ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A szülő és gyerek közti indulatokról
December 6-án péntek délután, vendégünk Patsch Ferenc SJ és Nagy Bálint SJ
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Beszélgetés Balla Gergely zenész-dalszövegíróval
Gondolatok a halál előjeleiről
Miért hoz ki belőlünk valami heves érzéseket? És mit kezdjünk velük?
Két ember, két világ
Miért nem Krisztus-szobor áll a Gellért-hegy tetején?
A tartalomból:
Szabad-e, lehet-e szakrális épületből hotelt kialakítani, s ha igen, ez hogyan működik a gyakorlatban? Megszállhat-e ilyen helyen megbotránkozás nélkül egy hívő? A mátrakeresztesi Templomvölgy Butik Hotelben csupa megnyugtató választ kapott szerkesztőségünk.
Continue reading „Templomból szállodát – tapintattal, igényesen”
Egy neves magyar színházi rendező a kilencvenes évek második felében színpadra vitte az evangéliumot. Csaknem másfél órás előadóestet szerkesztett belőle – no nem missziós céllal, hanem azért, mert külföldön nagy sikert ért el egy hasonló vállalkozás. (Idehaza nem így történt.) A magát öntudatosan ateistának valló művész a bemutató előtt megkérte egyik ismerősét, egy lelkészt, hogy nézze meg a produkciót, és mondja el róla a véleményét. Az többek közt így hangzott: „Érezhető, hogy nem vagy bekapcsolva odaföntre.”
A csend és a figyelem igénye oka és magyarázata lehet a tér tisztaságára vonatkozó kívánalomnak. A zajból elemelkedve, egy őseredeti tudásnélküliség állapotához közelítve a teljes figyelem állapotára kell törekednünk. Olyan tisztaságot érintünk, amely áttetsző, és átengedi magán a fényt, amely az egyetemes médiuma. Ebben az összefüggésben pedig nem elsősorban a térstruktúra egyszerűsége a fontos, hanem a szív egyszerűsége és érdekmentessége.
Diákkoromban volt egy ferences tanárom, akinek sok jó tulajdonsága közül a számomra leginkább megragadó a nagylelkűsége volt. Személyes tulajdonnal alig rendelkezett, mégis mindig adott valamit. Bárki találkozott vele, biztos nem jött el tőle anélkül, hogy valamit ne ajándékozott volna neki. El is gondolkodtam rajta, mi lehet a titka. Ma azt mondanám, hogy a helyesen megélt szerzetesi szegénység szabadította fel erre a nagylelkűségre. Részlet a Szív magazin december- januári számában megjelent cikkből.
Bevalljuk vagy sem, valamennyien mélységesen vágyunk a bensőséges, érzelmileg biztonságos kapcsolatokra, s ezek fenntartása és ápolása elsődleges feladatunk. Ugyanakkor mindannyian újra meg újra átéljük a bizonytalanság alaptapasztalatát. Az ezzel kapcsolatos szorongás orvoslását keresve aztán sokan válnak foglyaivá a birtoklás sokféle csapdájának. De kiút is van innen, egy emberibb élet felé. Első lépése épp annak tudatosítása lehet, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségünk.
