ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal
Misszió Brazíliában és Peruban
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban
Robert Francis Prevost és a perui válságok
Interjú Berg Judit írónővel
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”
Udvardy György érsek Bódi Magdi boldoggá avatásáról
Címlapon: Mátray László színművész, testről, lélekről, földről, zöldről
Tíz éve jelent meg Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, nyolcszáz éve született Assisi Szent Ferenc Naphimnusza. Miért sokkal több „közös otthonunk megóvása”, mint egyfajta keresztény köntösbe öltöztetett környezetvédelem? „Ha valóban komolyan vesszük a pápai üzenetet, akkor a teremtésvédelem nem kötelező tantárgy, ’kipipálandó’ program lesz, hanem életforma, amely meghatározza a politikát, a gazdaságot és a kultúrát is. Isten terve szerinti világot biztosít” – foglalja össze az átfogó ökológiaként is emlegetett eljárásmódot Tornya Erika RSCJ főszerkesztő A Szív jezsuita magazin legfrissebb, 2025. októberi számának ajánlójában. A címlapinterjúban Mátray László színművész mesél lebilincselő őszinteséggel lelki mélységekről, belső küzdelmekről, istenkeresésről. A magazinból képet kaphatunk arról is, hogyan valósul meg az ökolelkiség a jezsuiták háza táján; miként jelenik meg a teremtésvédelem a hazai oktatásban; és arról, is, hogyan nevelhetjük arra gyermekeinket, hogy harmonikus kapcsolatot ápoljanak a természettel.
A tartalomból:
Van annak ereje, ha egy sokáig megvetett férfi halála után több száz évvel is megszólít embereket, akiknek az élete aztán kiteljesedett. Tovább olvasom „A fekete Krisztus visszatér Amerikába”
Egyre nő az autizmussal és egyéb zavarokkal diagnosztizált gyerekek száma, mégsem jutnak hozzá a szükséges mennyiségű fejlesztéshez. Pedig az életminőségük a tét: ha kapnak megfelelő segítséget, képesek értelmezni a világot maguk körül. Ezen dolgozik a Nem Adom Fel Alapítvány Léleköntő programja, melynek a szakmai vezetőjével beszélgettünk. Tovább olvasom „Lelket öntenek a családokba”
Helga Auer RSCJ osztrák Sacré Cœur-nővér, Bécsben él. A hatvanas évek végén fejezte be tanulmányait, és négy évig egy gyógyszertárban dolgozott, majd fiatal önkéntesként Brazíliába utazott, hogy részt vegyen egy missziós projektben. Három évvel később csatlakozott a Szent Szív Társasághoz. Noviciátusa első évének elején súlyos autóbalesetet szenvedett, ami miatt több műtétre is vissza kellett térnie Bécsbe. 1988 és 2005 között pasztorálpszichológusként dolgozott Ausztriában, és Peruban tanított a limai UNIFÉ Egyetemen, ahol a humanisztikus pszichológiáról szóló tankönyvet és számos rövidebb kézikönyvet adott ki. A felszabadítás teológiájáról, a perui egyházról és általában latin-amerikai tapasztalatairól beszélgettünk vele. Tovább olvasom „Gyógyító kapcsolatok”
Paititi, az inkák utolsó menedéke, az elveszett város, ahol a legendák szerint hegyekben áll az arany és az ezüst, ahol fennmaradtak az egykor hatalmas birodalom kulturális, szellemi kincsei, hiszen eddig még senki sem fedezte fel vagy fosztotta ki templomait – ez a név aktakukac történészek és merész kalandorok szívét egyaránt megdobogtatja. Létezéséről sokáig nem volt hiteles írásos bizonyíték, ám a XX. század végén és a XXI. század elején három olyan dokumentum is felbukkant, amely arra utal, hogy talán nem csak a képzelet szülte égbe törő falait és lélegzetelállító pompáját. Mindhárom irat a jezsuitáktól származik. Tovább olvasom „Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok”
Spanyol jezsuita testvérkiadónk, a Grupo Loyola liturgikus naptárait, szentíráskiadásait és egy sor más kiadványát egy apró termetű, mindig jókedvű kolléga gondozza. Perui származású, és történetesen ugyanazon a plébánián nőtt fel, ahol XIV. Leó pápa még ágostonos misszionárius korában lelkipásztorkodott. Armandót – ahogy ő szólítja – Robert atya eskette, a gyermekeit ő keresztelte, és legutóbb tavaly szentelte meg valladolidi házukat. Barátok. Mindez akkor lett széles körben ismert és került új megvilágításba, amikor az új pápát megválasztották. Robert Prevost perui éveinek kontextusát és alighanem pápaságát is meghatározó jellemvonásait testvérfolyóiratunk, a Mensajero számára vetette papírra a szerző. Tovább olvasom „Leó pápa, a remény embere”
Kaland, utazás, egzotikum – mesében, regényben és a való életben. A nagy népszerűségnek örvendő történetek egész sorát jegyző szerzőt várva várt latin-amerikai útjairól, klasszikus és mai irodalomról, a fiatalabbak olvasási kedvének felkeltéséről, valamint az írás műhelytitkairól egyaránt kérdeztük. Tovább olvasom „Távoli vidékek vonzásában”
Ferenc pápa 2024. május 23-án engedélyezte Bódi Mária Magdolna, az 1945-ben vértanúhalált halt szent életű munkáslány boldoggá avatási dekrétumának kihirdetését. Magdi ügye különösen közel áll A Szív mindenkori szerkesztőségéhez és a magyarországi jezsuitákhoz, hiszen Balatonfűzfőn, ahol gyári munkásként dolgozott, egy népmisszió során kapcsolatba került a Szívgárdával, s rövidesen lapunk elkötelezett terjesztője lett. Bódi Magdiról már nem sokkal halála után megemlékezett lapunk, illetve a korabeli keresztény sajtó. A Magdit ismerő környékbeliek – köztük egykori lelkipásztorai – visszaemlékezéseit Oross István atya gyűjtötte össze. Az ő kézirata alapján 1956-ra Galambos Miklós plébános szerkesztett egy újabb kötetet, melyben Goretti Szent Mária életével állítja párhuzamba Magdi életét. Temesi József, aki Magdi életének utolsó évében lelkiatyja és gyóntatója volt, később pedig belépett a Jézus Társaságába, a rendszerváltozás után jelentetett meg immár szélesebb körben egy füveskönyvet az előbbiekből. E forrásokból gyűjtöttünk össze egy csokorra való kedves történetet Magdi „szív-ügyeiről”. Tovább olvasom „A Szív szentje”
Bódi Mária Magdolna Krisztusnak maradéktalanul elkötelezve, fiatalon, a fiatalokért vállalta a vértanúságot. Élete ránk hagyott kincsei boldoggá avatási ünnepe alkalmával, színdarab és különleges keresztelő során is felfénylenek, hogy már soha ne halványuljanak el. Udvardy György veszprémi érsekkel beszélgettünk a virtuális kommunikáció lehetőségeiről és az élet megkerülhetetlen realitásáról. Tovább olvasom „Az elvetett mag sokszoros termést hoz”
Bármilyen szépen ragyog is a napsugár, ha itt a szeptember, irány az iskolapad, az óvoda – és ezzel együtt egy teljesen más ritmus, napirend. Az utolsó nyári hét gyakran már teljesen az iskolára készülődés jegyében telik: rengeteg beszerzés, odafigyelnivaló, lehet, hogy még a betűket is érdemes átnézni. Emlékszem, egyik nyáron elfelejtettem talán a G betű kunkorítását, és a szomszédom kezéről próbáltam lelesni a megfelelő mozdulatot. Tovább olvasom „Hajaj, ha szeptember, akkor iskola”
1. Korán a Szentjánosbogár közösség bűvkörébe kerültél.
Dunakeszin élek a mai napig, oda születtem, és a rendszerváltás idején a mi gyártelepi Jézus Szíve-plébániánkról indult el ez a közösség. Több család összefogott azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára tartalmas és keresztény programokat biztosítsanak. Tovább olvasom „Nagyot mertem álmodni”
