A hetvenhat éves Korzenszky Richárd után a kevesebb mint feleannyi idős Mihályi Jeromos vette át a tihanyi apátság vezetését. A fiatal perjelt a generációváltásról, az elöljáróvá válásról, a turizmus és a lelkiség viszonyáról, az előtte, illetve a férfiközösség előtt álló kihívásokról kérdeztük.
(…)
Nemcsak a közösség fiatalos, a perjel pedig különösen fiatal, de a bencés rendbe is tizenévesen lépett be.
– Még nem töltöttem be a huszadik évemet.
Hogy tudott ennyire fiatalon életre szóló döntést hozni?
– Az ember egész életre dönt, de az életre szóló döntéseket mindig újra meg újra, a mindennapok valóságában is meg kell hozni. Ha valaki tizennyolc évesen úgy határoz, szerzetes lesz, attól még ugyanúgy mindennap küzdenie kell, hogy azzá váljon. A kapott hívást nap nap után meg kell élnie, mindig hűséggel kell viszonyulnia hozzá, a küzdelmek és a nehézségek ellenére.
Aki azt mondja, sosem kísértette meg szerzeteséletében, hogy mi lenne, ha nem itt lenne, hazudik.
Mindenkinek szembe kell néznie ezzel a gondolattal. Pont a szembenézés után jön az igazi kérdés: a helyemen vagyok-e, és vagyok-e a helyemen annyira boldog, hogy azt tudom mondani, minden mással szemben ezt választom, újra és újra, mert itt vagyok rendben, itt vagyok otthon.
Hol lenne, ha nem kapott volna hívást?
– Amikor gyermekkoromban a Vészhelyzetet néztem, sebész akartam lenni. Majd sokáig vadászpilótának készültem, amíg rá nem jöttem: tériszonyos vagyok. De még nyolcadikos koromban is komolyan megfordult a fejemben, hogy katonai iskolába menjek.
Pedig a szerzetesség és a katonaság látszólag nem áll túl közel egymáshoz…
– Egyszer beszélgettem a szentendrei altisztképző parancsnokával, aki azt mondta: kettőnk munkája között nincs nagy különbség. Mindkettőhöz kell elhivatottság, szív, hogy az ember rá tudja tenni az életét arra, amit csinál. Közös a hűség és a rend. A rendnek ráadásul mindig belülről kell fakadnia. Belülről kell megtartanom, mert ha kényszer, nem leszek boldog. Tehát van bőven hasonlóság a két hivatás között. Nem véletlenül mondja Szent Benedek, hogy „Krisztusnak, az igaz Királynak katonája légy”.
(…)
Fotó: Földházi Árpád