A címben szereplő mondatot Geszler Péter kiskunfélegyházi plébános mondta Mátraverebély- Szentkúton, a MotorkerékPálosok zarándoklatán. A szabadtéri szentmisén és utána a motoros körmeneten több száz „laikus” motoros gyűlt össze, a legkülönbözőbb kategóriák képviseletében.
Oldtimer oldalkocsis, háromkerekű customgép, utcai cirkáló, offroad vasszöcske és néhány quad is sorba állt az áldásért. Hangzavar, olajszag, szegecses bőrdzsekik és a bukósisak alól kilógó rózsafüzér. Tökéletes háttér az ismerkedésre a tizenöt éves társasággal.
Először Zsabokorszky Zsoltot, a szervezési feladatokat ellátó egyik régi tagot kérdeztük a pálosok lengyel kapcsolatairól.
– A pálos rend magyar alapítású, de kevésbé köztudott, hogy már a kezdeteknél kiment tizenhét szerzetes Lengyelországba, és ott, a Jasna Górán, a Fényes-hegyen létrehozták a pálos rend lengyel ágát. Építettek egy várfallal körülvett kolostort, amely aztán komoly védelmet nyújtott a városnak a svédek ostroma során. Amikor II. József, a „kalapos király” nálunk föloszlatta a rendeket, közte a magyarországi pálosokat, akkor ők gyorsan leválasztották a lengyelországi tartományt. Így a rend ott jogfolytonosan működött tovább, és később onnan jött vissza tizenhét lengyel szerzetes, újraéleszteni a magyar provinciát.
– Megmaradt ez a szoros kapcsolat a két ország pálosai között?
– Magyarországon jelenleg körülbelül húsz pálos van, ott pedig kétszáz körüli. A magyar szerzetesek ott képződnek, így sokan beszélnek közülük lengyelül is. Amikor odamegyünk zarándoklatra, ennek nagy hasznát vesszük.
– Mikor volt az első lengyelországi motoros zarándoklat?
– A pálosok meghirdettek egy motoros találkozót 2008-ban, és olyan jól sikerült, hogy már ott, Pálosszentkúton megkértük őket, hogy „hát akkor, atyák, a pálosok nyomán motoroznátok velünk?”. Botond atyával és Barnabás testvérrel már a következő évben elmentünk Częstochowába, és azóta is minden évben. Ott nem sokkal előtte tartották az első „motorosok szentmiséjét” az Isteni Irgalmasság vasárnapján, amit II. János Pál alapított az ezredfordulón. Jó idő esetén akár negyvenezer motoros is összegyűlik ezen a misén.
– Mennyi ebből a magyar?
– Volt, amikor száztízen mentünk. Több magyarul beszélő lengyel atya is, ami szintén erősíti a kapcsolatot.
– Vannak lengyel pálos motorosok is?
– Nem tudok róla, de van például egy Rajd Katyński nevű hazafias érzületű motoros közösség, nagyjából ezer taggal. Erőteljes náluk a hitbeli mozgatórugó is. Már-már katonásan szervezettek, kisebb csapatokban közlekednek, különböző útvonalakon, és csak esténként futnak össze. Amikor nálunk jártak, Esztergomban a hídon vártuk őket sóval és kenyérrel. De a lengyel szalézi rendnek is van motoros szervezete, amit a tartományfőnök vezetett. A jelük a szikra, ami kétértelmű: egyszerre utal a gyújtógyertyára és a bennünk élő isteni szikrára. Velük a Szent István-bazilikában vettünk részt közös szentmisén, amikor nálunk jártak.
– Itthon hány keresztény motoros szervezet van?
– A MotorkerékPálosok mellett van a görögkatolikusoknak és az evangélikusoknak is motoros zarándokcsapatuk. A Magyar Keresztény Motorosok Közössége pedig ökumenikus kezdeményezés. De a szervezeteken kívül is nagyon sokan segítenek. Amikor Celldömölkre megyünk, a premontrei apát úr, Márton atya szokott fogadni minket, az augusztusi mátraverebély-szentkúti zarándoklatot pedig teljes vállszélességgel felvállalták a ferencesek. Nem is kell szólnunk, már benne van a jövő évi naptárban az esemény.
– Miért szeretsz motorozni?
– Már tizenhét éves koromban korengedménnyel volt jogsim, sokat motoroztam. Aztán majd negyven év kimaradt, és amikor újra fölültem, meglepett, mennyire szabad vagyok. Nincs biztonsági öv, itt az úttest a lábam alatt, csak lenézek, és fut az út! Óriási szabadságérzés. Szeretem a kis szerpentineket, mert megvan a jó technika, amivel biztonságosan lehet menni.
Egyébként rendszeresen járunk motorostréningekre, biztonságtechnikai oktatásokra, továbbképzésre, mert minél jobban uralod a gépet, annál több idő marad figyelni a természetet, és élvezni a motorozást.
– És mit tesznek ehhez hozzá a pálosok?
– Jó, ha az egyház benne van a privát életedben is. Miért ne lenne? Nálunk így nem gond egy közös utazás alatt, hogy vasárnap misére kéne menni, hiszen ez a legtermészetesebb. Reggel elmondunk egy imát, este egy zsolozsmát. Barátok közt élhetjük meg a kereszténységünket, ami nagyon fontos. Imádkozunk egymásért, a betegeinkért, örömünket-bánatunkat megosztjuk. Az együtt motorozás mellett persze vannak más kezdeményezéseink is. Például bevállaltuk, hogy egy-két havonta elmegyünk Petőfiszállásra fát vágni. Néhány nap alatt felvágunk és behordunk annyi tűzifát, amennyi elegendő nekik a következő hetekben. Szinte hazajárunk Hargitafürdőre a csíksomlyói búcsú, a Borvíznapok, szilveszteri mulatságok és a pálos síversenyek kapcsán. Böjte Csaba atyánál is gyakran megfordulunk, ahol mindenki bedobja egy tank benzin árát a perselybe, aztán megmotoroztatjuk kicsit a gyerekeket.
– A távoli zarándokhelyeket is egyvágtában éritek el?
– Eleinte így csináltuk, de ma már több időt szánunk az utazásra, és közben szívesen meglátogatunk történelmi, kulturális célpontokat is. Az idei mátraverebély-szentkúti zarándoklat előtt például a Felvidéken a megbékélés jegyében megkoszorúztuk Esterházy János sírját az alsóbodoki kegyhelyen, Gímeskosztolányban pedig egy XI. századi templomot kerestünk fel. A nagyvezekényi csata emlékművénél is megálltunk, és megemlékeztünk a szlovák és magyar hősök összefogásával a török felett aratott győzelemről.
„Jó, ha az egyház benne van a privát életedben is. Miért ne lenne? Nálunk így nem gond egy közös utazás alatt, hogy vasárnap misére kéne menni, hiszen ez a legtermészetesebb.”
– A motoron modern köntösbe öltözik a lovas nemzet?
– Valóban hasonlít az üléspozíció, és hogy az irányítás a két kezedben van, mint a lónál. Ha jól csinálod, mindkettő úgy megy, ahogy akarod. Az is hasonlóság, hogy a lovat is vissza kell fogni, különben nem jön ki az ugrás. A motornál sem lehet ész nélkül belegangolni egy kanyarba…
Bátor Botond atyáról közismert, hogy nem hátráltatja a fehér habitus a motorozásban. Egyszínű ezüst bukósisakja afféle zászlóként vezeti a csapatot az országúton és az élet szerpentinjén is.
– Előbb motoros lett vagy pálos?
– Előbb motoros. Már a nyolcvanas évek legelején voltam többször Erdélyben utasként – az nagyon nagy élmény volt. Visszatekintve ez határozta meg a motorozásomat. Jogosítványom csak később lett.
– Mi volt az első motorja?
– Egy 250-es Pannónia T5-ös motorkerékpár, ami már akkor sem volt új.
– Hogyan fogadta a rend a motoros novíciust?
– Nem úgy mentem a rendbe, mint motoros, azt gondoltam akkor, hogy én már soha nem is fogok motorra ülni. Aztán amikor 2002-ben házfőnök lettem Pécsett, és bevezették a parkolási díjat, praktikus okokból vettünk egy motort. Azzal jártuk a várost.
„Nem úgy mentem a rendbe, mint motoros, azt gondoltam akkor, hogy én már soha nem is fogok motorra ülni.”
– Mikor derült ki, hogy a motorral evangelizálni is lehet?
– Körülbelül akkor kezdett körvonalazódni számomra, amikor tudomást szereztem arról, hogy Częstochowában van egy nagy katolikus motorostalálkozó, illetve Magyarországon is lezajlottak az első keresztény motoros búcsúk.
– Van a találkozóknak tényleges missziós hozadékuk?
– Többször felmerült, hogy alakítsunk egyesületet, de én tiltakoztam.
Nálunk azért nincs szervezeti forma, hogy bárkit könnyen megszólíthassunk és be tudjunk fogadni. Van egy mag, akik rendszeresen szerveznek, és van egy külső kör, akik alkalmanként hozzánk csapódnak.
Köztük akadnak nem katolikusok is, de mi őket is MotorkerékPálosnak tekintjük. Az a motoros, aki a találkozó miatt jön, de részt vesz a zarándokmisén is, bizonyára nem érzi magától távol az egyházat.
– Van felvételi követelmény?
– Azért az nem baj, ha motorozni tud, aki velünk akar jönni, de ha nem, azt is elviseljük.
– Miben különbözik egy motoros zarándoklat egy buszostól?
– Például menet közben nem tudunk elmélkedést tartani, rózsafüzért mondani, viszont cserébe ott az utazás élménye. A kanyarok, a szépség, a táj, az illatok… Útközben szilenciumot tartunk, de ez azért nem szigorú elvárás. Amikor megállunk, éjszakázunk, akkor persze van esti imádság, szentmise egy kicsit nagyobb elmélkedéssel. És kiadós beszélgetések, amik nagyon fontosak.
„Útközben szilenciumot tartunk, de ez azért nem szigorú elvárás. Amikor megállunk, éjszakázunk, akkor persze van esti imádság, szentmise egy kicsit nagyobb elmélkedéssel.”
– Mire tanít a motorozás?
– Fegyelemre. Nagyon lényeges, hogy hova nézel, ahogyan Péter atya mondta a prédikációjában: „Látni kell a célt, mert ha az első kereket nézem a kanyarban, biztos eltaknyolok.” A motornál hatványozottan igaz, hogy arra mész, amerre figyelsz. Az élet is ilyen. Sok más párhuzam is van a mindennapok és a motorozás között, például az, hogy a bukósisakban nagyon össze vagy zárva a gondolataiddal. Ha feszült vagy, harag van benned, amikor motorozol, abból mindig baj van.
Csak ha nyugodt vagy, akkor tudod élvezni a motorozást. Így mindig kevesebb probléma van, miközben lehet, hogy ugyanazt a tempót tartod, ami feszülten már veszélyes volna.
– Ez visszafelé is működik?
– Igen, a vezetés rákényszerít valamiféle nyugalmat az emberre. A közelmúltban voltak gondjaim a munkámmal kapcsolatban, és emiatt nagyon kellett összpontosítanom, hogy a motoron félretegyem őket. Ha mögöttem húsz motor van, akkor arra kell koncentrálnom, hogy úgy tudjam bevenni a kanyarokat, hogy aki utánam jön, az biztonsággal tudjon követni.
– A helyváltoztatás így válik szolgálattá és lelki utazássá?
– Igen. De persze hogy kinek pontosan hogyan, azt mindenki maga éli meg. Egyik legerősebb élményem Lengyelországban történt. Már többször töprengtem azon, hogy abbahagyom, amikor 2012-ben, már fájó csípővel voltam kint (azóta csípőprotézisem van). Ültem az ágy szélén a zarándokszálláson, és azon törtem a fejemet, hogyan mondjam el a többieknek, hogy nem szeretném folytatni. A szomszéd szobában is motorosok voltak. Az egyikük zuhanyozott, ezért jó hangosan beszélgettek arról, hogy mennyire várták ezt a zarándoklatot, mert nagyon meghatározta az életüket, amikor találkoztak velünk, és mi lett volna velük azóta, ha nem futnak össze a pálosokkal. Ezzel eldőlt a maradásom…
„A motornál hatványozottan igaz, hogy arra mész, amerre figyelsz. Az élet is ilyen.”
– A pálos lelkiségnek van átfedése a motoros életérzéssel?
– A szabályzatunkban benne van, hogy annak ellenére, hogy a közösségnek remetei gyökerei vannak, azért az idők jeleire mindig hangsúlyosan oda kell figyelnünk. Úgy gondolom, hogy ez a motoros dolog az idők jele volt számunkra, amit egyáltalán nem kerestünk, hanem a Jóisten tálcán hozta elénk. A pálosok Mária-tisztelete és -szeretete nyomán a Mária-kegyhelyek zarándoklatára van fölfűzve az egész év. Kezdődik Częstochowával és Csíksomlyóval, aztán jön Máriagyűd és a petőfiszállási Pálosszentkút, a saját helyünk. A görögkatolikus motoros barátainkkal Máriapócsra mindig megyünk, aztán Celldömölkre és végül Mátraverebély-Szentkútra. Gyakran eljutunk Međugorjéba és Mariazellbe is.
Egy kis kereszt a kis hazán belül, meg egy nagy kereszt Nagy-Magyarország területén.
– Az új rendházban, Hargitafürdőn van motoros parkoló?
– Mondhatjuk annak is. Ennek a rendháznak elsődleges célja a mi lakhatásunk, s nem volt olyan hely, hogy tudtunk volna fogadni két-három embert egy-két hétre „ideiglenes szerzetesként” elcsendesedni, bekapcsolódni a mi programunkba. Ez a kolostor most teljes egészében alkalmas erre. Ha belépsz, rögtön az az élményed, hogy szakrális térbe léptél, ami szoros kapcsolatban van a természettel. A külső burkolat a helyi ásványi anyagokat hordozza, a kaolint, a vasoxidot, amit a patakokban lehet nagyon jól látni. A központban van a kápolna, amit körülölelnek a szobák.
„Úgy gondolom, hogy ez a motoros dolog az idők jele volt számunkra, amit egyáltalán nem kerestünk, hanem a Jóisten tálcán hozta elénk.”
– Formálódik közösség a ház körül?
– Úgy gondolom igen, mert már eddig is jöttek, csak a helyszűke miatt nem tudtunk mindenkit fogadni. Erdélyi pálos motorosok is vannak, a közösségük gombamód nő. Év elején szoktuk megáldani a motorokat. Idén több mint négyszázan voltak, és nagyon hálásak érte, hogy ilyen eseményt szervezünk.
– Geszler Péter atya szerint az ideális motoros odafigyel, felelősséget érez, alázatos. De milyen a bukósisakból nézve az ideális autós?
– Aki észrevesz, és amikor észrevesz, akkor nem gátol, hanem segít. Például dugóban félrehúzódik, és nem akar versenybe szállni. Ha például megelőzök egy furgont, nem azért teszem, mert gyorsabb akarok lenni, hanem mert nagyon rossz, hogy nem látok. Sokan ezt sértésnek vagy felhívásnak veszik.
Az ideális autós nem árt, egyszerűen csak együttműködik.
– Gondolom, nincs motoros zarándoklat kaland nélkül.
– Váratlan helyzetek mindig vannak. Például a navigáció hibájából végül a tökön-paszulyon keresztül menni, az rendszeres élmény. Aztán mindig van sok-sok jópofaság és egymás ugratása. De vannak komolyabb kalandok is. Két éve Lengyelországba menet például, bár nagyon hideg volt, a Tátrát valahogy nem bírtuk kikerülni. Egy szakaszon még jeges is volt az út… Hál’ Istennek nem csúsztunk meg. Úgy láttam, hogy amikor átértünk, és megálltunk az első benzinkútnál, nagyon őszintévé vált a hálaadás…
Fotók: MotorkerékPálosok
