A szeretet egyik legintenzívebb és mindenki által jól ismert formája, amire nekünk, magyaroknak külön szavunk is van, a szerelem. Bizonyos értelemben transzcendens tapasztalat. A felnőtté váló gyermek egyszer csak rájön, hogy élete súlypontja többé már nem a saját személye, hanem valaki más, akivel találkozott a tekintete, és aki felé most minden kavargó gondolata, az érzései, a vágyai irányulnak.
Horváth Árpád SJ cikkei
Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!
Gyerekkori húsvéti készülődéseimhez mindig hozzátartozott, hogy előszedtem a szentképgyűjteményemet, amit a plébániánkon szolgáló tisztelendő nővérektől kaptam a ministrálásaimért. Nagyhét közeledtével aztán ezekből a jámbor képecskékből raktam egyet-egyet a könyvespolcra, a nappali asztalán a kristályváza mellé, a virágtartón a kaspóknak támasztva, a szobámban pedig kialakítottam egy kisebb szentélyt is szentképpel, gyertyával, barkával. Amikor nemrég betértem az egyik pesti kegytárgyboltba, kissé meglepődve láttam, hogy szentképekből a felhozatal a gyerekkorom óta szinte semmit sem változott. Bővebben „Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!”
A gyógyulás csodái
A gyógyulás vágya eddigi életem során nem annyira valamilyen fizikai betegség miatt jelentkezett, komolyabb gond a testemmel eddig nem is nagyon volt, inkább a belső, azaz lelki sebzettségem tudatából jöttek a mély sóhajok, amikor azt tapasztaltam, hogy a lelkemben viaskodó árnyakkal nem bírok egyedül. Az időnként jelentkező álmatlanságomnak is valószínűleg inkább spirituális, mint biológiai okai vannak.
Ima, közösség, szórakozás
A szentmise számomra elsősorban ima. Szeretem, ha a szertartásnak csend és összeszedettség a kerete. De ez nem mindig adatik meg. Ha valaki például volt már ovis vagy családos szentmisén, vagy mondjuk cserkészekkel táborozni, esetleg az ifjúsági világtalálkozók záró szertartásain milliónyi ember részvételével, az pontosan tudja, hogy ezeknek a rendkívüli liturgikus cselekményeknek a hangulata egészen más, mint amire egy átlagos vasárnap a legtöbb plébániatemplomban számíthatunk.
Ez egy átimádkozott hely
1. Mi a legelső élményetek erről a helyről?
Piffkó László: Amikor először jöttünk ide, 1998 májusában, még nem volt GPS, és csak haladtunk előre az erdő mélye felé, útközben egy lélekkel sem találkoztunk, úgyhogy már majdnem visszafordultunk, amikor a falu előtt az egyik tisztásról fölsejlett egy-két háznak a teteje. Az Életrendezés Házában Vácz Jenő jezsuita fogadott minket, egy töpörödött kis öregember, akinek csillogtak a szemei, és ahogy tessékelt minket befelé, a nyitottsága, a bizalma, az egész jelensége azonnal megragadott minket. Bővebben „Ez egy átimádkozott hely”
A Magyar Sion papja
Hazánk legnagyobb temploma az esztergomi bazilika, melynek élén augusztus 1-jétől az előadásai, könyvei és számos más tevékenysége nyomán országszerte ismert pap, nem utolsósorban lapunk szerkesztőségének tagja áll. Régi-új állomáshelyén beszélgettünk vele. Bővebben „A Magyar Sion papja”
Ferenc és Ignác – két jóbarát
A legszínesebb őszi hónap negyedik napján az egyház az egyik legnépszerűbb szentről emlékezik meg, aki nemcsak Itália, az állatok és a kereskedők védőszentje, hanem az egész természeté. A jezsuiták rendalapítójára is döntő hatással volt az Assisi Ferenc nyomában járó lelkiség, amely Jézus Társaságának jelmondatában is tükröződik, és lényegét tekintve átjárja a jezsuita lelkigyakorlatos spiritualitást.
Anya adatott nekünk… Kisboldogasszony ünnepén is kultúrák találkoznak
A katolikus kalendáriumokban az első őszi hónap elején egy népszerű Mária-ünnep szerepel: Jézus édesanyjának születésnapja. A Kisasszony kultuszának gyökerei azonban nagyon mélyre nyúlnak: nemcsak a népi hagyományban, illetve a biblikus kereszténységben, hanem az emberi lélek mélyrétegeiben is. Egy új időszak beköszöntét jelentette ez a nap, innentől számították az ősz kezdetét, amikor mindenkinek gondja volt a hálaadásra. Bővebben „Anya adatott nekünk… Kisboldogasszony ünnepén is kultúrák találkoznak”
A világegyház tagjai vagyunk – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal
Az Esztergom–budapesti Főegyházmegye főpásztora a nyár elején a pesti jezsuiták templomában járt, ahol Jézus Szíve napján tizenkét felnőttet részesített a beavató szentségekben. A koronavírussal kapcsolatos tavaszi megszorítások után ez volt az első alkalom nálunk, amikor a szertartásokon már mindenféle korlátozás nélkül részt lehetett venni. Az interjú készítésének idején már mindenki megkönnyebbülve reménykedett, hogy a járvány a végéhez közeledik. Bővebben „A világegyház tagjai vagyunk – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal”
Találkozás Istennel és emberrel
Szeptemberi számunk témájául a találkozásokat választottuk. A nyár elején még úgy tűnt, a ránk szakadt vírusjárvány az őszi újrakezdésre biztosan le fog csengeni, és itt lesz az ideje, hogy rácsodálkozzunk, mennyire fontosak számunkra a találkozások. Mindannyian megéltük, hogy a beszélgetések, amelyeket a virtuális térnek köszönhetően összehoztunk, legfeljebb csak egyeztetések voltak, és nem helyettesíthetik a valódi találkozások örömét. Bővebben „Találkozás Istennel és emberrel”
Áldozatból hálaadás
Júniusi számunk elejére egy olyan imádságot választottunk (kissé korszerűsítve a nyelvezetét), ami egyúttal az egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünk. Laskai sorok néven ismert. Szerzője Laskói Demeter, egy szerzetes Pécsvárad bencés kolostorából, akiről neve alapján csaknem biztosan állíthatjuk, hogy Laskóról származott, egy kis magyar falucskából a Drávaháromszögben, a mai Horvátország területén.
Összetartozunk
Egyik legkorábbi emlékem – talán álmom? –, hogy édesanyám betesz egy kosárba, amelynek alja ki volt pólyálva párnával, a kosarat behelyezi a bogárhátú Fiat 750-esünk hátsó ülésére, és e piciny autó ablakán át látom az eget, a felhőket és a lombokat elhaladni mellettünk. Bővebben „Összetartozunk”
Nehéz helyzetben is teljesség
Az ablakom alatt vadkörtefák virágoznak. A lombjuk teljesen fehér, hiányzik még a verőfényes napsütés, ami teljesen kipattogtatná a rügyekben várakozó zöld leveleket. Bővebben „Nehéz helyzetben is teljesség”
Elmúlik éjjel és nappal
Mostanában valahogy hálás vagyok az álmatlan éjszakáimért. Felébredek, és szuszogok. Arra figyelek, ahogy lélegzem, meg ahogy belakja a csend a szobámat. Bővebben „Elmúlik éjjel és nappal”
Egytől tízig – Vízi Elemérrel, a magyar jezsuiták provinciálisával
Vízi Elemér három éve vezeti a magyar jezsuiták közösségét. Februári számunkban a hivatásáról, feladatairól és szerzetesi életéről kérdeztük. Bővebben „Egytől tízig – Vízi Elemérrel, a magyar jezsuiták provinciálisával”
Különböző alakításaink
Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.
Ki mondja meg nekik?
Először nem is értettem, mi történik: lányok a földön, néhányan guggolnak, néhányan ücsörögnek, az egyik az út kövezetét nyalja. Sírnak. Kivéve azokat, akik felettük állnak, talán valamivel idősebbek, jegyzet és toll a kezükben, és kiabálnak a földön fetrengőkre. Mi történik itt?!
Emberré tesz
Keresztelő. A gyerek néha sír, néha nevet, néha még alszik. A szülők és a keresztszülők az első sorban, a nagyszülők mindjárt a másodikban. Bővebben „Emberré tesz”
Fegyelmezés
Mi lenne velünk, ha az életünkből kimaradtak volna azok az alkalmak, amikor keményen ránk szóltak, amikor nem volt kedvünk valamihez, de az volt a dolgok rendje, hogy mégis meg kellett tennünk?
Kassa vértanúinak emlékezete
Kereken négyszáz évvel ezelőtt, 1619. szeptember 7-én szenvedett mártírhalált katolikus hitéért Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita, valamint Kőrösi Márk esztergomi kanonok, aki a jezsuiták tanítványa volt. Ők a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának védőszentjei.