Az idén négyszázötven éve született Pázmány Péterről elnevezett katolikus egyetem életében véget ér egy korszak. Az intézmény bölcsészkara a piliscsabai kampuszt hátrahagyva teljes egészében Budapestre, a józsefvárosi Palotanegyedbe, a Magyar Rádió egykori ingatlanjaiba költözik. De mi volt a baj a vidéki helyszínnel és a Makovecz Imre által megálmodott épületekkel, s a koronavírus-helyzet miatt mennyiben kell újragondolni, hogyan is nézzen ki egy XXI. századi egyetem?
A MÁV menetrendje szerint óránként két vonat indul Budapestről Esztergom felé, s a szerelvény a Piliscsabáig tartó bő harminc kilométeres utat – járattól függően – 42–58 perc alatt teszi meg, a Pázmáneumig több mint tucatnyi megállóval. Ez magyar elővárosi viszonylatban elfogadható teljesítmény. Bár ha azt vesszük, hogy a hasonló távolságra lévő Vácra a fővárosból kétszer ilyen sűrűn megy vonat, akkor még volna mit javítani a helyzeten, amely az esztergomi vonal 2012 és 2015 közötti felújítása idején a rémálomszerű jelzőt érdemelte ki: ez idő alatt valóságos kálvária volt eljutni a Pilis érintett településeire. Az a három év akkora csapást mért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1994 óta itt működő bölcsészkarára, hogy az intézmény máig nem volt képes kiheverni a hatásait.
Innen eredeztethető, hogy időközben az egyetem egyre több egysége költözött be a fővárosba. Diákok és tanárok mind kevésbé vállalták a kiutazás viszontagságait, sajátos ördögi kört teremtve ezzel. A szűkülő jelenlét miatt fontos kiszolgálóegységek – például az étterem – szüntették be kinti tevékenységüket, tovább korlátozva az eleve szórványos kulturális, szórakozási, vásárlási lehetőségeket, ami viszont még kevésbé vonzóvá tette a kampuszt. Ennek megfelelően napjainkban a bölcsészkar részlegei vagy fél tucat helyen működnek: Piliscsaba mellett Esztergomban, a pesti Mikszáth Kálmán téren, a Műegyetem budai rakparton lévő Z épületében, de bérelnek helyiségeket a jezsuiták Párbeszéd Házában is. További külön helyszíneken tevékenykedik a jogi (VIII., Szentkirályi utca), az Információs Technológiai és Bionikai (VIII., Práter utca), valamint a Hittudományi Kar (V., Veres Pálné utca).
Makovecz Imre kézjegye
Pedig annak idején jó ötletnek tűnt Budapest vonzáskörzetébe, Piliscsaba-Klotildliget hegyvidéki környezetébe, az Antall-kormány jóvoltából kapott egykori szovjet laktanya területére telepíteni a magyar katolikus felsőoktatás fellegvárát. A helyszín egyediségét az intézményt fenntartó püspöki kar különleges építészeti megoldással gondolta nyomatékosítani, így a tervezéssel Makovecz Imrét bízta meg. A római katolikus, ám a Rudolf Steiner nevével fémjelzett antropozófiai („szellemtudományi”) hagyományokból is merítő építész pedig nem akármilyen ingatlanegyüttest álmodott a területre: műve magán viseli az organikus szemlélet minden jegyét, az angyalszárnyakat idéző faszerkezetektől a burjánzó, helyenként pogány eredetű motívumokig. Mindezek között legszembeötlőbb a főépület, amely egymásba dőlő klasszikus kupoláival már messziről meghatározza a település képét.
Fotó: Elekes Andor/Wikipedia
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. december-januári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!
