Helga Auer RSCJ osztrák Sacré Cœur-nővér, Bécsben él. A hatvanas évek végén fejezte be tanulmányait, és négy évig egy gyógyszertárban dolgozott, majd fiatal önkéntesként Brazíliába utazott, hogy részt vegyen egy missziós projektben. Három évvel később csatlakozott a Szent Szív Társasághoz. Noviciátusa első évének elején súlyos autóbalesetet szenvedett, ami miatt több műtétre is vissza kellett térnie Bécsbe. 1988 és 2005 között pasztorálpszichológusként dolgozott Ausztriában, és Peruban tanított a limai UNIFÉ Egyetemen, ahol a humanisztikus pszichológiáról szóló tankönyvet és számos rövidebb kézikönyvet adott ki. A felszabadítás teológiájáról, a perui egyházról és általában latin-amerikai tapasztalatairól beszélgettünk vele. Tovább olvasom „Gyógyító kapcsolatok”
A Szív cikkei
Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Paititi, az inkák utolsó menedéke, az elveszett város, ahol a legendák szerint hegyekben áll az arany és az ezüst, ahol fennmaradtak az egykor hatalmas birodalom kulturális, szellemi kincsei, hiszen eddig még senki sem fedezte fel vagy fosztotta ki templomait – ez a név aktakukac történészek és merész kalandorok szívét egyaránt megdobogtatja. Létezéséről sokáig nem volt hiteles írásos bizonyíték, ám a XX. század végén és a XXI. század elején három olyan dokumentum is felbukkant, amely arra utal, hogy talán nem csak a képzelet szülte égbe törő falait és lélegzetelállító pompáját. Mindhárom irat a jezsuitáktól származik. Tovább olvasom „Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok”
Leó pápa, a remény embere
Spanyol jezsuita testvérkiadónk, a Grupo Loyola liturgikus naptárait, szentíráskiadásait és egy sor más kiadványát egy apró termetű, mindig jókedvű kolléga gondozza. Perui származású, és történetesen ugyanazon a plébánián nőtt fel, ahol XIV. Leó pápa még ágostonos misszionárius korában lelkipásztorkodott. Armandót – ahogy ő szólítja – Robert atya eskette, a gyermekeit ő keresztelte, és legutóbb tavaly szentelte meg valladolidi házukat. Barátok. Mindez akkor lett széles körben ismert és került új megvilágításba, amikor az új pápát megválasztották. Robert Prevost perui éveinek kontextusát és alighanem pápaságát is meghatározó jellemvonásait testvérfolyóiratunk, a Mensajero számára vetette papírra a szerző. Tovább olvasom „Leó pápa, a remény embere”
Távoli vidékek vonzásában
Kaland, utazás, egzotikum – mesében, regényben és a való életben. A nagy népszerűségnek örvendő történetek egész sorát jegyző szerzőt várva várt latin-amerikai útjairól, klasszikus és mai irodalomról, a fiatalabbak olvasási kedvének felkeltéséről, valamint az írás műhelytitkairól egyaránt kérdeztük. Tovább olvasom „Távoli vidékek vonzásában”
A Szív szentje
Ferenc pápa 2024. május 23-án engedélyezte Bódi Mária Magdolna, az 1945-ben vértanúhalált halt szent életű munkáslány boldoggá avatási dekrétumának kihirdetését. Magdi ügye különösen közel áll A Szív mindenkori szerkesztőségéhez és a magyarországi jezsuitákhoz, hiszen Balatonfűzfőn, ahol gyári munkásként dolgozott, egy népmisszió során kapcsolatba került a Szívgárdával, s rövidesen lapunk elkötelezett terjesztője lett. Bódi Magdiról már nem sokkal halála után megemlékezett lapunk, illetve a korabeli keresztény sajtó. A Magdit ismerő környékbeliek – köztük egykori lelkipásztorai – visszaemlékezéseit Oross István atya gyűjtötte össze. Az ő kézirata alapján 1956-ra Galambos Miklós plébános szerkesztett egy újabb kötetet, melyben Goretti Szent Mária életével állítja párhuzamba Magdi életét. Temesi József, aki Magdi életének utolsó évében lelkiatyja és gyóntatója volt, később pedig belépett a Jézus Társaságába, a rendszerváltozás után jelentetett meg immár szélesebb körben egy füveskönyvet az előbbiekből. E forrásokból gyűjtöttünk össze egy csokorra való kedves történetet Magdi „szív-ügyeiről”. Tovább olvasom „A Szív szentje”













