A Szív cikkei

Armando Jesús Lovera Vásquez

Leó pápa, a remény embere

Spanyol jezsuita testvérkiadónk, a Grupo Loyola liturgikus naptárait, szentíráskiadásait és egy sor más kiadványát egy apró termetű, mindig jókedvű kolléga gondozza. Perui származású, és történetesen ugyanazon a plébánián nőtt fel, ahol XIV. Leó pápa még ágostonos misszionárius korában lelkipásztorkodott. Armandót – ahogy ő szólítja – Robert atya eskette, a gyermekeit ő keresztelte, és legutóbb tavaly szentelte meg valladolidi házukat. Barátok. Mindez akkor lett széles körben ismert és került új megvilágításba, amikor az új pápát megválasztották. Robert Prevost perui éveinek kontextusát és alighanem pápaságát is meghatározó jellemvonásait testvérfolyóiratunk, a Mensajero számára vetette papírra a szerző. Tovább olvasom „Leó pápa, a remény embere” →

Szigeti László

Távoli vidékek vonzásában

Kaland, utazás, egzotikum – mesében, regényben és a való életben. A nagy népszerűségnek örvendő történetek egész sorát jegyző szerzőt várva várt latin-amerikai útjairól, klasszikus és mai irodalomról, a fiatalabbak olvasási kedvének felkeltéséről, valamint az írás műhelytitkairól egyaránt kérdeztük. Tovább olvasom „Távoli vidékek vonzásában” →

A Szív szentje

Ferenc pápa 2024. május 23-án engedélyezte Bódi Mária Magdolna, az 1945-ben vértanúhalált halt szent életű munkáslány boldoggá avatási dekrétumának kihirdetését. Magdi ügye különösen közel áll A Szív mindenkori szerkesztőségéhez és a magyarországi jezsuitákhoz, hiszen Balatonfűzfőn, ahol gyári munkásként dolgozott, egy népmisszió során kapcsolatba került a Szívgárdával, s rövidesen lapunk elkötelezett terjesztője lett. Bódi Magdiról már nem sokkal halála után megemlékezett lapunk, illetve a korabeli keresztény sajtó. A Magdit ismerő környékbeliek – köztük egykori lelkipásztorai – visszaemlékezéseit Oross István atya gyűjtötte össze. Az ő kézirata alapján 1956-ra Galambos Miklós plébános szerkesztett egy újabb kötetet, melyben Goretti Szent Mária életével állítja párhuzamba Magdi életét. Temesi József, aki Magdi életének utolsó évében lelkiatyja és gyóntatója volt, később pedig belépett a Jézus Társaságába, a rendszerváltozás után jelentetett meg immár szélesebb körben egy füveskönyvet az előbbiekből. E forrásokból gyűjtöttünk össze egy csokorra való kedves történetet Magdi „szív-ügyeiről”. Tovább olvasom „A Szív szentje” →

Barta István

Az elvetett mag sokszoros termést hoz

Bódi Mária Magdolna Krisztusnak maradéktalanul elkötelezve, fiatalon, a fiatalokért vállalta a vértanúságot. Élete ránk hagyott kincsei boldoggá avatási ünnepe alkalmával, színdarab és különleges keresztelő során is felfénylenek, hogy már soha ne halványuljanak el. Udvardy György veszprémi érsekkel beszélgettünk a virtuális kommunikáció lehetőségeiről és az élet megkerülhetetlen realitásáról. Tovább olvasom „Az elvetett mag sokszoros termést hoz” →

Dyekiss Virág

Hajaj, ha szeptember, akkor iskola

Bármilyen szépen ragyog is a napsugár, ha itt a szeptember, irány az iskolapad, az óvoda – és ezzel együtt egy teljesen más ritmus, napirend. Az utolsó nyári hét gyakran már teljesen az iskolára készülődés jegyében telik: rengeteg beszerzés, odafigyelnivaló, lehet, hogy még a betűket is érdemes átnézni. Emlékszem, egyik nyáron elfelejtettem talán a G betű kunkorítását, és a szomszédom kezéről próbáltam lelesni a megfelelő mozdulatot. Tovább olvasom „Hajaj, ha szeptember, akkor iskola” →

Tornya Erika RSCJ

Nagyot mertem álmodni

1. Korán a Szentjánosbogár közösség bűvkörébe kerültél.

Dunakeszin élek a mai napig, oda születtem, és a rendszerváltás idején a mi gyártelepi Jézus Szíve-plébániánkról indult el ez a közösség. Több család összefogott azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára tartalmas és keresztény programokat biztosítsanak. Tovább olvasom „Nagyot mertem álmodni” →

Gyöngyössy Orsolya

Pihen a falu

A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu” →

Jancsó Árpád SJ

India közelebbről

Sokan az ellentétek országának mondják, egyszerre utalva India fejlődő gazdaságára és katasztrofális társadalmi problémáira. Mások képzeletében a szegénység szimbólumai, a nyomortelepek jelennek meg. Ismét mások egzotikus turistacélpontként tekintenek rá, mint az elefántok, a Tádzs Mahal vagy a jóga hazájára. Tovább olvasom „India közelebbről” →