Vedd le a sarudat!

Beszélgetés Mustó Péterrel

„Legyél olyan gyengéd, hogy érintődhess, hogy valamit észrevegyél, tudj figyelni arra, ami a környezetedben és benned történik.” – emlékszik vissza egy lelkigyakorlatban kapott útmutatásra Mustó Péter. Ez azonban számára nem csupán egyszeri feladat volt, hanem egész életét meghatározó hivatás. A jezsuita szerzetessel érintődésről, méltóságról és megélt tapasztalatairól beszélgettünk.

(…)

– „Ami van, annak szabad lennie” – talán ez a legismertebb gondolata.

– Sok minden, ami rossz, idővel megváltozhat, és jóvá válhat. Az egyházi tanításban valamiképpen jobban szeretjük a jó Istent, a jó dolgokat, a jó képességeinket erősíteni, azokat kibontakoztatni és érvényre juttatni. Rengeteget beszélünk a bűnről, hogy bűnösök vagyunk, de inkább azért, hogy ez ne legyen. De ha van bűn, és bűnösök vagyunk, akkor azt komolyan kell venni. Persze mindig megdöbbentő és fájdalmas, hogy ez is része az életnek. Én sem tudom mindig mindenben felfedezni a jót. Jézus szépen felmehet a mennybe, de hogy közben mi történik bennünk: hogyan lábalunk ki újra és újra valami sötétből, ez az, ami engem foglalkoztat. (…)

A Megszereted, ami a tiéd című könyvében arról ír, hogy „A Szentírás Istennek ezt a meghökkentő arcát sem rejti el előlünk. Nem egyszerűsíti le megnyugtató tulajdonságaira. Figyelmeztet arra, hogy Isten félelmetes. Sokszor érthetetlen számunkra. Amikor olvassuk, megdöbbent, éppen azért, mert életünkben ezt tapasztaljuk. Ráismerünk. (…) Isten más, mint ahogy én őt szeretném látni.” Mi a tapasztalat emögött?

– Én azt tapasztaltam, hogy Isten akkor jó, ha én jó tudok lenni. Ha én magam megváltozom, és az emberek javát nézem. Ha bízom abban, hogy a meglévő helyzetekből mindannyiunk számára valami jó alakul ki. Nem tudom elválasztani az Isten jóságát attól, hogy én ki vagyok. Szeretnék hinni az emberekben. Abban, hogy ők is azt akarják, a lehető legjobb jöjjön ki az életükből, a kapcsolataikból, a küzdelmeikből, a kételyeikből és a szenvedéseikből.

(…)