ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A szülő és gyerek közti indulatokról
December 6-án péntek délután, vendégünk Patsch Ferenc SJ és Nagy Bálint SJ
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Beszélgetés Balla Gergely zenész-dalszövegíróval
Gondolatok a halál előjeleiről
Miért hoz ki belőlünk valami heves érzéseket? És mit kezdjünk velük?
Két ember, két világ
Miért nem Krisztus-szobor áll a Gellért-hegy tetején?
A tartalomból:
Hogyan értsük jól, hogy haragos az Isten? Mit kezdjünk azzal, ha haragszunk? És merre induljunk a kiengesztelődéshez vezető úton? Continue reading „„Haragudhattok, de ne vétkezzetek””
Elvallástalanodik a társadalom? Mi lesz a vége a vallások keveredésének? Az egyre atomizálódó társadalomban megmarad majd az egyház – s ha igen, hogyan? Az alábbiakban e három kérdésnek járok utána. Reményeim szerint az is bizonyítást nyer, hogy a Szent Ignác-i karizma hasznos javaslatokkal szolgálhat a mai társadalom és egyház számára. Az írás a Harvardon tanító Francis Clooney SJ amerikai vallásteológus gondolatainak felhasználásával készült. Continue reading „A vallásközi együttélés lehetőségei”
Jálics Ferenc atya szemlélődő lelkigyakorlatainak negyedik napján a „kiüresedésről” van szó. Mit is jelent pontosabban ez a fogalom? Talán köldöknéző tétlenséget – mint némelyek feltételezik –, amely a keleti lelkiségek beszivárgását próbálja népszerűsíteni az egyházban, és a szinkretizmus zsákutcájába vezet? Vagy létezik a szemlélődő kiüresedésnek sokkal egyetemesebb vallási-spirituális jelentése is, amely nagyon is összeegyeztethető a katolicizmussal, sőt annak bizonyos értelemben lényegi eleme? Continue reading „Szemlélődő kiüresedés”
Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én emlékezik meg az egyház Szűz Mária „elszenderüléséről”, és ekkor ünneplik a katolikusok a Szűzanya mennybevételét. Vagyis azt, hogy Jézus édesanyjának nemcsak a lelke, hanem a teste is az örökkévalóságba jutott, mégpedig azonnal a földi élete végén. Continue reading „Kegyelemmel teljes”
2020-ban szerzett először cigány/roma/vándorló gyökerekkel rendelkező ember teológiai doktorátust Nagy-Britanniában. A fiatal férfi neve Steve Horne: anglikán lelkész, hat gyermek apja. Rendszeresen tart előadásokat egyetemeken és parókiákon arról, amit doktori értekezésében a vándorlók teológiájának nevez. Nem pusztán elméleti érdeklődéssel fordul a cigányság felé, hiszen apja révén maga is e közösség tagja. Continue reading „Letelepedett vándorlók”
Ha a Jézus Szíve-tiszteletre gondolunk, valószínűleg a nagymamáink imakönyvében lapuló, megfakult szentképek jutnak eszünkbe, melynek egyik oldalára egy pirosan lángoló szívű Jézust nyomtattak, a másik oldalán pedig felajánló ima olvasható. Vagy a templomok nyitott mellkasú szobra, esetleg a vasárnapi hirdetések, melyek az első péntekre hívják fel a figyelmet. Milyen összefüggésben lehet ez a személyiségünk központjával és a szeretettel? Continue reading „Érintsd meg!”
A szeretet örök feszültség: annak reménye, hogy valóságosan, létigaz módon találkozom a másikkal, ugyanakkor annak tudása, hogy ez a közösség illékony és esendő. Aki szeret, olykor ráébred annak fájdalmára, hogy nem tud igazán szeretni. Figyelme, bármennyire nem szeretné, folyton önmaga felé vándorol el, s ilyenkor nem látja már a másikat. Minden jósága, akármennyire is a másik felé szeretné irányozni, visszahajlik önmagára. A szeretet tökéletlen, s mint ilyen, végtelenül véges. Continue reading „A szeretet végső paradoxona”
Az argentin egyházfő megosztó. Az elmúlt hónapokban különösen, de valójában megválasztása óta folyamatosan heves reakciókat váltanak ki a megnyilvánulásai. Vannak, akik szerint Ferenc pápa változtatásai válságot okoznak, és ők a régi rendre áhítoznak. Mások úgy vélik, túl óvatos kézzel kormányoz, és radikálisabb reformokat szorgalmaznának. Körkérdésünkben arra keressük a választ, tényleg lerombolt-e valamit eddigi szolgálata során Ferenc pápa, hogy valami újnak adjon helyet. Continue reading „Rombolva építeni?”
Az ignáci lelkiség számára a kenózis az egyik legmeghatározóbb lelki dinamika: az alázat és az engedelmesség belső viszonyulását sajátíthatja el a lelkigyakorlatozó Jézus életét szemlélve. Continue reading „Beteljesülő kiüresedés”
Az alázat valósága több oldalról is megközelíthető, nem véletlen hát, hogy napjainkban sokak számára dilemmát okoz ez a keresztény hagyomány által hangsúlyozott tulajdonság. Érdemes megvizsgálnunk a témában a korai szerzetes atyák tanítását, amelyből a teljes belső szabadság útja rajzolódik ki előttünk, mely tartósan megmaradó békéhez és derűhöz vezet. Continue reading „Lúzerség vagy szabadság?”
Sokat gondolkodtam azon, mennyire jellemző, hogy valaki vallási kontextus nélkül, a templomok falain kívül az alázatról beszéljen. Milyen gyakran fordul elő, hogy valakinél mondjuk hiányolják, tehát számonkérik rajta az alázatot, vagy esetleg azt mondják róla, hogy túltolja? Pedig a mindennapi élet bőven hoz olyan helyzeteket, amikor jó lenne alázatosnak lenni. Continue reading „Por és hamu”
A Biblia nemcsak a „könyvek könyve”, hanem könyv a könyvek között: a világirodalom vitathatatlan klasszikusa. Ezért sem meglepő, hogy ismét és ismét új fordításokat hív életre. Minden fordító számára kihívást jelent a pontosság és az olvashatóság közötti egyensúly megteremtése és fenntartása. Continue reading „„Minél többször olvasod, annál ízesebb””
A Jézus Társaságában mindig is nagy hagyománya volt az írásnak. Hamar eszünkbe juthatnak különböző jezsuita szerzők könyvei, teológusok, filozófusok vagy tudósok történelmet megváltoztató híres írásai, esetleg jezsuita költők versei. Mélyebben belemerülve a jezsuita írás történelmébe és hagyományába, egészen a rendalapítóig kell visszanyúlnunk, akinek a lelkisége és gyakorlatiassága azóta is meghatározza az írás kultúráját a Jézus Társaságában. Continue reading „Így írunk mi”
A Szentírás szövegéről azt tartjuk, hogy sugalmazott. De hogyan is működik a sugalmazás? Milyen az, amikor Isten írásra biztat valakit? Lehet-e tudni, mi játszódik le voltaképpen ilyenkor? És ki a sugalmazott szöveg valódi szerzője? Continue reading „Írásra serkentő Isten”
Nemeshegyi Péter SJ szellemi kiválósága, tartózkodó alkata és a lelkipásztori nehézségekbe-problémákba túlságosan belemerülni nem kívánó visszafogottsága bizonyos szempontból magányossá tette, de nemcsak egy szerzetesrend köteléke biztosított számára közösséget, hanem univerzalizmusa is, az a tény, hogy a szívébe valóban belefért minden ember. Continue reading „Isten jósága és jóságának következményei”
Számomra a jó pásztor személyes kapcsolatokban él. Nem a módszerek és a nyüzsgés embere, hanem abszolút prioritást enged az agapé-szeretetnek mint módszernek, vagyis nem önközpontú, hanem másokért élő ember. Továbbá nem izomból dolgozik, hanem engedi, hogy a Szeretet Lelke működő erővé váljék benne. Mindig hatottak rám, akik az aktuális hatalommal szemben éberen vigyáztak arra, hogy a farkasok ne tévesszék meg a bárányokat simulékony demagógiákkal. Következzék a mögöttem álló hetven évben megismert nyájszagú pásztorok közül néhány, akik akár az életüket is adták volna a juhaikért. Continue reading „Akik formáltak”
Életünk során nem kerülhetjük el az éjszakát, de a pásztorok tapasztalata reményt ad és bátorít, hogy tiszta szívvel haladjunk tovább, és higgyünk az isteni jelenlétben, amelyet szívünk keres. Karácsony ünnepe végső soron arra emlékeztet, hogy Isten nem mond le rólunk; velünk van minden tapasztalatunkban, és ha hiszünk ebben, jelenléte megvilágítja életünket. Continue reading „Velünk az Isten”
Beszélgetés Jakub Kolacz lengyel jezsuitával, korábbi rendtartományfőnökkel, a legnagyobb lengyelországi katolikus kiadó és a leglátogatottabb lengyel katolikus internetes portál igazgatójával.
Beszélgetés Erdő Péter bíborossal a személyes lengyel kapcsolódásairól és az őt püspökké szentelő Szent II. János Pál pápáról.
A papképzésben végbement paradigmaváltásról beszélgettünk Franz Meures jezsuitával, aki behatóan ismeri a formáció kérdéseit, hiszen kilenc évig volt novíciusmester, az északnémet provincia vezetőjeként pedig a rendtartomány összes képzésben lévő tagjáért felelős volt, 2005-től 2011-ig a római Collegium Germanicum et Hungaricum (CGU) rektora volt, ezt követően pedig nyolc évig a RUACH-ot, a németországi szerzetesrendek képzési intézményét irányította. Continue reading „Iskolásfiú-pedagógiával nem megyünk semmire”