ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A címlapon:
András Attila, a magyar jezsuiták új provinciálisa
A tartalomból:
Interjú Boros Misi zongoraművésszel
Ki számít fiatalnak Bellovics Gábor SJ szerint?
Ifjak a Bibliában, Ifjúság az egyházban
Petőfi 200
„Többre hív az Isten”
Az alábbi listában időrend szerint böngészhető A SZÍV Ferenc pápáról szóló összes írása – tíz évvel ezelőtti megválasztásától egészen a legfrissebb, 2023. áprilisi lapszámig. A cikkek a címekre kattintva olvashatók el. Bővebben „Ferenc pápa A SZÍV hasábjain”
Hogyan keveredtek a jezsuiták Balatonalmádiba, pontosabban annak legrégebbi, Vörösberény elnevezésű részére? És miként épülhetett fel a jezsuita tárgyú freskókkal gazdagon díszített, pompás barokk Szent Ignác-templom évekkel a rend 1773-as betiltását követően?
Csurilla Bertalan Szent Ignác alakját formálta meg az Ignác – A lelkek lovagja című musicalben. Többek között arról kérdeztük, milyen volt számára a végzős év a jezsuban, milyen változást hozott életében a fővárosba költözés, és szerinte mi foglalkoztatja leginkább kortársait.
„Egyszer mindenki volt Petőfi, egyszer mindenki lesz” – írja Szilágyi Ákos költő. Petőfi Sándor már óvodáskorunktól közösséghez tartozásunk egyik jelszava, később a nemzet hősének neve, még később utca, tér, szobor. Margócsy István irodalomtörténésszel, a Petőfi emlékezete című tavaly megjelent szöveggyűjtemény szerkesztőjével a hatalmas kultusz működéséről és az „igazi” Petőfi megismerésének lehetőségeiről beszélgettünk.
Soha ki nem fogyó mosolyáról, csodagyerekségről, talentumokról és új lemezéről beszélgettünk a legfiatalabb magyar zongoraművésszel, akiről az is kiderült, hogy Münchenben a jezsuitáknál lakik.
2013. március 13-án, azaz tíz évvel ezelőtt választották meg Ferenc pápát. Az első jezsuita egyházfőről a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának akkori provinciálisa, Forrai Tamás is írt A Szív magazin 2013 áprilisi számában. Az évforduló alkalmából e cikket közöljük újra.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, akinek egyik szeme sírt, a másik pedig nevetett… Így kezdődik a mese. A történet nem lacafacázik, a dolgok közepébe vág. Itt bizony baj van, ráadásul nagy baj.
Mit hogyan értékelnek a fiatalok? Miben különböznek e téren az előttük járó generációktól? Több kutatás is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, melyekről Rosta Gergely szociológussal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével beszélgettünk.
Néhány hete kapta meg vezetői kinevezését, előzőleg ökonómus volt, vagyis a rendtartomány pénzügyeit felügyelte. Lapunk alapgondolatához kapcsolódva főleg a fiatalokról kérdeztük, de az interjút olvasva mélyebben is megismerhetjük Attila atyát.
Az ifjúság, a fiatalság kifejezés említése egy havilap alapgondolataként nem túl eredeti, inkább elcsépeltnek tűnhet. A fiatalokról mindenkinek megvan a véleménye, persze főleg azoknak, akik már idősebbek ennél a korosztálynál. Sokan politikai tőkét akarnak kovácsolni az erős igazságérzettel rendelkező, tüzes, lázadó ifjúságból, és az utcára viszik őket különböző demonstrációkra. Vannak, akik a munkabírásukat próbálják kiaknázni. Mivel a fiatalok egyik „élőhelye” az internet, sokan ott dolgoztatják őket, velük tesztelik az innovációkat például a mesterséges intelligencia terén, illetve mindenféle termék és szolgáltatás fogyasztóiként tekintenek rájuk. Legyen az legális vagy illegális. Bővebben „Kölcsönhatásban”
