„Az egész múltam itt van velem”

Egytől tízig: villáminterjú Jálics Ferenc jezsuitával

Jálics Ferenc

Tavaly novemberben ünnepelte kilencvenedik születésnapját Jálics Ferenc jezsuita szerzetes, a szemlélődő imamód mestere. Ez alkalomból kérdeztük.

1. Ki tanított téged legelőször imádkozni?
– Édesanyám. Amikor gyerekek voltunk, minden este összegyűltünk a kis házioltárunknál, és együtt elmondtunk egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet… Előtte azonban édesanyánk mindegyikünkkel külön-külön nagyon komolyan elbeszélgetett, hogy volt-e valami engedetlenség az életünkben. Apánk katonatiszt volt, és hát tízen voltunk gyerekek, nagyon fontos volt, hogy szót fogadjunk. Én ezeken az estéken sokat kérdezgettem édesanyámat vallásos dolgokról is, és nagyon sokat tanultam így tőle.

2. Két ember, aki a legnagyobb hatással volt rád:
– Édesanyám figyelme, és ahogy türelmesen válaszolgatott a kérdéseimre, biztosan benne van abban, hogy jezsuita lettem. Édesanyám a Sacré Cœur-nővérek Mikszáth téri iskolájába járt Budapesten, néhány méterre a Mária utcai jezsuita templomtól. Ezek a nővérek is Szent Ignác lelkisége szerint élnek. Így anyám ismerte a Szent Ignác-i lelkiséget, és persze ennek fényében mesélt nekem az életről, az imáról, a Jóistenről.

Természetesen apám is meghatározó volt számomra. Amikor imádkoztunk, apám is ott volt, de ő hátul. Ahol esténként imádkoztunk, nyitva volt az ajtó, és apám a szomszéd szobában járkált. Hallottuk a lépteit, és hogy figyel ránk, és közben a nagyanyánkkal is csendesen beszélgetett. Apám kezdetben azt akarta, hogy én is katonatiszt legyek. Először Kőszegen tanultam, aztán a Magyarországhoz visszatért Marosvásárhelyen. A háború vége felé Németországba vezényeltek, ott az összebombázott házakból kellett kimentenünk, ami még használható volt. A háború után mindannyian hazajöttünk, itthon letettem az érettségit, és akkor jelentkeztem a jezsuitákhoz. Apám ekkor már nem akadályozott benne.

3. Az ima három módja Szent Ignác lelkigyakorlataiban:

– Az első mód az ima a tízparancsolattal. Azért imádkozom, hogy Isten szabaddá tegyen a bűneimtől. A második imamód az elmélkedés a Szentírással. Beleképzelem magam a biblikus jelenetekbe. Amikor már így jól körülnéztem, megszólíthatom Istent, Jézust meg Máriát is. Beszélgetés az Istennel. A harmadik imamódnál már nem a beszéd a fontos, hanem a jelenlét.

Isten jelenlétében lenni, ez a legfontosabb. Ebből a jelenlétből szavak is fakadhatnak, meg döntések. De nem azért szemlélődőm, hogy valamit elérjek, hanem hogy Istennel legyek.

4. Szent Ignác lelkigyakorlatainak negyedik hete: hogyan lehet találkozni a Feltámadottal?

– Ha Jézus Krisztussal találkozunk, a Feltámadottal találkozunk. Ő az Atyával egységben van az örökkévalóságban, mégis meg tud érinteni, meg tud szólítani, világossá teheti számunkra a hívását. Jézus Krisztus a felénk megnyilatkozó Isten.

5. Életed ötödik évtizedében merre jártál, mit csináltál?

– 1977-ben, azt hiszem, akkor már Németországban voltam. Előtte Argentínában voltam tanár, Ferenc pápa is a tanítványom volt. Az argentin diktatúra évei alatt én is fogságba estem, és elterjedt, hogy megöltek. Szegény édesanyámmal közölték is. Aztán amikor kiszabadultam, az első dolgom volt, hogy felhívjam a családomat. Megígértem nekik, hogy meglátogatom őket. Ekkor már az egész családom Amerikában élt. Ott voltam néhány hónapot, meg Kanadában az ottani magyar jezsuiták között. Ezután kerültem Németországba. Először tanítottam ott is, aztán pedig belefogtam a lelkigyakorlatos munkába.

6. Hatodik napon Isten megteremtette az embert. Szerinted mi lehet a legszebb egy ember életében?

– Tízen voltunk testvérek, én vagyok a második. Nagyon örültem a testvéreimnek, ahogy jöttek sorban, és hogy sokan voltunk. Apámnak volt egy gazdasága, benne egy szép kastély és egy park, és az nekünk egy paradicsom volt. Rengeteget tudtunk játszani, volt egy nagy medence, amiben nyáron úszkálhattunk. Nagyon szép gyerekkorom volt, és hogy ennyien együtt lehettünk, azt hiszem, ez nagyon szép volt.

7. Hetedik nap, a pihenés. A meditáció még belefér?

– A szemlélődő imádságot lehet pihenésnek tekinteni. Amikor azokkal vagyunk, akiket szeretünk, az pihenés. Nekem pihenés az is, amikor kimegyek a szabadba. A séta a természetben nem zárja ki, hogy az ember imádkozzon is közben.

8. Kinek ajánlanád, hogy egy nyolcnapos lelkigyakorlaton részt vegyen?

– Akit őszintén foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan van jelen Isten az életében, az menjen lelkigyakorlatra.

9. Életed kilencedik évtizedében, ami jó, hogy van:

– Istennek szentelt életet élek, jezsuita szerzetes vagyok, az egész múltam itt van velem, és ez így jó, ahogy van.

10. Mikor érzed magad a teljesség közelében?

– Amikor jelen vagyok.

Fotó: Orbán Gellért

Jálics Ferenc SJ Isten jelenlétében élni

Jubileumi kiadvány Jálics Ferenc 90. születésnapjára