Ezúttal a böjtölés szükségességéről, esetleges alul- vagy túlteljesítéséről kérdeztünk nyolc jezsuitát, akiktől ismét eltérő, valamiképp mégis egy irányba mutató válaszokat kaptunk. Most Nagy Bálint, a magyar rendtartomány hivatásgondozója válaszol.
A keresztény böjt lényegét tekintve válasz. A mi böjtünk nem pusztán lemondás vagy önmegtagadás, hanem válasz arra a végtelen szeretetre, amely mindent, tényleg mindent odaadott értem. Hogy hol a határ a böjt és az önsanyargatás között? Loyolai Szent Ignác segítségét kérném. Ignác arra hív, hogy először nézzek a kereszten függő Jézusra, és engedjem közel magamhoz az ő mindent odaadó szeretetét. Majd csak ezután kérdezzem meg magamtól és tőle:
Az itt megélt hívás Jézus felől ad keretet és helyes mértéket keresztény böjtünknek. És végül még egy apró segítség a helyes hozzáállás megtalálásban, ha megbeszélem a bennem mozgó folyamatokat a lelkivezetőmmel, vagy egy olyan imádkozó személlyel, akinek élete az élő Istenre irányul.
A többi választ keresse a
A SZÍV | jezsuita magazin máriusi számában >>