Szerbia magyar bajnokai

Szerbia országos birkózóbajnokságain az éremosztáskor gyakran állnak magyar fiatalok
a dobogóra. Néha az emelvény mindhárom fokán délvidéki magyarok feszítenek.
2017-ben a szabadfogású birkózás aranyérmese a 125 kilogrammos súlycsoportban
Horváth Szabolcs volt.

Bajnok lettél, mióta birkózol?

Tíz évesen kezdtem, 2004-ben. Azóta majdnem minden nap edzek.

Mi az, amit szeretsz ebben a sportban, miért tartod jónak?

A küzdelem, hogy kemény sport, hogy ki kell állni, és akkor is figyelni kell a másikat, amikor már alig állsz a lábadon. A legtöbb barátom birkózó. Küzdünk egymással, de összetartunk. Tiszteljük egymás erejét. De a birkózás nem csak az erőről szól, hanem a csapatszellemről is.

Én eddig úgy láttam, hogy a szőnyegen mindig csak te vagy és az ellenfeled.

Amikor küzdünk, akkor igen, egyedül állunk az ellenféllel szemben. De csapatbajnokság is van, és az is számít, hogy melyik tornaklub hozza el a legtöbb érmet. A csapatbajnokságokon nyolc birkózó küzd nyolc súlycsoportban: 59, 66, 71, 75, 80, 85, 97, 130. Ezek a kötöttfogású súlycsoportok. Én most éppen szabadfogásban győztem, de a kötöttfogást jobban szeretem. Nagyon azon vagyok, hogy kötöttfogású bajnok is legyek.

Szabadfogás és kötöttfogás között mi a különbség?

Kötöttfogásban csak derékon felül lehet megfogni az ellenfelet, nem szabad például a lábat. A kötöttfogású birkózók rendszerint fizikailag erőssebek, mert ott nagyobb a fenti testharc, kevesebb a fogás, a dobás, ezért nehezebb is pontot szerezni. Ezzel szemben a szabadbirkózásban nagyon számít a gyorsaság, a fürgeség, és sokkal több a lehetőség a cselre. Én jobban szeretem a kötöttfogást, mert az kiszámíthatóbb, keményebb, és nehezebb is. Persze a kötött fogásban is vannak cselek, minden ellenfélre külön kell felkészülni, hogy mi a gyenge pontja. Minél többet birkózol valakivel, annál könnyebben rájössz, hogy a másiknak mi a gyenge pontja, és ott kell támadni.

Ezek szerint nem csak az erő számít?

Erősnek kell lenni, az biztos, de a felkészülés és a tapasztalat is számít, hogy kiismerjük a másikat. Mi nagyon gyorsan fel tudjuk mérni a másik erejét. De ha mondjuk összeáll két azonos erejű birkózó, nagyon számít, hogy a fejben mi van. A bírók azt is pontozzák, hogy hogyan állok az ellenfélhez, és ha nem vagyok kezdeményező, ha nem érzem meg a pillanatot, amikor támadnom kellene, vagy ha nem nézek szembe az ellenfél kihívásával, hátrálok a fogások elől és csak húzom az időt, a bíró beinthet. Két beintés után az ellenfél kap egy pontot. Van olyan meccs, hogy null-null az eredmény, és a beintések alapján a bíró dönti el, hogy kié lesz az érem.

Mintha a bíróval is birkóznál…

A bíró néha egészen máshogy ítéli meg a szőnyegen a magatartásod, mint ahogy te belül érzed. Ezért nagyon fontos, hogy a bíró és a nézők is lássák az elszántságod, hogy nem félsz, hogy van erőd, hogy kezdeményezel. Ha ez egyértelmű, a bíróknak is nehezebb dolguk van, ha például húzni akarnak az ellenfeled javára. Mert ilyen is van. Például Lőrincz Viktor esete Rióban, az olimpián. Három-három döntetlen volt az eredmény, a német Denis Kudla nem is szerzett pontot annak alapján, hogy kezdeményezett volna, folyton csak szökött. A magyar birkózó gyönyörűen játszott, végig vezetett, de a bírók a legkisebb dolgokért is beintettek neki. Így a német kapta a pontokat, ugyanannyit, amennyit Lőrincz Viktor kitartó támadásával szerzett. A bírók mégis a folyton menekülő gyengébbnek ítélték a bronzot. Ennyire nyilvánvaló csalás a bírók részéről nem is nagyon volt még a birkózásban, nagy felháborodást váltott ki, de a bronz maradt a németnél.

Szerbia hogyan szokott szerepelni a nemzetközi bajnokságokon?

A szabadkai és a nagybecskereki csapat hozza az érmeket. Ezek magyar nevű városok, vannak velünk szerbek is, de sok a magyar közöttünk. Kb. hatvan-negyven százalék a magyarok javára. Többen vannak közöttünk Magyarkanizsáról és Zentáról is, mind a két csapatban. Van még az országnak másik nyolc birkózó klubja, akik az első ligában küzdenek, de mi hozzuk el a legtöbb érmet.

Mi lehet az oka annak, hogy Szerbiában főleg a magyarok a jó birkózok?

Nem tudom. Talán a testalkatunk. Mit itt az Alföldön robusztusabbak vagyunk, míg lenn a szerbiai hegyekben az emberek inkább magasak és cingárok. De az biztos, hogy nálunk nagy hagyománya van a birkózásnak. Ez mindig így volt, mindig a vajdaságiak voltak a legjobbak, a régi Jugoszláviában is. Például Kaszap Károly. Ő Adán született, de a szabadkai klub színeiben versenyzett. Négyszeres országos bajnok volt a régi, nagy Jugoszláviában, és rengeteg érmet hozott haza a nemzetközi versenyekről is. A legismertebb azonban Horváth István volt, nevét egész Jugoszlávia ismerte. Tito elnök ötször külön fogadta, hogy gratuláljon neki. Kétszer hozott haza aranyérmet világbajnokságról, és van egy olimpiai ezüstje is. Nemesmileticsen született, Zomborban kezdett birkózni. Jugoszláviában sosem maradt alul, amíg csak játszott. A zentaiak nagy büszkesége Törtei József, aki 1983-tól zsinórban hozta haza a Tisza-parti városba az országos aranyérmeket, egészen 1987-ig, amikor egy világbajnoki ezüstéremmel koronázta meg addigi pályafutását.

Mi a helyzet az új generációval?

Majdnem mind magyar, aki számít. Például a zentai Nemes Viktor, aki idén lett Párizsban világbajnok, kötöttfogásban. A zentai Frisz Krisztián is aranyérmet szerzett az újvidéki Európa-bajnokságon, de már tíz évvel ezelőtt is hozott egy bronzot Szófiából, és a bakui világbajnokságról is. Mi klubtársunkkal, Stefanek Davorral is magyarul beszélünk, aki már az athéni olimpián is kint volt, Rióból azonban aranyat hozott. A legfiatalabbak közül nagyon ígéretes birkózó a magyarkanizsai Nagy Szebasztián, aki egyelőre még az U23-as korcsoportban (23 éves korig) a szombathelyi Európa-bajnokságon bronzérmes lett.

 

Jelenleg ezek a birkózók Szerbia legjobbjai.

 

Hogyan néztek ti a magyarországi birkózókra?

 

Edzőtáborokon találkozunk és a nemzetközi versenyeken. Nagyon jó haverok vagyunk, a szőnyegen persze úgy adódik, hogy néha komoly ellenfelei egymásnak. De tiszteljük és elismerjük egymást, semmi gond közöttünk. Sőt, kimondottan jó a hangulat, amikor néha már azt érezzük, mintha a nemzetközi versenyeken két magyar csapat is indulna. A magyar birkózás nagyon erős, és nem csak a magyarországi!

Hagyományosan melyik nemzetek a legerősebbek e birkózásban?

Az orosz, a grúz, az örmény, a török és a magyar. Itt-ott még egy kazah, azeri vagy kirgiz. Újabban Korea is jelen van a versenyeken.

A nagy nemzetek, mint Amerika? Az angolok, a németek?

Az angolok?! Azok nem tudnak birkózni. A németek között néha adódik egy-egy, rendszerint török bevándorló. Ahol az oroszok, a grúzok, a magyarok megjelennek, ott aranyeső van. Nagy meglepetésre a legutóbbi újvidéki világbajnokságon a legtöbb érmet a magyarok vitték, a magyarországi magyarok. Az érmék számát tekintve megelőztük az oroszokat is, és ilyen eddig még nem volt. És ehhez még mi, délvidékiek is elvittünk egy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot is.

Amikor szerb színekben indulsz, szerinted melyik neved hangzik furábban a Horváth vagy a Szabolcs?

A hazai versenyekről nagyon sokszor hoztam haza aranyat, de amikor arról volt szó, hogy nemzetközi porondon kell fellépnünk, azon már én is elgondolkodtam, hogy olyankor miért leszek mindig éppen hajszál híján a második? Megdicsérnek meg minden, de mintha arról lenne szó, hogy éppen csak ne én kerüljek ki. Sokszor beintésekkel maradtam le arról, hogy az országot képviseljem. De ezek csak érzések, és a birkózásban a beintések ügyében nem nagyon lehet bármit is bizonyítani. De nem is kell ezzel foglalkozni túl sokat. Nálunk nagy hagyománya van a birkózásnak, a nagy elődeink is magyarokként álltak helyt a nagy Jugoszláviában. Nekünk van egy plusz feladatunk, ami azért előny is, mert erőt hoz elő belőlünk, mert mi tudjuk, hogy nekünk így kell bizonyítani: Szerbia magyar birkózói vagyunk, és nagyon jó birkózók vagyunk!

 

Fotó: Orbán Gellért

 

 

Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!

 

 

 

Megosztás