Nehéz helyzetben is teljesség

Az ablakom alatt vadkörtefák virágoznak. A lombjuk teljesen fehér, hiányzik még a verőfényes napsütés, ami teljesen kipattogtatná a rügyekben várakozó zöld leveleket.

Így hát fehér virágszirom borítja ezeket az út menti fákat. Áttetsző lombjuk alatt, a szemközti ház bejáratánál két nő beszélget minden reggel. Néha a hangjukra ébredek, és ha hegyezném a fülem, talán még érteném is a csevegésüket. Két teljesen fehérbe öltözött nő a fehér lombkoronájú vadkörtefák alatt: ilyen reggeli csendélettel kezdem mostanában a napjaimat, és idilli is lenne mindez, ha nem tudnám, hogy a hölgyek ápolónők. A szomszédban ugyanis idősek otthona működik. Reggelente a személyzet kijön egy kicsit levegőzni. Az utóbbi időben sokkal több munkájuk van az ott dolgozóknak, merthogy makacsul tartja magát az elmúlt tél végén ránk szakadt járvány. És még senki sem tudja, pontosan mikor érhet véget a bezártságunk, a terveink folytonos elodázása, az alattomos létbizonytalankodás. Ezért csakugyan nagy hála a vadkörtefák alatt levegőző nővérekért, mint ahogy a rengeteg többi egészségügyi dolgozóért és más szakemberért, akik nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a hirtelen megváltozott életkeretek és beszűkült kilátások miatt panaszkodjanak.

Köszönet minden odaadásért ebben a rendkívül nehéz és veszélyes helyzetben!

Amikor ezeket a sorokat írom, még nagyon rezeg a léc, hogy egyáltalán össze tudjuk-e hozni folyóiratunk legújabb számát. Bizonyos anyagok még csak-csak meglesznek, cikkeket írni lehet otthonról is, interjúkat készíteni viszont már sokkal nehezebb úgy, hogy ki se mozdul az ember. Megfelelő fotókat biztosítani az írásainkhoz pedig már egyáltalán nem működhet csak úgy otthonülősen. Ezért nagy hála a szerkesztőség tagjainak a sok odaadó munkáért! Úgy döntöttünk ugyanis, hogy az összes nehézség ellenére igyekszünk mindent megtenni, hogy ebben a hirtelen beszűkült és lelassult világban is egy szép folyóiratot adhassunk az olvasóink kezébe, csakugyan tartalmas lelkiségi, kulturális és önismereti írásokkal. Mivel templomaink többnyire zárva vannak, lapunknak ezt a számát jobbára csak egyéni előfizetőinkhez tudjuk eljuttatni. Feltéve, hogy a nyomtatás és a posta továbbra sem áll le. Természetesen sok írásunkkal jelen vagyunk a világhálón is.

A járvány tart még, és a húsvéti ünnepekre most úgy készülünk, hogy hitünk legnagyobb misztériumát nyilvános templomi szertartások keretében nem ülhetjük meg. Eléggé sokszor előfordult már a történelemben, hogy templomaink valamilyen oknál fogva zárva maradtak. Olyan azonban még nem fordult elő, hogy maga az egyház kéri a híveit, hogy ne jöjjenek el a szertartásokra. Ezért is reméljük, hogy lapunk jelen számával hozzá tudunk járulni, hogy a járvány okozta kényszerhelyzet ellenére húsvét most is ünneppé válhasson számunkra. Ezért egy igazán húsvéti témát választottunk, amely elsőre talán furán is hangozhat: „Minden, ami kerek…”

Végső soron az emberben élő teljesség igényére szeretnénk rámutatni, és hogy ez a mélységes vágy az életünkben, hogy kiteljesedjen a sorsunk, valójában túlmutat magunkon.

E téma most olyan tekintetben is aktuális, hogy a hívő ember számára a kiteljesedés nem akkor következik be, amikor minden optimális feltétel megadatik, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Jézus Krisztus élete a Golgotán teljesedett ki. Utolsó szavainak egyike a kereszten ez volt: „Beteljesedett.” És amikor kimondta, nem sokáig váratott magára a feltámadás, az egészen új élet, melynek kezdetét húsvétkor ünnepeljük.

 

Horváth Árpád SJ

Segítse szerkesztőségünk minőségi munkáját!

Csupán eladásokból és hirdetésekből sajnos nem tudjuk fenntartani lapunkat, ezért számítunk az Ön támogatására is! Előfizetésével, könyvvásárlásával vagy adományával a Jezsuita Kiadó küldetését segíti!

Támogatom a kiadó munkáját

A cikk A Szív Jezsuita Magazin április számában jelent meg.