„A nemzeti identitás számomra elsősorban az éltető, tápláló gyökeret jelenti. A gyökerekből jön az erő a fejlődéshez.” Októberi számunkban Forrai Tamás jezsuitának, a torontói magyar katolikus közösség vezetőjének tettünk fel tíz kérdést.
Megdobban a szívedben az érzés, hogy magyar vagy. Mikor fordult elő legutóbb?
A legfrissebb emlék a nyári hazaérkezésem. Egy évig nem voltam itthon. Kanadából jövök, leszállok a gépről, és belül érzem, hogy hazaérkeztem. Ide köt minden. Közben azt is látom, hogy itthon is sok minden változik, mégis vannak gyökerek, van folytonosság. Ez reménnyel tölt el, erre tudok támaszkodni.
Két szempont, amiért szerinted a nemzeti identitás nagyon fontos:
A nemzeti identitás számomra elsősorban az éltető, tápláló gyökeret jelenti. A gyökerekből jön az erő a fejlődéshez. Gyökerek nélkül nincs fejlődés, csak sodródás. Ez önmagában lehet érdekes, de nem ad békét, nem megnyugtató, mert nem látod, hogy honnan hová tartunk.
A gyökerek azt jelentik: tudom, hogy tartozom valahová, és hol van küldetésem.
És ez azt is jelenti, hogy életemnek van egy erős közösségi dimenziója is: amit kaptunk, azt tovább szeretnénk adni, ezért együtt őrizzük az értékeinket, és együtt nézünk előre.
Három nagy magyar, akik meghatározók számodra:
Először Széchenyi Istvánra gondolok, aki a nemzet fejlődésének érdekében megtesz minden tőle telhetőt, méghozzá úgy, hogy közben a folytonosságra épít. Ilyen szempontból nem forradalmár, hanem fontos számára a lépésről lépésre építkezés. Aztán nagyon tisztelem Bethlen Gábort is, mert nagyon nehéz időkben reálpolitikus volt. Mindig igyekezett szövetségest találni, közben pedig építkezni, kiemelten is a magyar kultúra megszilárdításával. Végül a középkorból IV. Bélát emelném ki, aki a tatárjárást követő teljes összeomlás után reményt tudott találni, és ezt a reményt képes volt átadni az egész nemzetnek az újrakezdéshez.
(…)