törvény szívében, és még kevésbé volt képes – mint csoport – Jézus mellett hitet tenni, benne meglátni az új Törvényt, az élet új útját.

(…)

Segítse szerkesztőségünk minőségi munkáját!

Csupán eladásokból és hirdetésekből sajnos nem tudjuk fenntartani lapunkat, ezért számítunk az Ön támogatására is! Előfizetésével, könyvvásárlásával vagy adományával a Jezsuita Kiadó küldetését segíti!

Támogatom a kiadó munkáját

A teljes cikk A Szív Jezsuita Magazin szeptemberi számában olvasható