Ezúttal a kereszténység fő ünnepe kapcsán kíváncsiskodtunk nyolc jezsuitánál, keresve azt is, vajon mi számukra a húsvét legmélyebb pontja, netán van-e saját szokásuk. A válaszok elolvasása a feltámadás megünneplése után is segíthet közelebb kerülni húsvét mélységéhez. Most Hofher József, a Jezsuita Roma Egyetemi Szakkollégium lelkivezetője válaszol.
A nagyheti szertartások folyamán két olyan pillanat van, ami számomra segít megtapasztalni húsvét titkát, a halál és a feltámadás utáni örök élet ízét. Az egyik Nagypénteken: bejövök a kísérőkkel a templomba. Néma csend! Nincs csengő, harang, orgonazene, csak néma csend.
Drámai érzés. Talán nincs is értelme fölállni. A másik Nagyszombaton: bejövök a templomba, kezemben a húsvéti gyertya. Apró lángja megtöri a templom belső sötétségét és az oltár előtt elkezdem énekelni: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa…” Jézus él! Bódító! Legszívesebben táncolnék.
A többi választ keresse A Szív áprilisi számában.