Napjainkban a hatalomhoz való viszonyunk sokszorosan terhelt, s a szabadságról való lemondás egyáltalán nem vonz minket. Ám az engedelmesség – az evangéliumi tanács értelmében – keresztény életünk, istenkapcsolatunk egyik leglényegesebb vonása kell hogy legyen. Úgy, ahogyan az Jézus életében megjelent előttünk. Az Isten érintésére és vezetésére való szüntelen nyitottságként. Tovább olvasom „Az engedelmesség szabadsága”
A Szív cikkei
Kakaós csiga és örök igazságok
Évek óta tudom, kicsoda Vajda Józsi, és mindig örülök, amikor ő szolgál ki a Pékműhelyben. Igazi jelenség, tele élettel, energiával, tűzzel. Sikeres vállalkozó, aki elterjesztette Magyarországon a kovászolást, és erről szóló könyve legalább annyira az életünkről szól, mint a mindennapi kenyerünkről. Tovább olvasom „Kakaós csiga és örök igazságok”
Addig élek, amíg kíváncsi vagyok – Beszélgetés Gundel-Takács Gáborral
„Én valahogy úgy élem az életemet, hogy ha nehézség van, akkor annak keresem az okát, az értelmét” – vallja. De vajon milyen értelmet talál a járványban, a bizonytalanságban vagy az egyet nem értésben? Interjúnkban erről is kérdeztük a népszerű televíziós szakembert. Tovább olvasom „Addig élek, amíg kíváncsi vagyok – Beszélgetés Gundel-Takács Gáborral”
Ahol hála, ott az Isten
Hála. Egyszerű szláv eredetű szavunk ez, amely anyanyelvünkben furcsán közel sodródik a hál–(meg)hal igékhez, a halál tapasztalatához. Filozofikus véletlen ez, ám mégis van benne valami találó. Tovább olvasom „Ahol hála, ott az Isten”
Áldozatból hálaadás
Júniusi számunk elejére egy olyan imádságot választottunk (kissé korszerűsítve a nyelvezetét), ami egyúttal az egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünk. Laskai sorok néven ismert. Szerzője Laskói Demeter, egy szerzetes Pécsvárad bencés kolostorából, akiről neve alapján csaknem biztosan állíthatjuk, hogy Laskóról származott, egy kis magyar falucskából a Drávaháromszögben, a mai Horvátország területén.
Szentem, júniusra – Władysław Bukoviński
Lengyelként Kazahsztán apostolának lenni nem egyszerű misszió. A legkeményebb vörös diktatúra éveiben meg főleg nem. Tovább olvasom „Szentem, júniusra – Władysław Bukoviński”
Egy hajóban
Divatos lett arról beszélni, hogy a Covid-19-epidémia után a világ nem marad ugyanolyan, mint amilyen előtte volt. Hogy pontosan mi is változik, azzal kapcsolatban persze nehéz előrejelzésekbe bocsátkozni. Ma azonban már kicsit messzebbre látunk, mint az elején. Az alábbiakban – a tények és Alessandro Barbero olasz történész éles szemű belátásai alapján – közösen elgondolkodhatunk arról, mit is volna érdemes átmenteni, megtanulni a járvány során átélt tapasztalatokból. Tovább olvasom „Egy hajóban”
Hogyan élem meg a bezártságot?
A járványhelyzetben természetesen adódott a fenti kérdés. Nyolc jezsuita válaszol, a világ különböző pontjairól. Tovább olvasom „Hogyan élem meg a bezártságot?”
A történelem színpadán
Rátóti Zoltán a Nemzeti Színház Tizenhárom almafa című produkciójában előadja gróf Apponyi Albert 1920-ban elmondott híres trianoni védőbeszédét. A színművésszel és Ablonczy Balázs történésszel, a Trianon 100 munkacsoport vezetőjével beszélgettünk arról, vajon a színpadon rendkívül hatásos, drámai szónoklat annak idején befolyásolta-e a párizsi béketárgyalás résztvevőit. Tovább olvasom „A történelem színpadán”
A bizalom építészete
Beszélgetőpartnerünk akár filozófusnak is állhatna, annyira érzi és érti az alkotás, a közösség és a transzcendens kapcsolatát. Pedig építész. És nem is akármilyen. Hivatásról, a lakóhelye templomáról, bencés gyökerekről, operaházi tervekről és II. János Pál pápáról is beszélgettünk vele. Tovább olvasom „A bizalom építészete”