Vízi Elemér három éve vezeti a magyar jezsuiták közösségét. Februári számunkban a hivatásáról, feladatairól és szerzetesi életéről kérdeztük. Continue reading „Egytől tízig – Vízi Elemérrel, a magyar jezsuiták provinciálisával”
A Szív cikkei
Külső és belső sivatagaink
2050, műanyagmentes július, ausztrál erdőtüzek, klímaszorongás. Ezekkel a fogalmakkal manapság gyakran találkozhatunk. Az ökológiai lelkigyakorlat kifejezés azonban legtöbbünknek idegenül csenghet. A műfajt Domaniczky Orsolya és Kuslits Béla alkotta meg Megújítod a föld színét című kiadványukkal. A gyakorlatos könyv célja, hogy segítse a fiatalokat a spirituális és környezeti tudatosságuk fejlesztésében. A fenntarthatósági szakértők szerint ugyanis a kettő markánsan összefügg. Erről a kapcsolatról beszélgettünk. Continue reading „Külső és belső sivatagaink”
Fehérek közt egy afrikait
Gazdasági bevándorlók, szélsőséges indulatok, alantas közbeszéd, emberek mint a politikai haszonszerzés eszközei, magukra hagyott rétegek, szavakkal és tettleg bántalmazott, némán szenvedő gyerekek. Nem, most nem Magyarországról van szó, bár az Európai Unió egyik államáról, illetve most már nem is az, de akkor még az volt. Akkor, a hatvanas–nyolcvanas években, amikor A bőrömben című 2018-as angol film játszódik. Continue reading „Fehérek közt egy afrikait”
Szerepben élni, szerepben maradni
Színésznő, aki mindig szerepben marad, és aki e szerepet mindig előre és tovább is gondolja. Alkotó, aki figyelmes és megnyugtató kooperátor is. Celebnek is mondják népszerűsége miatt, de Törőcsik Franciska olyan valaki, aki pozitív energiáit mindig jóra használja fel. Continue reading „Szerepben élni, szerepben maradni”
Különböző alakításaink
Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.
Amivel találkozik a lelkem
„Az úton van otthon” – mondják róla a munkatársai. Merényi Zita, itthon a Magyar Kurír fotósaként színesíti az egyházi sajtó tudósításait. A Sant’ Edigio Közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként pedig a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét. Fotói derűt, reményt és elfogadást, árnyékból a fény felé forduló emberarcokat örökítenek meg. Continue reading „Amivel találkozik a lelkem”
Önfegyelem nélkül nem megy
Mára két bentlakásos fiúgimnázium maradt hazánkban: a pannonhalmi bencés és az esztergomi ferences. Utóbbinak az igazgatójával, Szánthó Gellért testnevelő tanárral beszélgettünk, aki állítja: a büntetések hatékonyságához pozitív élményeket kell nyújtani. A „Frankában” egy éve bekövetkezett változásokról is szót ejtettünk – úgy is, mint az iskola két öregdiákja. Continue reading „Önfegyelem nélkül nem megy”
Harmónia hulladékokból
Ha a tárgyak szólni tudnának, mi mindenről mesélnének! – ábrándozunk sokszor. Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta foglalkozásán a környezetszennyezés szimbólumává vált szívószálak, kidobásra szánt joghurtospoharak, vécépapírgurigák nemcsak megszólalnak, hanem egyenesen hangszerré alakulnak át. Continue reading „Harmónia hulladékokból”
Életet adott egy barátjának
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy veseátültetés történetéről fogom azt írni, hogy könnyfakasztóan illik a karácsonyhoz. Igaz mese egy felajánlás rendkívüli erejéről, és arról, hogy áldozatot hozni talán könnyebb, mint elfogadni, ha értünk teszik. Continue reading „Életet adott egy barátjának”
Ki mondja meg nekik?
Először nem is értettem, mi történik: lányok a földön, néhányan guggolnak, néhányan ücsörögnek, az egyik az út kövezetét nyalja. Sírnak. Kivéve azokat, akik felettük állnak, talán valamivel idősebbek, jegyzet és toll a kezükben, és kiabálnak a földön fetrengőkre. Mi történik itt?!