Már ismerte a büntetés-végrehajtás világát, amikor fegyveres rablásért tíz év szabadságvesztésre ítélték. Egy esztendővel később megtért. Ezt követő tárgyalásain más bűncselekményeit is bevallotta, így további tizenkét évet kapott. Boros Lajos összesen harminc évet ült börtönben, de bent is szabadnak érezte magát. Tovább olvasom „„Egyik napról a másikra megtértem””
A Szív cikkei
„A Jóisten mindig megadja a jeleket”
Az esztergomi ferences gimnáziumban kamaszodott, s egy taizéi találkozón a papság gondolata is megcsapta, ám végül színésznek állt. Nem gondolja, hogy azért kellene felelősségteljesen viselkednie, mert híres ember, a vallásosságát sem tette soha a kirakatba. Tovább olvasom „„A Jóisten mindig megadja a jeleket””
Amit nem látunk az óriásplakátokon
Három óriásplakát Ebbing határában. Ha magyar földön szaladunk bele e ráérősen terjengős filmcímbe, igazán észnél kell lennünk, mert könnyen megzavarhat az ’óriásplakát’ meg a ’határ’ kifejezés, pedig szó sincs itt arról, ami e két szóról manapság kénytelen-kelletlen eszünkbe juthat. Tegyük is félre most a különféle kampányok zaklatta gondolatainkat, s koncentráljunk a filmre, amely a böjti időszakban különösen is tápláló lelki-szellemi eledelnek bizonyulhat. Tovább olvasom „Amit nem látunk az óriásplakátokon”
Meddig böjt, és mikortól önsanyargatás?
Ezúttal a böjtölés szükségességéről, esetleges alul- vagy túlteljesítéséről kérdeztünk nyolc jezsuitát, akiktől ismét eltérő, valamiképp mégis egy irányba mutató válaszokat kaptunk. Most Nagy Bálint, a magyar rendtartomány hivatásgondozója válaszol.
Meddig böjt, és mikortól önsanyargatás?
Ezúttal a böjtölés szükségességéről, esetleges alul- vagy túlteljesítéséről kérdeztünk nyolc jezsuitát, akiktől ismét eltérő, valamiképp mégis egy irányba mutató válaszokat kaptunk. Most Forrai Tamás, a torontói Szent Erzsébet egyházközség plébánosa válaszol.
Gyertyafény romantika nélkül
Ha azt kérnék tőlem, soroljam fel a legalázatosabb feladatokat, a listám élén az utcai gondozószolgálatosok munkája állna. Ők látják el azokat, akiket nap mint nap kikerülünk az utcán, az aluljárókban. Úgy segítenek a hajléktalanokon, hogy közben nem sajnálattal, hanem barátsággal fordulnak feléjük, és úgy tudnak bemenni a legnyomorúságosabb házakba is, mintha vendégségbe érkeznének. Tovább olvasom „Gyertyafény romantika nélkül”
Enni vagy nem enni?
Talán furcsa, de tény, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyolc részletes étkezési szabályt is tartalmaz, melyek a négy hétre osztott lelkigyakorlat harmadik hetében kerülnek elő. De miért nem rögtön az elején? Lehetséges, hogy véletlenül kerültek erre a meglepő helyre? Egyáltalán miért tartotta fontosnak Ignác, hogy – az inkvizíció által amúgy is gyanúsan kezelt – könyvében arra is kitérjen, hogy miként tartsunk rendet az étkezésben? Tovább olvasom „Enni vagy nem enni?”
Szerkezeti rések
Csak éjjel vagy kora hajnalban lehetséges a városnak ezen a pontján ilyen kietlen nyugalom. Ilyenkor az utcai és közlekedési lámpák fénye jótékonyan borul a koszos, sérült falakra, a töredezett burkolatra, tompít valamit a beton szürkeségén. Nehéz olyan napszakot találni, amikor a város egyik forgalmi csomópontja egyszerre ilyen üres és világos. Semmi sem takarja el a funkcionalitást és az elhasználtságot. Mintha elhagyták vagy kiürítették volna. Tovább olvasom „Szerkezeti rések”
„Tennem kell azért, hogy megváltozzanak a dolgok”
Októberben jelent meg Félj bátran című könyve, most pedig előadásokat tartva járja az országot a népszerű magyar tévériporter. Halálközeli tudósításokról, fatalizmusról és hitről, anyaságról és elszigetelődésről, hősökről és gengszterekről egyaránt beszélgettünk vele A SZÍV | jezsuita magazin februári számában. Tovább olvasom „„Tennem kell azért, hogy megváltozzanak a dolgok””
Labirintusok
Sok rálátásunk van az életre, az útra. Látásunk függ belső állapotunktól, külső körülményektől, emésztetlen és emésztett tudásunktól, vallott és be nem vallott hitünktől. Hagyjuk-e, hogy tanítsanak bennünket a katolikus hagyományban is otthonos labirintusok? Tovább olvasom „Labirintusok”