Marc hadmérnökként dolgozik a Holland Királyi Haditengerészet egyik hajóján. Felel mechanikájának működéséért, figyelemmel kíséri karbantartását, koordinálja a sürgősségi javításokat, és parancsokat ad optimális működésének elősegítésére. Katona, aki életét tette fel hazája védelmére, és harmincéves korára már teljesen megszokta a kétlakiság nehézségeit. Most bepillanthatunk nem mindennapi mindennapjaiba.
Úgy érzed, két otthonod van: az egyik a tengeren, a másik pedig a szárazföldön?
– Valóban ezt érzem. Az első számú a lakásom a családom és a barátaim közelében. A második a hajó, horgonyozzon a haditengerészet kikötőjében vagy hányódjon a háborgó tengeren. Mivel a lakásom elég messze van az állandó kikötőtől, hétfőtől péntekig a hajón lakom. Az emberek többsége naponta hazamegy, de a legénység egynegyedének öt napig a hajó az otthona.
Milyen érzés beszállni az autóba egy hétvége után? Én még a metróra sem szeretek felszállni ilyenkor, pedig este már újra otthon vagyok…
– Hétfőn reggel 5.30-kor vonakodva szoktam beszállni az autóba, de ez a rossz érzés gyorsan elillan, amint lefoglalom magam a munkával, és beszélgetek a társaimmal. A munka utáni esték kicsit unalmasak tudnak lenni, de olvasással, sportolással vagy filmnézéssel eltelik az este. Végül az öt hétköznap is gyorsan el szokott telni, péntek este már újra otthon alhatok. De ez csak a szolgálatom egyik fele.
És mi a másik?
– Az a hadihajó, amin szolgálok, az év kétharmadát a tengeren tölti kiképzések, hadigyakorlatok céljából. Néha csak hetekig tartózkodunk a nyílt vízen, ám sokszor hónapokra is távol vagyunk. Ezekben az időszakokban pihenésképpen a közelebbi kikötőkben partra szállhatunk, és néhány napos feltöltődésre van lehetőségünk. A első tengeri napok mindig furcsák, de ha már megszoktam a körülményeket, nem érzek különbséget három hét vagy három hónap között. Ha nagyobb szélben hajózunk, bár nem jellemző rám a tengeribetegség, kell néhány nap, hogy a testem megszokja az új állapotot. Néhány nap elteltével a legnagyobb hullámok közepette is lehet egyenesen állni, és a vacsora sem köt ki a padlón.
Milyen érzés, hogy egy hajó az otthonod, és ott hajtod álomra a fejed, ahol dolgozol? Az életed olyan, mint egy űrhajósé, gyakorlatilag mindig szolgálatban vagy.
– A hajón a munka teljesen összefonódik az életünkkel. Dolgunk végeztével van egy kis időnk a feltöltődésre, de a munka mennyisége napról napra változik. Van, amikor elképesztően sokat kell dolgoznunk, főleg hadgyakorlatok végzése közben, képzések idején, vagy amikor technikai probléma adódik a hajón, amit azonnal meg kell oldanunk. Más napokon jut időnk arra is, hogy a hajó konditermében sportolás közben kapcsolódjunk ki.
Nekem nem is olyan furcsa, hogy a munkahelyemen alszom. Egy kétszemélyes kabint osztok meg egy munkatársammal, ez napközben az irodámként funkcionál. Saját emeletes ágyam van, tulajdonképpen nekem ez a hálószobám. Van-e annál kényelmesebb, mint hogy naponta két métert kell ingáznom a munkahelyemig és vissza? Mindazonáltal a hajó elég nagy hozzá, hogy ne érezzük zsúfoltnak, vagy ne alakuljon ki bezártságérzetünk. A tengeren töltött hosszabb kitelepedések idején különféle kikapcsolódásokat szerveznek a hajó legénységének, ilyenkor néha grillezünk, filmet nézünk, vetélkedőket, sportversenyeket rendezünk magunknak, vagy csak a hajó mellett úszunk, és gyönyörködünk a végeláthatatlan tenger és a naplemente látványában. Ezek a közös programok nemcsak a feszültség levezetését szolgálják, a közösséget is építik. A kikötőkben való lehorgonyzás nyújtja a kikapcsolódás még kellemesebb formáját. Ilyenkor várost nézünk, vacsorázunk egy autentikus étteremben, strandolunk vagy kerékpárral fedezzük fel a környékbeli hegyeket. Én szinte minden alkalmat kihasználok a kirándulásra.
Mi hiányzik jobban ezekben a hónapokban? A családod vagy az otthonod?
– Be kell vallanom, hogy az otthonomat egy kicsit jobban hiányolom. Amikor otthon vagyok, akkor sem találkozom minden héten a családtagokkal, így már hozzászoktam, hogy viszonylag ritkán látom őket. A hajóról majdnem mindennap szoktam nekik írni, és sokszor beszélünk is telefonon, a kikötőkből pedig mindig küldök nekik képeslapot. Ők sokszor küldenek nekem csomagot otthoni ételekkel, képekkel, magazinokkal. De nagyon jólesik újra látni őket egy hosszabb utazás után, főleg ha a kikötőben várnak.
„A hajón folyamatosan emberek vesznek körül, épp ezért hihetetlenül tudom élvezni, ha egy hosszabb kiküldetés után újra egyedül vagyok a lakásomban.”
Az otthonomat vegyes érzések közepette hiányolom. Nemcsak a lakásom hiányzik, hanem a barátaim is, csakúgy, mint a privát szféra. A lakás és a barátok hiánya mindenki számára ismerős lehet, aki volt már hosszabb nyaraláson, vagy más ok miatt töltött már időt távol a családjától. A privát szférát az hiányolja, aki száznyolcvan emberrel összezárva él egy száznegyvenöt méter hosszúságú acéllemezen. A hajón folyamatosan emberek vesznek körül, épp ezért hihetetlenül tudom élvezni, ha egy hosszabb kiküldetés után újra egyedül vagyok a lakásomban. A barátaimat is elmondhatatlanul jólesik újra látni, amikor csak akarom, és bár a hajón a kollégákkal is szövődhetnek barátságok, azok soha nem lesznek olyan erősek, mint a szárazföldi barátságaim.
A hajón van lehetőséged, hogy kényelmesebbé, otthonosabbá tedd a lakrészed?
– Mivel nincs saját szobám, az emeletes ágyam tehetem otthonosabbá, ahol egy függönnyel választhatom el magam a külvilágtól. Van egy asztalom is, e fölé szoktam kitenni a családom és a barátaim képeit a képeslapokkal együtt. Ezeket azokban a városokban vettem, ahová eljutottam a hajóval. Mivel tiszt vagyok, használhatom a közös nappalit is, ahol vannak kanapék, tévé és egy bárszekrény is, amit kikötőkben állomásozva szabad kinyitnunk. Ezt a szobát mi magunk díszítettük fel a közösen meglátogatott városokban szerzett szuvenírekkel. Ez a szoba a társalkodószobánk is, ahol egy hosszú nap után kényelmesen leheveredhetünk, és megbeszéljük a történteket. Itt állítjuk fel a karácsonyfát minden évben, és itt ünnepeljük a híres holland Mikulást, Sinterklaast.
Sok tengeren töltött idő után nem furcsa, ha újra egyenes és mozdulatlan talajt találsz a lábaid alatt?
– Ismerem ezt az érzést a kisebb vitorlás hajókról, de a hatalmas katonai hajóknál sosincs ilyen élményem. Nemcsak azért, mert a hajó mérete csökkenti a hullámzás mértékét, hanem egy ekkora járművel nem lehet csak úgy útra kelni. Időt vesz igénybe, míg a kikötő nyugalmát a nyílt víz hullámzására cseréljük, és ugyanígy zajlik a visszaérkezés is. Ezért egyáltalán nem furcsa a hullámzás hiánya, hiszen fokozatosan hozzászokunk. De így is más a szárazföldön szabadnak lenni, mint a hajón. Új élményként ér, hogy bárhová elsétálhatok, vagy futhatok egyet, akár több kilométert.
Gondoltál arra gyerekkorodban, hogy képes leszel ilyen munkát végezni? Szerinted milyen tulajdonságaid vannak, amelyek alkalmassá tesznek erre a munkára, melyet a legtöbb ember nem tudna végezni?
– Kamaszkoromban fordult meg először a fejemben, hogy szívesen dolgoznék a hadseregben. Mindig érdekeltek a kalandok, a megmérettetések, és az elérendő célért folytatott küzdelemről is mindig éreztem, hogy motivál. Most, hogy hajóstiszt vagyok, ez a munka különösképp illik hozzám. Optimista embernek tartom magam, nem könnyen lehet elrontani vagy elvenni a kedvem a dolgoktól. Biztosan ez segít megküzdenem a tengerészélet kellemetlenségeivel, a gyakori rossz időjárással, a végeláthatatlanul hosszú napokkal és a tengeren néha még rajtam is kissé eluralkodó diszkomfortérzettel. E munkához az a tulajdonságom sem előnytelen, hogy könnyen tudok alkalmazkodni újabb környezetekhez, és bárhol képes vagyok aludni.
Mi a motivációd? A katonai tudás manapság szerencsére többnyire csak elméleti marad… Ti szoktátok néha azt érezni, hogy egyszer majd valóban szükségünk lesz a tudásotokra?
– Az én legfontosabb motivációm, hogy szeretem a munkámat végezni. Szeretem, hogy csapatban dolgozom, és mindezt egy technikailag csodálatosan felszerelt hadihajón. Szeretem segíteni az országom, és adott esetben meg akarom tudni védeni a népemet. Tudom, hogy minden kiképzésünknek egy célja van: arra kell használnunk ezt a hajót, ha muszáj lesz, amire rendeltetésszerűen való, amire épült. Nem szoktam ezzel napi szinten foglalkozni, de ha holnap egy nagy kockázatú bevetésen kellene részt vennem, teljesen felkészülten indulnék neki.