Horváth Árpád SJ cikkei

Először nem is értettem, mi történik: lányok a földön, néhányan guggolnak, néhányan ücsörögnek, az egyik az út kövezetét nyalja. Sírnak. Kivéve azokat, akik felettük állnak, talán valamivel idősebbek, jegyzet és toll a kezükben, és kiabálnak a földön fetrengőkre. Mi történik itt?!

Tovább olvasom „Ki mondja meg nekik?” →

Keresztelő. A gyerek néha sír, néha nevet, néha még alszik. A szülők és a keresztszülők az első sorban, a nagyszülők mindjárt a másodikban. Tovább olvasom „Emberré tesz” →

Mi lenne velünk, ha az életünkből kimaradtak volna azok az alkalmak, amikor keményen ránk szóltak, amikor nem volt kedvünk valamihez, de az volt a dolgok rendje, hogy mégis meg kellett tennünk?

Tovább olvasom „Fegyelmezés” →

Kereken négyszáz évvel ezelőtt, 1619. szeptember 7-én szenvedett mártírhalált katolikus hitéért Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita, valamint Kőrösi Márk esztergomi kanonok, aki a jezsuiták tanítványa volt. Ők a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának védőszentjei.

Tovább olvasom „Kassa vértanúinak emlékezete” →

Különös az öröm, amit érzek. Az evangéliumi „mennyek országa”-mondások jutnak eszembe, Jézus különös hasonlatai. Tovább olvasom „A boldogság felragyogásai” →

Nincs még egy kegyhely a Kárpát-medencében, ahová annyi magyar elmenne, mint Csíksomlyóra. Az is lehet, hogy magyar történelmünk legnagyobb zarándoklatának lehetünk majd tanúi, sőt minden bizonnyal így lesz. Ferenc pápa látogatása Csíksomlyón ezért számunkra nagy ünnep, megtiszteltetés, és köszönjük a jezsuita pápának, hogy közénk jön! Tovább olvasom „Ferenc pápa eljön hozzánk” →

Szabaduljunk meg életünknek azoktól a ballasztjaitól, amelyek meghatároznak bennünket, igazából azonban nem tartoznak hozzánk. Tovább olvasom „Az Alföld – Isten tágas tereiben” →

Jó lesz, meglátod, végül minden jó lesz. Ki kell várni, mit is csinálhatnánk mást, mint hogy bízunk, hogy nemcsak rajtunk múlik, hanem a Gondviselés valahogy elrendezi a sorsunkat. Csak emeld fel a tekinteted, ne csüggedj el! Tovább olvasom „Meglátjátok, jó lesz majd minden” →

A Szentírás legelső oldalain olvasható történet szerint a Jóisten jókedvűen megteremti a világot, ráadásul nem saját magának, hanem az embernek, aki az ő képmása. Van az ember lényében valami, ami közös a Teremtőével, amit közvetlenül tőle kapunk, nem a porból készült, ez pedig a Mindenható lehelete, azaz a lélek. Tovább olvasom „Kitekintés a tehetetlenségből” →

A játék a gyerekek életében nemcsak szórakoztató időtöltés, hanem nagyon is komoly tevékenység, gyakran harc és szenvedély is. Szükség van a mesék sárkányaira, a csapatszellem, a barátság erejének megtapasztalására, hogy majd a felnőttéletben is helyt tudjunk állni. Tovább olvasom „A játékok veszélyei és távlatai” →

Az örökkévalóságban újra együtt fogunk ünnepelni. Ezért minden gondosan előkészített földi lakoma tulajdonképpen e végtelenül nagy ünnepnek az előképe. Tovább olvasom „Lakomára hívnak” →

Az élet mélysége akkor tárulkozik fel előttünk, amikor a tennivalók és felelősségek sodrában igyekszünk megállni, kihúzzuk magunkat, szétnézünk, és készek vagyunk látni, hogy mindaz, ami van, nemcsak sorscsapás, nemcsak következmény és pláne nemcsak büntetés, nem is csak rajtunk múlik, hanem legalább annyira a Gondviselés műve is.

Tovább olvasom „Mélységből élet” →

A legmélyebb keresztény ünnep sok kedves szimbóluma nemcsak egyszerű kellék vagy dekoráció például szertartásaink során, hanem mélységes hitbéli üzenetük is lehet számunkra, feltéve, hogy tudjuk, mit is jelentenek.

Tovább olvasom „Húsvét népszerű szimbólumai” →

Kész vagy áldozatokat tudatosan bevállalni? Esetleg önkéntesen lemondasz bizonyos élvezetekről? Bocsánatot is kérsz, méghozzá őszintén, és nemcsak elintézed egy „bocsival”? Netalán felmerül benned a kérdés, hogy házasság előtt meddig mehettek el a kedveseddel, amikor éjszakára egyedül maradtok? Szinte biztos, hogy te keresztény vagy!

Tovább olvasom „Önmegtagadással a kiteljesedésre” →