ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Hogyan készüljünk fel az iskolakezdésre?
Altsach Gergely, a Budapesti Operettszínház művésze, a Szentjánosbogár közösség tagja
Munka, pihenés és szabadidő a paraszti világban
Az ellentétek országa
Fekete István műveinek újszerűségéről
Hogyan találjunk magunknak cseppnyi nyugalmat?
Rekreáció a magyar rendtartományban
Egy tábor, amely az ég felé növel
Címlapon: Kisbán Zsófia, világbajnok kenus
Ki hogyan tölti a nyarat? Lehetőleg mindenki vízparton és minél több pihenéssel. Ám ha Szent Ignác-i módon szeretnénk nyaralni, akkor érdemes megismerkedni a rekreáció, avagy felüdülés jellegzetesen jezsuita fogalmával – ebben nyújt segítséget A Szív nyári duplaszáma. A re-kreáció (újrateremtés) ugyanis nem pusztán kikapcsolódás, nem „tétlenség”, hanem tudatos megújulás testben, lélekben. Nyári lapszámunkban igyekeztünk minden élethelyzetre alkalmazható formában körüljárni a tartalmas feltöltődés elméletét és gyakorlatát.
Címlapinterjúnkban Kisbán Zsófia világbajnok kenussal beszélgettünk élsportoló létről, hitről, a mindennapi élet kihívásairól és a távlati célokról.
A további tartalomból:
1. Korán a Szentjánosbogár közösség bűvkörébe kerültél.
Dunakeszin élek a mai napig, oda születtem, és a rendszerváltás idején a mi gyártelepi Jézus Szíve-plébániánkról indult el ez a közösség. Több család összefogott azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára tartalmas és keresztény programokat biztosítsanak. Tovább olvasom „Nagyot mertem álmodni”
Junior Prima-, Honthy- és Petőfi zenei díjas színművész, előadóművész. Színházi pályafutása mellett énekes-dalszerzőként is jegyzik. Hivatáskeresésről, művészlétről és hitről beszélgettünk. Tovább olvasom „Saját hangon”
Soha ki nem fogyó mosolyáról, csodagyerekségről, talentumokról és új lemezéről beszélgettünk a legfiatalabb magyar zongoraművésszel, akiről az is kiderült, hogy Münchenben a jezsuitáknál lakik.
A torzításig túlzó, lelkesült, misztikus, mondhatni renitens festészet El Greco munkássága. Illeszkedik, és mégis nehezen illeszthető korának festészetébe, ezért megítélése is végletek között mozog: hol őrült különcnek, hol a műveivel századokat megelőlegező zseninek tartották, vagy hogy e két szélsőséges vélemény helyett tudós magyarázatot adjanak látásmódja egyediségére, stílusát szembetegséggel magyarázták, mintha a művek egy testi eltérés tünetei lennének.