Bevalljuk vagy sem, valamennyien mélységesen vágyunk a bensőséges, érzelmileg biztonságos kapcsolatokra, s ezek fenntartása és ápolása elsődleges feladatunk. Ugyanakkor mindannyian újra meg újra átéljük a bizonytalanság alaptapasztalatát. Az ezzel kapcsolatos szorongás orvoslását keresve aztán sokan válnak foglyaivá a birtoklás sokféle csapdájának. De kiút is van innen, egy emberibb élet felé. Első lépése épp annak tudatosítása lehet, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségünk.
Egy személyes történet elevenedett föl bennem az anyagi egy ötgyermekes baráti család önerős házbővítésbe kezdett. javakra és a kapcsolati értékekre figyelve, az egyszerűséget Arra gondoltam, hogy aki öt kisgyerekkel, szűkös anyagi forés az evangéliumi szegénységet szemlélve. rásokból, baráti segítséggel építkezni kezd, annak szívesen Ács szakoktatóként dolgoztam a kilencvenes évek dere-felajánlom az önkéntes szakmai segítségemet. Egy hétvége kán a gödi piarista szakiskolában, amikor megtudtam, hogy alatt megépítettük az új házrészt, és becserepeztük a tetejét.
Jó volt a hangulat és a társaság, finom volt az ebéd, és jóleső érzéssel tettem le a szekercét vasárnap estefelé. A házaspár a munka végeztével megszólított, és azt mondták, hogy bár pénzt nem tudnak fizetni a munkámért, szeretnének elküldeni egy lelkigyakorlatra honorárium gyanánt. Ez a hosszú hétvégés lelkigyakorlat, egy Cursillo megváltoztatta az életemet és legfőképpen az Istennel való kapcsolatomat. Ettől a ponttól számítom felnőtt, személyes hitemet, vagyis az Istennel való meghitt kapcsolatomat. Ő számít rám, és én számítok rá.
A szorongás realitásaés a biztonság utáni vágy
A „kapcsolati érzelmi biztonság” az egyetlen igazi biztonság, amelyet a teremtett világ adni tud nekünk, hangzik Sue Johnson kanadai pszichoterapeuta-családterapeuta elsőre nagyon különösnek ható mondata. A pszichológiában a kötődéselméleti kutatások legújabb eredményeire alapozva ő indította el az érzelmekre fókuszáló terápiás módszert(ÉFT) mintegy harminc évvel ezelőtt. Ahogy a csecsemő biológiailag is „rászorul” a kapcsolatra a gondozójával ahhoz, hogy életben maradjon és fejlődni, növekedni tudjon, ugyanúgy felnőttként is alapvető szükségünk van valakire, egy „legfontosabb másikra”, akivel az érzelmi kapcsolódásnak a biztonságát megélhetjük. Mit nevezünk kapcsolati érzelmi biztonságnak? Egy kapcsolat érzelmileg biztonságos számomra, ha a másik érzelmileg elérhető, vagyis tudok hatékony jelzéseket küldeni felé, amikor szükségem van rá. Ez az érzelmi elérhetőség akár nagy fizikai távolság esetén is tud működni, és fordítva, a fizikai közelség önmagában nem elég ahhoz, hogy a másik biztosan elérhető legyen érzelmileg is. A válaszkészség arra vonatkozik, hogy a hatékony jelzésemre megfelelő érzelmi választ tud adni, legyen az egyszerű, figyelmes odafordulás és meghallgatás, vagyegyüttérzés, támogatás, bátorítás. Így érzelmi szinten tudunk összekapcsolódni, közel kerülni egymáshoz, vidám, könnyed, ellazult szituációkban, vagy akár nehéz, megterhelő helyzetekben is.
Ennek az érzelmileg biztonságos kapcsolódásnak a tapasztalatát vagy megkaptuk csecsemőként, kisgyerekként, és akkor értékes „kezdőtőkével” indulunk az életben, vagy hiányt szenvedett ez az alapvető szükségletünk. Ebben az esetben is van remény, van lehetőségünk, hogy dolgozzunk azzal a csomaggal, amellyel útnak indított bennünket az élet.
Ennek a biztonságnak a hiánya okozza talán a legtöbb fájdalmat és szorongást az életünkben. Szorongásunk és félelmünk teljesen érthető, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy nem minden sikerül, amibe belefogunk, hogy egyszer véget ér a földi életünk, talán szenvednünk is kell, a szeretteink élete is véget fog érni, és ők is szenvedhetnek, amit sokszor csak tehetetlenül és eszköztelenül tudunk nézni. Hogy ezzel az alapvető szorongásunkkal és félelmünkkel mit tudunk kezdeni, hogyan tudjuk szabályozni ezeket a nehéz érzéseinket, kulcsfontosságú lehet abban, hogy milyen jellegű biztonságra törekszünk az életünkben.
A birtoklás mint a biztonságmegszerzésére irányuló kísérlet
Az egyik kézenfekvő lehetőség, hogy az anyagi javakat tekintjük a biztonság forrásának. Ha van elég pénzünk, az majd biztonságot jelent az élet kihívásaival szemben. Erre sokféle biztatást kapunk a környezetünktől, elég a reklámokat kicsit figyelmesebben hallgatni, nézni. A biztonság ígérete nagyon vonzó, legyen szó életbiztosításról, egy új nyugtató-altató hatású készítményről, vagy akár egy biztonságos utazást és megérkezést ígérő, korszerű autóról. A biztonság olyan alapvető vágyunk, amelyre jól lehet alapozni egy sikeres marketingkampányt.
Persze szüleink, nagyszüleink, akik átélték a háborút, erős tapasztalattal rendelkeznek arról, hogy vészhelyzetben a kamrapolcon sorakozó liszteszacskók és olajosüvegek tényleg fontos szerepet tölthetnek be a család biztonságát illetően. Mégis, ha pusztán az anyagi dolgok felhalmozásával próbáljuk csillapítani a biztonságigényünket, akkor úgy tűnik, hogy ez hosszú távon nem hozza meg a várt eredményt. Csupán sérülékeny biztonságot tud adni, hiszen a rozsda, a rabló, az infláció, a válás hozta vagyonmegosztás, a hitel-adósság csapda mind-mind veszélyeztetik ezt a biztonságot.
A tökéletes cipő
Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy veszek magamnak egy igazán jó cipőt, kerül, amibe kerül. Arra vágytam, hogy legyen végre egy tökéletes cipőm. Az interneten találtam is egy márkás, a talprezgést elnyelő gyaloglócipőt, amely nagyon jól is nézett ki amellett, hogy csúcstechnológiával készült, és szuper kényelmesnek ígérkezett. Valódi bőr, valódi gumi, szóval olyan valódi tökéletes cipő. Meg is rendeltem azzal a fenntartással, hogy persze lehet, hogy a méret nem lesz megfelelő, de vissza lehet küldeni. Meg is érkezett a cipő, ami még az internetes, akciós féláron is jóval többe került, mint amennyit valaha is költöttem egy pár cipőre. Semmi baj, de ez legalább végre a tökéletes választás!
A méret jó lett, mintha a lábamra öntötték volna, Hamupipőke is megirigyelhette volna. Beletelt néhány napba, míg regisztráltam, hogy tényleg szuperkényelmes, csak általában körülbelül egy óra használat után megfájdul benne a bal lábam, főként a térdem. Nem nyomja a lábamat, nem szorít, mégis fáj. Félretettem, azután odaadtam a fiamnak, aki elkérte. Így jártam a tökéletes és nagyon drága cipőmmel, amelyet végül a fiam koptatott el, mert neki kényelmes volt.
Fontos tanulsága volt számomra a történetnek, hogy semmi sem tökéletes, hiába ígéri a tökéletesség varázsát. Mulandó, tökéletlen és sérülékeny anyagi javakkal betölteni végtelen vágyainkat hiábavaló törekvésnek tűnik.
A szegény halász és nagyravágyó felesége
Miért szeretünk felhalmozni? Miért látszik úgy, hogy az anyagi javak birtoklása biztonságot ad? Miért játszunk el időről időre a lottó ötös gondolatával, mint ami megoldaná minden nehézségünket? Mi okozza a gyűjtögetést, a vásárlási rohamokat vagy akár az evés-ivásban való mértéktelenséget? Miért ér véget olyan hamar az anyagi javak megszerzése feletti öröm, és adja át a helyét egy következő vágyakozásnak?
Talán ismerős a mese a szegény halászról és a nagyravágyó feleségéről. A kifogott és visszadobott hal teljesítette az öreg halász, illetve még inkább a felesége kívánságait. A feleség addig-addig kívánt egyre nagyobbat, amíg a végén a szép ház, a kastély, a palota és a várak után újra a halászkunyhóban találták magukat. Az elérhetetlennek tűnő álom is csak rövid ideig csillapítja a nagyobb utáni sóvárgást, és nem ad hosszú távú elégedettséget.
Érdekes törekvése a halásznak, hogy anyagi javakkal szerezze meg felesége elismerését, elégedettségét és közelségét. Az élet furcsa fintora és a mese reális üzenete, hogy ez még a hal mesebeli mindenhatóságának igénybevételével sem valósul meg. Ugyanakkor jól látszik a történetből, hogy az anyagi javakkal sokszor kapcsolati értékeket próbálunk megszerezni. Melyik férj ne ismerné azt a kíváncsi, kicsit bizonytalan érzést, hogy „tetszik-e a feleségemnek” az ajándék, legyen az ékszer, utazás, ruha, wellnesshétvége vagy bármi egyéb, amivel örömet szeretnénk szerezni neki? Ha ez sikerül, az nagyon jó érzés, nagy öröm és igazi átalakítása az anyagi értéknek kapcsolati értékké. Ha viszont nem sikerül, könnyen a csalódottság érzése mellé kerülhet a „végső soron én nem vagyok neki elég jó” érzés szomorúsága és fájdalma.
A bensőséges kapcsolat paradoxona
A fenti bizonytalanság talán épp abból a tapasztalatunkból származik, hogy sosem mehetünk egészen biztosra. Kicsit kitágítva a példa határait: sosem lehetünk egészen biztosak abban, hogy az, amivel a másik örömét, háláját, elégedettségét szeretnénk kiváltani, valóban célt ér. Ezen a ponton, ha még tovább megyünk, azzal a kapcsolati paradoxonnal találjuk szemben magunkat, hogy a bensőséges, intim kapcsolat legalább annyi félelmet és szorongást tud okozni, mint amennyire vágyunk rá.
Miért fáj annyira a visszautasítás, a hibáztatás, a cserbenhagyás, a kritika és a rosszindulat feltételezése? Miért félünk annyira a kudarctól, a megszégyenüléstől és a megaláztatástól?
Miért vágyunk annyira megértésre, együttérzésre, elismerésre, bátorításra és megerősítésre? Miért okoz akkora örömet a szerelem, a bizalmas baráti kapcsolat vagy egy meghitt közösségi alkalom? Miért hozunk annyi áldozatot a „szeretve vagyok” és a „tartozom valahová” élményekért? A kapcsolati érzelmi biztonság, a közelség átélése a legmélyebb vágyaink közé tartozik, és igazi megelégedettséget élünk át, ha megtapasztaljuk. Még akkor is vágyunk erre, ha eddig talán még sosem kaptuk meg úgy, ahogy szükségünk lenne rá. Szomjunk a fény a sötétben.
A kapcsolat elsősége a birtoklással szemben
Lássunk néhány példát arra, hogy a birtoklás és a kapcsolat hogyan viszonyul egymáshoz.
Ma már nem az a kérdés, hogy van-e mobiltelefonod, hanem az, hogy kit hívsz fel, és mit mondasz neki? Kinek írsz, és mi az üzeneted? Milyen tartalmakat böngészel rajta, és ezek milyen hatással vannak rád?
Annál, hogy milyen autód van, fontosabbnak tűnik, hová mész és kivel, és hogy milyen hangulat uralkodik utazás közben. Hiába van drága autód, ha nincs kivel utaznod, vagy ha a kocsi gyönyörű, légkondicionált belső tere veszekedéssel, hibáztatással és feszültséggel telik meg.
A fizetésed számszerű adatain túl lehet, hogy az életminőségedet jobban meghatározza, mire használod anyagi forrásaidat, túllátsz-e a saját szükségleteiden? Tudsz-e adni azoknak a rászorulóknak, akiknek kevesebb jut az életben, mint neked? A keresztény társadalmi tanítás röviden talán úgy foglalható össze, hogy ami nekem felesleg, az másnak hiányzik.
Ha figyelmünket a kapcsolataink felé fordítjuk, és elkezdjük tudatosan fejleszteni őket, akkor nagy esélyünk van arra, hogy az anyagi javakból kevesebb is elég lesz.
A hála mint a szorongás ellenszere
A határtalan birtoklási és fogyasztási vággyal szemben, amely leginkább a léttel szemközt érzett szorongásunk oldásának ígéretével hiteget minket, a leghatékonyabb fegyvernek a hála tudatosítása és gyakorlása tűnik.
Reggeli csendességemnek egy ideje fontos része, hogy beállítok három percet a telefonomon, és ez idő alatt próbálok minél több olyan dolgot feljegyezni a füzetembe, amelyért hálás vagyok Istennek. Lehet az egészen egyszerűen a felkelő nap fénye, amely beszűrődik a verandára, a levegő, amelyet korlátlanul be- és kilélegezhetek, esetleg a feleségem, a családom, a hivatásom, a munkám, akikért és amelyekért nap mint nap hálát tudok adni. Ez a háromperces gyakorlat megváltoztatta a gondolkodásom, és kevesebbet kritizálok, elégedetlenkedem, ami azért elég kedves hobbim volt régebben.
Ennek a változásnak a hatásait leginkább a feleségem, a családom és a barátaim érzékelik.
A kapcsolat a legmélyebb vágyunk
A bensőséges, érzelmileg biztonságos kapcsolatok kialakítása, fenntartása és ápolása olyan mély vágyunk, amelynek megvalósítását elsődleges feladatunknak tekinthetjük az életben, és semmiféle anyagi jóléttel sem pótolhatjuk. Ez nem azt jelenti, hogy az életünk teljességéhez ne tartoznának hozzá az alapvető anyagi javak. Azt azonban jelenti, hogy ezeket a javakat törekedhetünk minél inkább eszköznek tekinteni, nem pedig célnak.
Az érzelmileg biztonságos kapcsolódás – ha nem ezzel a készséggel a tarisznyánkban indítottak útnak – tanulható, fejleszthető. Az első lépés talán épp annak tudatosítása, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségem. Ha pedig ezzel az alapvető biztonsággal indult az életem, akkor hálás lehetek érte, és kereshetem annak lehetőségeit, hogy remény, ellenálló képesség, érzelmi terhelhetőség és mások megerősítésének, elismerésének formájában továbbadjam.
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. december – 2022. januári számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotók: iStock