Vízi Elemér SJ

Megtalálni Istent mindenben

Rendalapítónk megtérésének ötszázadik évfordulója alkalmából Jézus Társasága világszerte meghirdette a Szent Ignác-évet, amely idén május 20-án kezdődik, és 2022. július 31-én, Loyolai Szent Ignác halálának napján, egyben liturgikus emléknapján ér véget. A jubileumi évet egy másik kerek évforduló is fémjelzi, hiszen jövőre lesz négyszáz esztendeje, hogy 1622. március 12-én szentté avatták Ignác atyánkat, együtt Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel, akik kortársai voltak, valamint a kevésbé ismert, néhány évszázaddal korábban élt spanyol Földműves Izidorral.

1521. május 20-án, pünkösdvasárnap élete nagy kudarcát élte át Ignác, amikor Pamplona várának védelmében ágyúgolyó sebesítette meg a lábát. (Valaki úgy fogalmazott, hogy Isten lelőtte magának Ignácot.) Ez keresztülhúzta elképzelését a jövőről, de a veszteségben megnyílt számára az esély a nagyobbra, hogy valami olyan szülessen, ami messze felülmúlta addigi álmát. Betegségének kiszolgáltatottságában, a csendben, az egyedüllétében elindult egy megtérési folyamat az életében, befelé kezdett figyelni, és lassan, fokozatosan felismerte Isten hívását. Ennek következtében jövőképe és élete átalakult, kitágult, új perspektívát nyert. Mi is vezette ide? Hogy készséges volt nagy fordulatot venni. Már nem ő volt a középpont, hanem maga Isten. Ez a fordulat elsősorban belül történt, Ignác szívében és gondolkodásában, s aztán megjelent az életvitelében is. Következetes Istenre figyelése kiművelte benne a szentet. Ezt az odafigyelést és hozzáállást hagyta ránk örökségében, a lelkigyakorlatok tapasztalatában, leveleiben, a rendalkotmányban.

Jóllehet az ünnep alapját Szent Ignác megtérésének évfordulója adja, mégsem ő ennek a jubileumi évnek a középpontja, hanem maga Krisztus, hívja fel figyelmünket általános elöljárónk, Arturo Sosa. Csak akkor van értelme a jubileumnak, ha Krisztusra figyelünk, és közelebb kerülünk hozzá az év során. Szent Ignác bizonnyal mélységesen egyetért ezzel, hiszen rendünket is Jézusról nevezte el. Mindenben őt állította a középpontba. És ezzel nekünk adta a „sikeres élet” kulcsát. Ez az odafordulás viszont folyamatos megtérést igényel, hogy újra és újra kilépjünk saját világunkból, feladatainkból, elfoglaltságainkból, életmódunkból, következetesen Krisztushoz fordítsuk figyelmünket, és elidőzzünk nála, hogy megtanítson új módon látni.

Rendtartományunk jubileumi mottója abból a szemléletből született, mely otthonos az ignáci lelkiségben: Megtalálni Istent mindenben. Hiszünk abban, hogy minden kínálhat lehetőséget Isten megtapasztalására. Csupán életre kell keltenünk azt a tudatosságot, hogy Isten mindenben jelen van, és munkálkodik értünk. Jelen van teremtő erejével. Ez a tudatosság szeretetre indít, hiszen nem csupán értünk munkálkodik és dolgozik a föld színén lévő összes teremtményben (Lelkigyakorlatok, 236), hanem bennünk és általunk is minden teremtményért, ahogyan Jézus személyén keresztül munkálkodott. 

Megtalálni Istent mindenben bátorságot kíván, és a megtért szívnek azt a hozzáállását, hogy a körülöttünk lévő emberekben és dolgokban meglássuk Isten jelenlétének és tevékenységének jelét.

Legyen ez az év kitüntetett alkalom arra, hogy elkötelezetten teszünk valamit életünk megújulásáért. Ne csak külsőleg ünnepeljünk, hanem legyünk készek belsőleg együttműködni Isten kegyelmével, hogy újra és újra megtapasztalhassuk a megtérést, megújulhassunk és átalakulhassunk. 

Horváth Árpád SJ

Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!

Gyerekkori húsvéti készülődéseimhez mindig hozzátartozott, hogy előszedtem a szentképgyűjteményemet, amit a plébániánkon szolgáló tisztelendő nővérektől kaptam a ministrálásaimért. Nagyhét közeledtével aztán ezekből a jámbor képecskékből raktam egyet-egyet a könyvespolcra, a nappali asztalán a kristályváza mellé, a virágtartón a kaspóknak támasztva, a szobámban pedig kialakítottam egy kisebb szentélyt is szentképpel, gyertyával, barkával. Amikor nemrég betértem az egyik pesti kegytárgyboltba, kissé meglepődve láttam, hogy szentképekből a felhozatal a gyerekkorom óta szinte semmit sem változott. Bővebben “Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!” »

Dióssy Iván

Úton a felépülés felé

Áldomás, búfelejtő, lélekmelegítő, nektár… szórakozásunk kellékéből és szorongásaink oldószeréből szinte észrevétlenül válhat a munkánkat, családunkat, méltóságunkat lassanként feloldó méreg. Az alkohol kultúránk része, élhetünk vele. De halhatunk is vele, miatta… Ha merünk szembesülni azzal, hogy függőségbe kerültünk tőle, választhatjuk a szabadságot. Ebben segíthetnek az alábbi gondolatok, tapasztalatok.

Bővebben “Úton a felépülés felé” »

Végh Dániel

Streamház az egész világ

Ment-e az online közvetítések által a világ elébb? Mit nyerünk és mit vesztünk azzal, hogy jobb híján az internetre költözött minden színházi és komolyzenei előadás? A hazai online kultúrteret szakértők és érintettek segítségével jártuk körül, és arra jutottunk, hogy meglehetősen kétarcú a helyzet. Részlet A Szív magazin márciusi számában megjelent cikkünkből.

Bővebben “Streamház az egész világ” »

Déri Ágota

Félelem nélkül meghalni

Egy súlyos betegségről hírt kapva a hívő emberek gyakran imádkozni kezdenek a gyógyulásért. Olykor pedig Isten meg is mutatja magát: számos megmagyarázhatatlan, csodás felépülés történik ma is. Máskor viszont hiába könyörögnek eltökélt tömegek, mégsem úgy lesz, amint kérték, és elveszítik szerettüket. Hogyan lehet elfogadni Isten akaratát a legnehezebb helyzetben is? Nekem ezt a nagyszüleim mutatták meg.

Bővebben “Félelem nélkül meghalni” »