Előbb volt temetőnk, mint házunk

Szembesülés az elmúlással filmekben és videojátékokban

Ha egy tetszőleges este bekapcsoljuk odahaza a tévét, és végigpörgetünk egy tucat csatornán, jó esélyünk van arra, hogy belefussunk egy komoly lövöldözésbe, esetleg egy seregeket megmozgató csatába, és tanúi lehetünk, ahogy százával hullanak az emberek a képernyőn. Akár filmeket, sorozatokat, akár videojátékokat vizsgálunk, első pillantásra úgy tűnhet, túlnyomórészt olyan alkotások készülnek, melyekben az emberi élet értéktelen. Most azonban nézzünk néhány olyan példát, amely épp a halandósággal való szembenézést állítja a középpontba, ezzel messze felülmúlva zsánere átlagos darabjait. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.

A film- és videojáték-iparral szemben gyakran felmerül a kritika, hogy az embereket – különösen a gyerekeket és kamaszokat – érzéketlenné teszi az erőszakkal és a halállal szemben. E kérdéskörben évtizedek óta készülnek komoly pszichológus szaktekintélyek által vezetett kutatások, és bár konszenzus nem született, a tanulmányok többsége egyetért abban, hogy az emberek nem lesznek erőszakosabbak attól, hogy sok akció- vagy horrorfilmet néznek, esetleg lövöldözős játékokkal múlatják az időt.

Gyerekek halálnézőben

Persze egy fejlődőben lévő személyiségre komoly hatással lehet az, hogy milyen kontextusban találkozik a halállal. Bár a legnagyobb kasszasikerekben sokszor valóban teljesen súlytalan, ha a főhős kiolt egy életet, akadnak olyan történetek is, melyek segíthetnek szembesülni az elkerülhetetlen elmúlással.

Ha belegondolunk, már a gyerekeknek készült animációs és rajzfilmekben is megjelenik a halál. A fiatalok számára azonosulási mintát jelentő főhős legtöbbször egy szerette elvesztése miatt vág bele élete nagy kalandjába. Valószínűleg a legtöbb hazai felnőttben a mai napig él az emlék, amikor először látta, hogy a Simabőrű mit tett Vuk családjával, de említhetném Az oroszlánkirály ikonikus jelenetét is, amelyben Simba apja egy szikláról a gnúcsorda patái alá hull. Annak ellenére, hogy az elsődlegesen gyerekeknek készült rajzfilmekben is ilyen jelentős szerepe van a halálnak, a legtöbb esetben ez csak motivációt jelent a főhős bosszújához. Ezért volt meglepő, amikor a kockázatot csak elvétve válla-ló Walt Disney Pictures gondozásában 2017-ben megjelent a Coco című animációs film, melynek központi motívuma a halál és az elmúlás.

Utazás halottak napján

A történet Mexikóban játszódik Día de Muertoskor, azaz halottak napján. A tizenkét éves Miguel Riverát nem igazán érdeklik az ősök, sokkal inkább vonzza a zene, azon belül is a gitározás, mely iránti rajongását azonban csak a kerekesszékben ülő, igen előrehaladott demenciával küzdő üknagymamájval, Coco nagyival oszthatja meg. Népes családja azzal van elfoglalva, hogy feldíszítsék a házi oltárt, melyen ott virít a família összes felmenője. A néphagyomány szerint ők csak ezen az estén tudnak átkelni az élők világába, hogy elfogyasszák a nekik elkészített ételt. Noha Miguel láthatóan nem nagyon hisz abban, hogy rég halott családtagjai valóban visszatérnek a túlvilágról, egy családi viszályt követően egyszer csak elhunyt rokonai körében találja magát, holott ő még nagyon is életben van. Innentől versenyfutás kezdődik az idővel, hogy a kisfiú még pirkadat előtt visszajuthasson az élők közé.

[…]

Zárt ajtók mögött

A filmekhez hasonlóan a videojáték-ipar történetét is gazdagon szegélyezik az erőszakos alkotások. Az ezeket övező társadalmi felháborodás miatt talán sok ember fejében rögzült is a szókapcsolat: „erőszakos játékok”. Pedig mostanra ez a zsáner is jócskán meghaladta már a „lőjünk le minél több zombit” mentalitást: a játékok mostanra legalább olyan szépek és sokszínűek, mint a filmek és sorozatok. Persze gyakran akkor találni meg köztük az igazi gyöngyszemeket, ha nem a profitmaximalizálást végletekig szem előtt tartó nagy stúdiók termékei közül válogatunk, hanem szétnézünk a kis – sokszor mindössze néhány emberből álló – csapatok művei között.

Ilyen játék a What Remains of Edith Finch is, mely a tizenhét éves Edith útját mutatja be, aki édesanyja halála után meglátogatja örökségét, a régóta elhagyatottan álló Finchházat. A Washington állambeli Orka-szigeten álló épület őrzi Edith családjának tragikus múltját. Egy olyan múltat, melyet édesanyja egész életében titokban tartott előtte, így a lány szinte semmit nem tud arról a családról, melynek ő az utolsó életben maradt képviselője.

[…]

A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. novemberi számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

Megosztás