A gyermekekkel foglalkozó szakemberek megszámlálhatatlan kérdést kapnak a haraggal kapcsolatosan. Baj, ha dühös a gyerek? Jó, ha dühös? Rendben, legyen dühös, de mindig a legrosszabbkor dühös… Sok szülő szeretné megtudni, hogyan lehetne a gyereket „leszoktatni” a dühkitörésekről, mások pedig úgy vélik, a gyerek haragja olyan, mint a természeti katasztrófa: az ember menedékbe húzódik, és megvárja a végét. Continue reading „Jóban lenni egymással, jóban lenni a haraggal”
Téma: család
Hétpróbás kapcsolódás
Két ember, két szokásrend, két személyiség, két világ találkozik, amikor egy pár közös élettérbe költözik. Vajon valóban arról szól az élet, hogy hogyan kell helyesen bepakolni a mosogatógépet, vagy van mögötte más is, amiről érdemes beszélni? Continue reading „Hétpróbás kapcsolódás”
Apám vállán
Apámmal sokat tudtunk csendben lenni. Nem akart megnevelni, sohasem éreztem, hogy ki akarná vasalni a lelkem, vagy másmilyenné szeretne változtatni, mint amilyen vagyok. Azt hiszem, szeretett úgy, ahogy vagyok, és persze ahogyan tudott. Többnyire csendesen. Ahogy mellette lehettem, annyi volt az ő nevelése. Continue reading „Apám vállán”
Építsünk a jó szülő-gyerek kapcsolatra
Szülők jól ismert, újra meg újra ismétlődő tapasztalata, hogy épp csak megszokják gyermekük valamilyen viselkedését, életkori sajátosságát, máris következik egy újabb életszakasz, amikor az előző alapjain vagy épp romjain kell valami újnak épülnie, melynek megvalósulását segíteni nem mindig hálás feladat. Ezt olykor csak nehezíti, hogy a nevelési elvek és gyakorlatok is változnak, a meglévőket lebontjuk, előnyeik és hibáik helyett újakat alkotunk, és igyekszünk tanulni belőlük. Meg jó esetben a gyerekektől is. Continue reading „Építsünk a jó szülő-gyerek kapcsolatra”
Szülőként szolgálni
Gyereket nevelni alázatot kíván. Egyfajta sok éven át tartó böjt ez, amelynek csodás ajándékait ugyanúgy mindennap érzékelhetjük, ahogyan a lemondás nehéz terheit. Continue reading „Szülőként szolgálni”
Hogyan hív böjtölni az egyház?
A családi rituálék, évről évre visszatérő közös élmények biztos alapot adnak a felnövekvő gyereknek, és ez igaz a mindennapok apró szokásaira és a jeles napok készületet és befektetést igénylő megünneplésére is. Merjünk kialakítani saját hagyományainkat, és beemelni akár új elemeket is, hogy az ünnepünk azt fejezze ki, amit át szeretnénk élni, és tovább szeretnénk adni. Continue reading „Hogyan hív böjtölni az egyház?”
Fény és árnyék
Last Christmas – üvölti a plázák hangszórója, villódzó fények mindenütt, zsúfoltság, vendégségek, ovis-iskolai próbák, ünnepség, loholós bevásárlás, kötelező körök. Hol lakik a valódi ünnepi meghittség? Continue reading „Fény és árnyék”
„Van két tyúkunk”
1. A Szív magazinba való írás mellett milyen állandó tevékenységeid vannak?
Van két gyerekem, és „másodállásban” van munkám is, ami a Kapcsolódó Nevelés Egyesülethez kötődik. Ennek egyik alapítója és néhány éve a vezetője is vagyok, főként közösségszervezés és az oktatóképzés vezetése a feladatom. Ezen kívül sokat dolgozom szülőkkel is, most is van két olyan csoportom, amiben hat héten keresztül elkezdjük elsajátítani a kapcsolódó nevelés eszközeit. Nagyon hiszek abban, hogy ezekben a csoportokban fontos a személyesség, mert a saját sikertörténeteinken és elbukásainkon keresztül tudunk a leginkább találkozni egymással. Continue reading „„Van két tyúkunk””
A „rossz gyerek” is jó
Jónak születünk. Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve. Születésünktől ezernyi elhibázott tettünkig sok minden történik. Néha ahhoz kell segítség, hogy jók is tudjunk maradni, néha pedig ahhoz, hogy ezt meglássuk egymásban.
Bízzuk magunkat Istenre
Teológus, tanár, fordító, a Vigilia folyóirat főszerkesztője. Férj és négy gyermek édesapja. Hit és kultúra szerves kapcsolatáról, az Istenről való beszéd mai útjairól, a belső élettel, illetve az intézménnyel való viszonyáról és a könnyen irritálóvá váló Jézusról beszélgettünk.
Aktivált múltunk
Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.
„Szállj el, kismadár!”
Hogyan óvja, védi, segíti – és el tudja-e engedni a vidéki családi fészek egy kistestvérből felnőtt férfivé cseperedett, de mégsem önálló Down-szindrómást? Hogyan változtatja meg egy fogyatékkal élő ember a közvetlen környezetét? Csapás vagy esély egy súlyos betegség? Fogadják szeretettel Jacsó Isti és családja történetét!
Írásban beszélni
Nyáron a Nők Lapja mutatta be Pataki Pankát, és nyolc részben közölte írásait, ősszel a közszolgálati televízió készített róla félórás műsort. A huszonöt éves autista lány nem tud beszélni, de édesanyja, Klára több-kevesebb segítségével szenvedélyesen ír.