Rovat: aLapgondolat

Martos Levente Balázs

„Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok…”

Amikor a fenti mondatot elolvastam a Bibliában, kíváncsi lettem, és sokféle emlék ötlött fel bennem. Ki ez az őszinte, gyengéd alak, ki ez a kedves bölcs, akiben belső magatartássá érett a szeretet, aki tehetetlenül is utat enged a jóindulatnak, amely mélyen összekapcsolja mind­azokkal, akiket valaha szemtől szemben, gyengéden szerethetett? Ki vette magára bibliai idők­ben ezt a manapság olyan jól ismert sorsot, hogy kénytelenségből csak távolból köszöntjük szeretteinket? Részlet A SZÍV magazin májusi számából.

Continue reading „„Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok…”” →

Török Csaba

Mit nyerünk a gyógyulással?

Írók, költők sokszor eljátszanak a gondolattal, miszerint az álom az élet – s az élet az álom. A betegség és az egészség párhuzamára vonatkoztatva mindezt bizony komoly kérdéssé válik: mi az „alapállapotunk”? A töredékesség vagy az egész-ség? A gyógyulás visszavezet oda, ahol már jártunk, újra nekünk adja azt, ami amúgy már megvolt – vagy épp ellenkezőleg, olyasmit hoz el, ami új, ami még nem volt? Visszaad vagy ad?

Continue reading „Mit nyerünk a gyógyulással?” →

Török Csaba

Szórakozott-e Jézus?

Komolyságtól a nevetésig, a szent komorságtól az áldott derűig sok minden eszünkbe juthat, ha a keresztény lelkiségre gondolunk. De hogy Krisztus követése közben elengedjük magunkat? Sokak szerint erről szó sem lehet. Márpedig az igazság keresése közben érdemes közelebbről is megvizsgálnunk e kérdést.

Continue reading „Szórakozott-e Jézus?” →

Patsch Ferenc SJ

Az út hosszú, megértőnek kell lenni

Máshol is leírtam már: számomra hosszú út vezetett férfiasságom kibontakoztatásáig. Hatéves voltam, amikor apám autóbalesetben meghalt, így nők között, apa nélkül nőttem fel. Nem véletlen, hogy évtizedeken keresztül tudattalanul is olyan szerepmodelleket kerestem, akiktől meg lehetett tanulni, mit jelent férfinak lenni. Nagy ajándék, hogy találtam néhány embert (köztük papokat is), akik tudtak segíteni a férfiidentitás kialakításának rögös útján. Ám ezt a folyamatot sohasem lehet lezárni: az „ötödik iksz” után is nagy hatással van rám, ha hiteles férfipéldákkal találkozom. Akár a művészetben, akár az irodalomban, akár a váló életben.

Continue reading „Az út hosszú, megértőnek kell lenni” →

Görföl Tibor

Apa, atya, Abba

Valószínűleg nem sokan tagjai a XX. század első felében Szent József alakjának tanulmányozására létrejött társaságoknak, és a „jozefológiai” folyóiratok sem kerülnek sokak kezébe. E sorok írója sem tartozik közéjük. Mégis mindannyiunk számára tanulságos lehet, ha némi figyelmet szentelünk ennek az elhelyezhetetlen és nehezen leírható férfinak.

Continue reading „Apa, atya, Abba” →

Török Csaba

Egy hallgatag férfi titkai

A Szentírás tömören így jellemzi Józsefet: „Igaz férfi volt” (Mt 1,19). Tőmondat, és mégis „szentírásnyi” elismerés és tiszteletadás, hiszen az ószövetségi hagyomány tükrében senkiről sem lehet ennél többet elmondani: ebben a kifejezésben ott él az isten- és emberszeretet bizonysága, a hűség és a hit, a kitartás és az elemi jóság állítása. Keresztényként azonban mintha elfeledkeznénk róla: nevelt fia és felesége árnyékában szinte teljesen eltűnik az alakja.

Continue reading „Egy hallgatag férfi titkai” →

Martos Levente Balázs

Bölcsességed, mint a tenger, mély…

Idős plébánosom mesélte, hogy valaha régen, kispapkorában minden délután kötelező volt sétálniuk a városban. De egy napon, valamikor az ötvenes években, hűvös szelek fújtak. A papnövendékek ezért küldöttséget menesztettek a lelki igazgatóhoz, mondván: „Spirituális atya, a kispapoknak ma nincs kedvük sétálni…” Az idős pap erre elgondolkozott, majd így válaszolt: „Kérem, akkor ma kedv nélkül fognak sétálni…” Continue reading „Bölcsességed, mint a tenger, mély…” →

Horváth Árpád SJ

A Magyar Sion papja

Hazánk legnagyobb temploma az esztergomi bazilika, melynek élén augusztus 1-jétől az előadásai, könyvei és számos más tevékenysége nyomán országszerte ismert pap, nem utolsósorban lapunk szerkesztőségének tagja áll. Régi-új állomáshelyén beszélgettünk vele. Continue reading „A Magyar Sion papja” →

Baán Izsák OSB

„Haragudjatok, de ne vétkezzetek!”

A harag üzenete, hogy nem kell elfogadnunk a rosszat, hogy tehetünk magunkért, amikor a szabadságunkat, az életünket fenyegeti valami vagy valaki. A szerzetes atyák szerint indulatunkat azért kaptuk Istentől, hogy a valódi jóért tudjunk küzdeni, és meg tudjuk magunkat védeni attól, ami örök sorsunkat veszélyezteti. Érdemes és fontos tehát megkeresni magunkban és megélni a haragot, de nem mindegy, hogyan. Continue reading „„Haragudjatok, de ne vétkezzetek!”” →

Patsch Ferenc SJ

Erkölcsi kötelességünk az állatokkal szemben?

Nagyvárosban élve is szinte mindennap találkoz(hat)unk a bibliai teremtéstörténetben előttünk járó két-, négy-, hat- vagy nyolclábú élőlényekkel. Az azonban nem feltétlenül tudatosul bennünk, hogy etikai vonatkozásai is vannak a velük való békés (vagy épp békétlen) egymás mellett élésünknek. Ezzel kapcsolatban is tanulságos szétnéznünk a nagy vallások tájékán. Continue reading „Erkölcsi kötelességünk az állatokkal szemben?” →

Martos Levente Balázs

„Ujjaid műve az…”

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…” – kezdi Vörösmarty idilli képpel Előszó című versét. Sokkal közvetlenebb értelemben én is elmondhatom, hogy gyönyörű, tiszta kék ég ragyog fölöttem, amikor elgondolkodom a címben jelzett szentírási témáról. Csak egy kicsit kell nyújtóztatnom a nyakam, hogy a szürke tűzfalak, szögletes udvarok határolt tereiből is a végtelenbe lássak. Continue reading „„Ujjaid műve az…”” →

Patsch Ferenc SJ

A másik arca – Emmanuel Levinas az emberi kapcsolatokról

Az alábbiakban a XX. századi nyugati filozófiai gondolkodás egyik legjelentősebb alakja, Emmanuel Levinas (1906–1995) munkásságából adunk ízelítőt. Tekintettel terjedelmes életművére egyetlen opust választottunk vezérfonalul, a magyarul is kiadott Totalité et Infini, azaz Teljesség és Végtelen című munkáját (1961), amely bizonyos értelemben Levinas gondolatainak foglalata. A művet a filozófiai közvélemény a nyugati szellemtörténet legfontosabb alkotásai között tartja számon. Continue reading „A másik arca – Emmanuel Levinas az emberi kapcsolatokról” →

Martos Levente Balázs

Találkozni, aztán vele lenni – bibliai emlékek

Valamelyik hajdani német nyelvleckében szerepelt, hogy más szóval fejezzük ki, ha szánt szándékkal, előre egyeztetett időpontban és helyen találkozunk (treffen), illetve ha véletlenül-váratlanul összefutunk valakivel (begegnen). Magyarul persze ez is, az is lehet találkozás. Kíváncsi lettem, vajon van-e hasonló különbségtétel a bibliai történetekben is. Illetve hogy egyáltalán milyen összefüggések kerülnek felszínre, ha a találkozást „bibliaiul” igyekszem értelmezni… Continue reading „Találkozni, aztán vele lenni – bibliai emlékek” →

Török Csaba

Mindenható érintés

Istenkapcsolatunk, találkozásunk a Teremtővel… Amíg azzal van dolgom, akit túl jól ismerek, addig az nem az Isten. Ameddig saját bizonyosságaim-biztonságaim erődjében ülök, védtelen vagyok. Ha „istenélményeim” saját elgondolásaimban erősítenek meg, akkor valójában még nem találkoztam az Élővel, az Egyetlennel, a Másmilyennel. A kétely és az újfajta megbizonyosodás, az elbukás és a más erővel való felkelés, a kilendülés és az új útra lépés, a kifordulás és a megtérés éppen ezért fokmérője és hitelesítője minden olyan történésnek, amelyről úgy vélem: az Istennel találkoztam általa. Continue reading „Mindenható érintés” →

Horváth Árpád SJ

Találkozás Istennel és emberrel

Szeptemberi számunk témájául a találkozásokat választottuk. A nyár elején még úgy tűnt, a ránk szakadt vírusjárvány az őszi újrakezdésre biztosan le fog csengeni, és itt lesz az ideje, hogy rácsodálkozzunk, mennyire fontosak számunkra a találkozások. Mindannyian megéltük, hogy a beszélgetések, amelyeket a virtuális térnek köszönhetően összehoztunk, legfeljebb csak egyeztetések voltak, és nem helyettesíthetik a valódi találkozások örömét. Continue reading „Találkozás Istennel és emberrel” →

Baán Izsák OSB

Az engedelmesség szabadsága

Napjainkban a hatalomhoz való viszonyunk sokszorosan terhelt, s a szabadságról való lemondás egyáltalán nem vonz minket. Ám az engedelmesség – az evangéliumi tanács értelmében – keresztény életünk, istenkapcsolatunk egyik leglényegesebb vonása kell hogy legyen. Úgy, ahogyan az Jézus életében megjelent előttünk. Az Isten érintésére és vezetésére való szüntelen nyitottságként. Continue reading „Az engedelmesség szabadsága” →