Török Csaba

Mérhető és mérhetetlen

(…) Mára egész tudománya és technikája lett a time-managementnek, vagyis az idő ügyes kezelési fogásainak, a rendezett és szervezett „élésnek”. Csakhogy ettől mégsem érezzük feltétlenül jól magunkat. Okosan szervezettek, hatékonyak és feladatorientáltak vagyunk, kiaknázzuk a percek lehetőségeit, mesteri módszereink vannak. Olykor azonban mégis elönt minket az a furcsa hangulat, amelytől inkább robotnak, olajozottan forgó gépezetnek – s nem a valóságot megélő lénynek találjuk magunkat. Hol itt a gond? Mi lehet a probléma? Tovább olvasom „Mérhető és mérhetetlen”

Tábori Kálmán

Táncolj úgy, mintha senki nem látná!

Cigánykerekezik és hagyja, hogy a hátára másszanak a gyerekek. Nekünk breaktánc bemutatót tart és trambulinon ugrál. Papp Tamás nem bohóc, nem artista, hanem életvidám és energikus katolikus pap. 2017-ben szentelték, azóta káplán a református többségű Nyírségben az ország legkeletebben fekvő esperesi kerületében, a Szatmárban lévő Mátészalkán. Tovább olvasom „Táncolj úgy, mintha senki nem látná!”

Meszleny Zita

Külső és belső sivatagaink

2050, műanyagmentes július, ausztrál erdőtüzek, klímaszorongás. Ezekkel a fogalmakkal manapság gyakran találkozhatunk. Az ökológiai lelkigyakorlat kifejezés azonban legtöbbünknek idegenül csenghet. A műfajt Domaniczky Orsolya és Kuslits Béla alkotta meg Megújítod a föld színét című kiadványukkal. A gyakorlatos könyv célja, hogy segítse a fiatalokat a spirituális és környezeti tudatosságuk fejlesztésében. A fenntarthatósági szakértők szerint ugyanis a kettő markánsan összefügg. Erről a kapcsolatról beszélgettünk. Tovább olvasom „Külső és belső sivatagaink”

Szigeti László

Fehérek közt egy afrikait

Gazdasági bevándorlók, szélsőséges indulatok, alantas közbeszéd, emberek mint a politikai haszonszerzés eszközei, magukra hagyott rétegek, szavakkal és tettleg bántalmazott, némán szenvedő gyerekek. Nem, most nem Magyarországról van szó, bár az Európai Unió egyik államáról, illetve most már nem is az, de akkor még az volt. Akkor, a hatvanas–nyolcvanas években, amikor A bőrömben című 2018-as angol film játszódik. Tovább olvasom „Fehérek közt egy afrikait”

Horváth Árpád SJ

Különböző alakításaink

Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.

Tovább olvasom „Különböző alakításaink”

Tábori Kálmán

Amivel találkozik a lelkem

„Az úton van otthon” – mondják róla a munkatársai. Merényi Zita, itthon a Magyar Kurír fotósaként színesíti az egyházi sajtó tudósításait. A Sant’ Edigio Közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként pedig a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét. Fotói derűt, reményt és elfogadást, árnyékból a fény felé forduló emberarcokat örökítenek meg. Tovább olvasom „Amivel találkozik a lelkem”

Radványi Benedek

Önfegyelem nélkül nem megy

Mára két bentlakásos fiúgimnázium maradt hazánkban: a pannonhalmi bencés és az esztergomi ferences. Utóbbinak az igazgatójával, Szánthó Gellért testnevelő tanárral beszélgettünk, aki állítja: a büntetések hatékonyságához pozitív élményeket kell nyújtani. A „Frankában” egy éve bekövetkezett változásokról is szót ejtettünk – úgy is, mint az iskola két öregdiákja. Tovább olvasom „Önfegyelem nélkül nem megy”

Meszleny Zita, Tábori Kálmán

Harmónia hulladékokból

Ha a tárgyak szólni tudnának, mi mindenről mesélnének! – ábrándozunk sokszor. Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta foglalkozásán a környezetszennyezés szimbólumává vált szívószálak, kidobásra szánt joghurtospoharak, vécépapírgurigák nemcsak megszólalnak, hanem egyenesen hangszerré alakulnak át. Tovább olvasom „Harmónia hulladékokból”