Bakonybélben csendes hétköznap van. A völgyben megül a köd, és csapdába ejti a kályhákban égő fa félreismerhetetlen szagát. A Szent Mauríciusz Monostorban készül az ebéd: karfiolkrémleves, párolt lencse, virsli és cékla. Beszélgetés közben minden hétköznapi téma hasonlóképp gazdagodik, ahogyan a nem igazán különlegesnek hangzó cékla készül: János testvér szójaszószt, római köményt, kevés rumot és sok gyömbért is tesz a mélyvörös szeletek mellé.
1. Toókos Péter János OSB obl. az országban egyedüli módon református felekezetűként egy katolikus monostorban él.
Isten hívását éreztem a szerzetesi életre. Magyarországon ez nem szokványos, de Nyugat-Európában és Skandináviában bejáratott intézmény, például a Nyolc Boldogság vagy a taizéi közösség is felvesz protestánsokat. Született egy megállapodás Várszegi Asztrik akkori főapát úr és Steinbach József püspök úr között, ez alapján a pápai református gyülekezet tagja vagyok, és Bakonybélben élek bencés szerzetesként. Tehát nem katolizáltam, úgynevezett reguláris oblátus vagyok, ami alapvetően az olyan világban élő bencést jelenti, aki kérte, hogy a regula fegyelme alatt élhessen egy monostorban. Sajátos státus: életvitel szempontjából szerzetes, egyházjogilag pedig nem. Nincs a rendben aktív és passzív szavazati jogom, ezért nem lehetek például pannonhalmi főapát. Igaz, a pannonhalmi főapát meg nem lehet református. Mindenkinek le kell mondani valamiről…
2. Hogy fér meg a hétköznapokban a felekezeti hovatartozás és a vallásgyakorlás kettőssége?
A világban vagy monostorban élni – ez számomra sokkal nagyobb különbség, mint a felekezeti. A böjti fegyelem például nem jelenik meg a református rendszerben, de egy átlag katolikus sem böjtöl úgy, mint egy keleti hívő. A bakonybéli templom belseje nagyon letisztult, szinte puritán, könnyen jól érzi magát benne egy protestáns is. Igaz, hogy a Szűz Mária-antifónát és a mindenszentek imádságát nem mondom, de azért nem fogok kimenni, együtt vagyok a testvéreimmel ugyanúgy, ahogy ők is eljönnek velem minden évben a reformáció ünnepére. A református létem a prédikációk rendszeres olvasásával élem, és havonta egyszer elmegyek Pápára istentiszteletre. Illetve ott van az ökumenikus imahét, amelyet minden télen megszervezünk mi is.
3. A harmadik szentség az oltáriszentség, aminek a református „megfelelője” az úrvacsora. Itt sincs konfliktus?
Említettem, hogy ritkán jutok el istentiszteletre, és az sem minden alkalommal úrvacsorás istentisztelet. Mivel Bakonybélben nincs református közösség, ordináriusi engedélyt kaptam mindkét részről, hogy a szerzetesközösségben, a monostoron belül élhessek az eucharisztia vételével. Ez szigorú keretek között érvényes engedély, például egy szegedi gyászmisén vagy a testvérekkel közös kiránduláson ez a lehetőség nincs meg.
4. A bűnbánat szentsége a következő a sorban…
A gyónásban már a szerzetesi életem előtt nagyon jó és biblikus intézményt láttam, úgyhogy elkezdtem gyakorolni. Érdekes, hogy a gyónásnak manapság a protestáns felekezetekben reneszánsza van. Az evangélikusoknál korábban is létezett fakultatív módon, egyes újkeresztény közösségekben, kisegyházakban pedig kezd megjelenni bűnvallás néven. Nekem sem volt elég a Miatyánkot elimádkozni és kimondani benne, hogy „bocsásd meg vétkeinket”, szükségem volt aktívabban szembenézni a defektekkel.
5. Regény, novella, monográfia, műfordítás, szakácskönyv – szerteágazó az írói tevékenysége. A legérdekesebb talán egy apokrif első magyar fordítása volt. Nem ezt a kötetet vennénk le először a polcról, mivel ajánlaná mégis az olvasóknak?
Magukban is izgalmasak a hatalmas kőzetlemezek, de amikor ezek találkoznak, abból lesz a Himalája meg az Andok. Amikor a héber és a görög világ találkozik, abból lesz az Újszövetség, de ez a kristályosodás már a deuterokanonikumban elkezdődik. Ennek az időszaknak az egyik fontos tanúja a hellenizált alexandriai zsidóság apokaliptikus műve, a III. szibillakönyv, amiben megjelenik a feszültség, hogy a bálványimádó pogány világban élve a törvényhez hűek akarnak maradni. Szerintem ma is minden keresztény – ha jól csinálja – olyan szituációban van, mint az ókori zsidók: van egy belső világ és van a környezet, ami ezzel totál szembemegy. Szibilla, a pogány jósnő klasszikus görög versmértékben mutat rá Izrael Istenére. Ez a 829 sor elolvasható magyarul, párhuzamos oldalpárokon a tartalmi átirat és az eredetinek megfelelő, hexameterben fordított vers. Külön érdekesség, hogy a mű hátterében felsejlő rabbinikus tanítás és valamiféle bűnkatalógus hatással lehetett a Római levél szerzőjére is.
6. Szabadulás című regénye egy portál olvasóközönségének 66 százalékától kapott kiváló értékelést (a többiektől is jót). Mitől ilyen népszerű egy első könyv?
A regényem felütése, hogy a főhős készül kivándorolni Magyarországról, de előtte még végigjárja azokat a kedves helyeket, ahol az addigi életét töltötte. Az első oldalakon elmegy elbúcsúzni a családi nyaralótól. Ez olyan szituáció, amilyenben nagyon sokan vannak ma. Van, akinek bejön külföld, és van, aki sírva jön vissza, de mindenki itthon hagy egy kedves nyaralót, egy játszóteret, a nagymama házát, egy kertet, amihez kötődött. Még az is, aki nem megy, megéli ezeket a folyamatokat. Egy évet tanultam Genfben. Nagyon szerettem, mert aki betartja a játékszabályokat, annak a precíz svájci élet nagyon vonzó tud lenni, ennek ellenére nem tudtam elképzelni, hogy tartósan külföldön éljek.
7. A hetvenes évek szocialista miliőjét idézi Szevasztopol című kötete. Milyen vágy kelti életre a szerzetes szépíró novelláit?
Az írás kicsit olyan, mint a szerzetesség: szépírni muszáj! Szigorúan véve ez szabadidős tevékenység, nem is a saját nevemen, hanem Péter János írói néven publikálok. A novelláskötet nem jámbor, vallásos irodalom, bár az istenkeresés megjelenik benne a szereplők részéről. Nem a monostori létről, szentmisékről van szó benne, inkább hétköznapi dolgokról, kamaszokról, szerelemről, igazságtalanságról és kétségbeesésről. A szépírásban nagy szabadság van. A rendalapítónk azt mondta, hogy mindent úgy kezeljünk, mint az oltár szent edényét. A kapát, a fakanalat, a könyvet és a fölmosóeszközöket is. Örülök, ha az írásaim is ilyenek, Istenre mutatnak. Ahogy az érzéseimről, félelmeimről, örömeimről, úgy a fiktív hőseimről is tudok Istennel beszélgetni.
8. A szakácskönyveiben nyolc kategóriában olvashatók receptek. Könnyű elhinni, hogy a szerzetes szeret enni, de honnan tud főzni?
Benedeknél az étkezés szakrális dolog. A közösség étkezik, nincs olyan, hogy kinyitom a hűtőt, és kiveszek valamit, hanem mindig együtt eszünk. Mindig is szerettem főzni, de Bakonybélben teszem hivatásszerűen. A monostorban mindenkinek van fizikai munkája, nekem ez az, így kapcsolódom be a szerzetesközösség gazdasági életébe. Volt rendi hagyománya a szakácskönyvírásnak: nagy kedvencemnek, Kovács Márknak a rendszerváltás után kiadták a szakácskönyvét. Ő végtelen provokatív fazon volt, akit a XIX. században büntetésből raktak Bakonybélbe plébánosnak. Nagy huncut volt, szeretett enni, de nem miatta adtuk a fejünket receptkönyvírásra. Bori nénivel, a szerzőtársammal nem is értettünk hozzá, de miután Izsák atya vállalta a pályázatírást, Saly Noémi barátunk és az Ab Ovo kiadó pedig minden egyebet a nyomda megkeresésétől a papír kiválasztásáig, nekünk csak a bencés ünnepi és böjti receptekkel kellett foglalkozni. Belevágtunk, megszületett a Bakonybélszín és a Bakonybéles kötet, ami az egész évet lefedi étkezési szempontból. Népszerű könyvek lettek.
9. Arám, héber, ógörög, latin, eszperantó, francia, román, angol és magyar. Kilenc (!) nyelven olvas, ír, beszél. Mit tanul és mit tanít?
Igyekszem szinten tartani magam, és a közeljövőben szeretnék rendesen megtanulni angolul. A románra inkább azt mondám, hogy olvasva tanulom. Mindig érdekeltek a nyelvek, még Szegeden egy barátom hívott, hogy üljek be Dér Terézia tanárnő óráira. Annyira elbűvölt, hogy – ritkán, de van ilyen élmény – azt mondtam, hogy amit ez az ember tanít, azt én tanulni akarom, ha vasbetongyártás, akkor azt, ha a kínai közgazdaság története a Ming-dinasztiában, akkor azt. És hát a tanárnő ógörögöt tanított… Elvégeztem a görög szakot, de ezzel is csak körülbelül annyi tudást szereztem, mint a nagyapám egy humán gimnáziumban az érettségije idején. Ennek ellenére nagyon jó dolog eredetiben olvasni az ókeresztény irodalmat vagy fordítani a reformáció korában élt vándordiákok egymásnak héberül írt köszöntő versikéit. Bencés körben bibliaismeretet, hébert és görögöt tanítok. Ha az ember ezeket a nyelveket elkezdi tanulni, akkor élete végéig van hobbija.
10. 2010-ben költözött be. Otthon van?
Korábban is volt kapcsolatom a bencésekkel, a lelkiatyám Anzelm testvér volt, rajta keresztül ismertem meg a helyet és a testvéreket. Aztán egy hároméves, szép, fokozatos bezsilipelési folyamat végén tettem magánfogadalmat, és költöztem Bakonybélbe. Emlékszem, szombat volt, ananászos csirke volt ebédre. Ha hazamegyek édesanyámékhoz, akkor otthon vagyok, de amikor visszajövök, mégis hazajövök. Ebben az érzésben segít a stabilitási fogadalom, ami az új alapítású szerzetesközösségeket már nem jellemzi. Mi – reményeink szerint – egy helyen éljük le az életünket.
