Martos Levente Balázs

Bölcsességed, mint a tenger, mély…

Idős plébánosom mesélte, hogy valaha régen, kispapkorában minden délután kötelező volt sétálniuk a városban. De egy napon, valamikor az ötvenes években, hűvös szelek fújtak. A papnövendékek ezért küldöttséget menesztettek a lelki igazgatóhoz, mondván: „Spirituális atya, a kispapoknak ma nincs kedvük sétálni…” Az idős pap erre elgondolkozott, majd így válaszolt: „Kérem, akkor ma kedv nélkül fognak sétálni…” Bővebben “Bölcsességed, mint a tenger, mély…” »

Martos Levente Balázs

„Ujjaid műve az…”

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…” – kezdi Vörösmarty idilli képpel Előszó című versét. Sokkal közvetlenebb értelemben én is elmondhatom, hogy gyönyörű, tiszta kék ég ragyog fölöttem, amikor elgondolkodom a címben jelzett szentírási témáról. Csak egy kicsit kell nyújtóztatnom a nyakam, hogy a szürke tűzfalak, szögletes udvarok határolt tereiből is a végtelenbe lássak. Bővebben “„Ujjaid műve az…”” »

Martos Levente Balázs

Találkozni, aztán vele lenni – bibliai emlékek

Valamelyik hajdani német nyelvleckében szerepelt, hogy más szóval fejezzük ki, ha szánt szándékkal, előre egyeztetett időpontban és helyen találkozunk (treffen), illetve ha véletlenül-váratlanul összefutunk valakivel (begegnen). Magyarul persze ez is, az is lehet találkozás. Kíváncsi lettem, vajon van-e hasonló különbségtétel a bibliai történetekben is. Illetve hogy egyáltalán milyen összefüggések kerülnek felszínre, ha a találkozást „bibliaiul” igyekszem értelmezni… Bővebben “Találkozni, aztán vele lenni – bibliai emlékek” »

Martos Levente Balázs

Mester, hol laksz?

Isten mindenütt jelen van, él öröktől fogva mindörökké, nem kötik sem az idő, sem a tér korlátai. Az, aki van, ha már valahol kell lennie, hát ott van, ahol hisznek benne, és ahol segítségül hívják. Vajon mi ragyog át ebből az egyetemes és örök jelenlétből Jézus életében, a Fiúban, aki emberré lett? Hol és hogyan volt otthon ebben a világban, már amennyire erről fogalmat alkothatunk? Bővebben “Mester, hol laksz?” »