Egy kicsit olasz

Szerkesztői beköszönő a májusi lapszámhoz

Néhány napja vonaton ültem, és a harsogó, üde tavaszi tájban gyönyörködtem, amikor megütöt­te a fülemet egy fiatal társaság beszélgetése. Többen utaztak együtt, és a szerelmi életükről meséltek egymásnak, főleg arról, hogy milyen ne­héz ismerkedniük, mert egész nap dolgoznak, és a munkahelyen szerelembe esni nem tanácsos. Ezek után a közelgő pápalátogatásra terelődött a szó.

Bevallom, kíváncsian hegyeztem a fülemet, hogy halljam, milyen véleménnyel vannak ezek a szimpatikus, de láthatóan nem egyházközeli fia­talok. Arra számítottam, hogy tele lesznek kritiká­val, de legnagyobb meglepetésemre azt mondták, jó dolog, hogy meglátogat bennünket „az öreg”, hiszen biztos, hogy áldást hoz a jelenléte. Egyikük még azon is gondolkodik, hogy elkíséri a szüleit a Kossuth téri szentmisére, mert szerinte utána szerencsésen fog alakulni a szerelmi élete, a pápa jóra fordítja majd a dolgokat. Aztán arra kanyaro­dott a szó, hogy „ezek az olaszok milyen jó fejek”. Ezek után kisebb vita alakult ki közöttük, hogy Fe­renc pápa olasz-e, de megegyeztek abban, hogy a Vatikán az úgyis Olaszországban van, ezért biztos, hogy olasz a pápa is. Omnes viae Romam ducunt, minden út Rómába vezet, tartja a közmondás, ezt igazolták ezek a fiatalok is ebben a kedves, naiv beszélgetésben.

Bár a Rómába vezető utak egykori dicsősége letűnt, Itália a mai napig velünk van a világ egyik meghatározó kultúrájaként, amely a gondolkodás­rendszerünket, megértési horizontunkat a görög filozófiával együtt alapjaiban befolyásolja. A medi­terrán életforma, az olasz emberek közvetlensége, a táj gyönyörűsége, a levegő fűszeres zamata na­gyon vonzóvá teszi ezt a térséget. Májusi lapszá­munkban itáliai kalandozásra hívjuk olvasóinkat, amelyhez segítség lehet, ha most nem komplikál­juk túl az életünket, hanem egyszerűen élvezzük azt, ami adatott. Maradjunk a jelenben, ne arra nézzünk, ne keseregjünk azon, ami hiányos, ami nincs meg, hanem dőljünk hátra, és egy jó espresso mellett vegyük számba azt a sok szépséget, amely máris része az életünknek. Ezután nagyobb biza­lommal és reménnyel folytathatjuk hétköznapjain­kat. Lehetünk egy kicsit olaszok!

Nyitókép: iStock


Megosztás