Befagyott patakok színén megjelennek az első repedések, csörgedezik a víz. Egy tikkasztó kirándulás után forráshoz érkezünk, amelynek hűs vizében élmény megmeríteni a kezünket, lemosni az izzadságot az arcunkról, és nagyot kortyolni. Hosszan tartó szárazság után végre-végre egy kiadós eső, amelytől fellélegeznek a fák, és zölden integetnek a fűszálak. A víz kétszeresen is jelentőségteljes elem: mossa fizikai valónkat, megtisztít, segít az egészség megőrzésében, ugyanakkor a szertartások, ünnepek során sok olyan pillanat van, amikor a víz a lelkünket, szellemünket, egész belső lényünket mossa tisztára. Tovább olvasom „„Kimosdódám minden bűneimből””
Rovat: Otthon
Változatosság az étkezőasztalon
Mindenkinek megvan az ideálja arról, hogyan kell kinéznie a karácsonyi ebédnek vagy vacsorának. Van, aki a gyerekkora ízeit keresi, és van, aki kísérletezik. Milyen karácsonyi hagyományokat ápolunk mi, és mit esznek ilyenkor más európai országokban? Hogy gyűrűzhet be a karácsony gasztronómiája oda is, ahol egyébként nem terjedt el a kereszténység? Tovább olvasom „Változatosság az étkezőasztalon”
Karácsonyi Szamos marcipán
Édesapja, Szamos Mátyás alapította az immár huszonegy cukrászdával rendelkező vállalkozást. A karácsony az év legfontosabb időszaka náluk, több százan dolgoznak hónapokon keresztül, hogy minél több karácsonyfán ott legyen a Szamos szaloncukor. Kicsit talán meglepő otthoni karácsonyi szokások, az ünnep fényén átcsillanó veszteségélmények, a családi értékek átmentésének művészete – Kelényi-Szamos Gabriella minden témáról nyíltsággal és szívvel mesél. Tovább olvasom „Karácsonyi Szamos marcipán”
„Szükségem volt a betegségre”
Sokan az általa fejlesztett társasjátékairól vagy emlékezetes jegyesoktatásairól ismerik. Huszonhat éve plébánosa a zugligeti Szent Család-egyházközségnek, mégis új arcát ismerhették meg a hívek az elmúlt években, amikor betegségei – egy szívinfarktust követően több rákos megbetegedés – hatására a szenvedés megélését is lelkipásztori munkájának szolgálatába állította. Tovább olvasom „„Szükségem volt a betegségre””
Irány a Via Transilvanica!
2020 novemberében kezdődött. Abban az évben lettem harmincéves, és a legjobb barátnőmmel, Annával akkor ünnepeltük barátságunk tizenötödik évfordulóját – szerettünk volna ennek örömére valahova elutazni, de az országból a lezárások miatt nem mehettünk ki, így kénytelenek voltunk belföldi alternatívában gondolkodni. Két külön irányból jutottunk végül ugyanahhoz az ötlethez: pár napot gyalogoljunk a Via Transilvanicán! Tovább olvasom „Irány a Via Transilvanica!”
Rejtett kincseink otthona
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye olyan helyeket, történeteket rejt, amelyek igen hamar az ember szívéhez tudnak nőni. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya tagjai és munkatársai közül többen is innen származnak, közülük Alakszainé dr. Oláh Annamária ügyvezetővel, Nevelős Gábor jezsuita atyával és Érsok Gáborral, a Jézus Szíve-templom koordinátorával beszélgettünk a borsodi élet örömeiről, csodáiról és nehézségeiről. Tovább olvasom „Rejtett kincseink otthona”
A megörökítés gesztusa
Mitől érdekesek egy jezsuita szerzetes édesanyjának az 1980-as években írt visszaemlékezései? Id. Hofher Józsefné Krenn Borbála Amire még emlékszem címmel megjelent memoárját olvasva feltárulnak előttünk a XX. századi Budakeszi, sőt, részben Budapest és az egész az ország társadalmi viszonyai, megismerhetjük a korabeli oktatási helyzetet, a főváros-széli kiskereskedelem miliőjét, s a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent szövegértékes forrásszöveg azok számára is, akiket a második világháború vagy az ’56-os forradalom tapasztalatai, a magyarországi németek 1946-os kitelepítése és az így szétszakított családok sorsa vagy az államszocializmus évtizedeinek életstratégiái érdekelnek. Tovább olvasom „A megörökítés gesztusa”
Hogyan hív böjtölni az egyház?
A családi rituálék, évről évre visszatérő közös élmények biztos alapot adnak a felnövekvő gyereknek, és ez igaz a mindennapok apró szokásaira és a jeles napok készületet és befektetést igénylő megünneplésére is. Merjünk kialakítani saját hagyományainkat, és beemelni akár új elemeket is, hogy az ünnepünk azt fejezze ki, amit át szeretnénk élni, és tovább szeretnénk adni. Tovább olvasom „Hogyan hív böjtölni az egyház?”
Kerkai Jenő levelezőlapjai
A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Kerkai Jenő keresztútjáról szóló 2023. novemberi konferenciáján részt vett a „Kisatya” két idős rokona: Deák Ágnes és Judit. Elhoztak több fényképet, cikket és – ami a legértékesebb – Kerkai családjuknak írt levelezőlapjait, illetve számos történetet is megosztottak velem, amelyek gazdagítják a nagy magyar jezsuitáról alkotott képet, feltárva a szélesebb család történetét is. Tovább olvasom „Kerkai Jenő levelezőlapjai”
Fény és árnyék
Last Christmas – üvölti a plázák hangszórója, villódzó fények mindenütt, zsúfoltság, vendégségek, ovis-iskolai próbák, ünnepség, loholós bevásárlás, kötelező körök. Hol lakik a valódi ünnepi meghittség? Tovább olvasom „Fény és árnyék”
Közbringa-keringő
Már egy évtizede találkozhatunk a főváros utcáin a jellegzetes zöld kerékpárokkal. A MOL Bubikat szerkesztőségünk több tagja is előszeretettel használja, így most a nyomába eredtünk annak, hogyan fest a budapesti közösségi kerékpározás múltja, jelene és jövője.
Szilárd hittel
2023. október 22-én, 93 éves korában elhunyt Dávid Szaniszla. Utolsó interjúját A Szív magazinnak adta pár hónappal korábban. Ezzel a beszélgetéssel emlékezünk Pólira, a szegedi jezsuita templom közösségének meghatározó tagjára.
„Amikor motorozunk, az életet ünnepeljük”
A címben szereplő mondatot Geszler Péter kiskunfélegyházi plébános mondta Mátraverebély- Szentkúton, a MotorkerékPálosok zarándoklatán. A szabadtéri szentmisén és utána a motoros körmeneten több száz „laikus” motoros gyűlt össze, a legkülönbözőbb kategóriák képviseletében.
A teremtés szikrája
Három méter magasban állok egy rozoga létra tetején, fejlámpával a homlokomon, ágvágóval a kezemben, és egy évek óta nem gondozott barackfával viaskodom. Kedd este tizenegy óra van, és még nem vacsoráztam, nem tisztálkodtam, legalább egy óra, míg ágyba kerülök, pedig holnap kora reggel csörög az ébresztőórám, vár egy újabb munkanap, napokon belül nyomdába kell adni A Szív magazint. Nem ez volt a szabadidőm hasznos eltöltéséről alkotott vízióm, amikor nem is oly rég nagykörúti lakásunkban terveket szövögettünk feleségemmel a közös jövőnkről.
Égi és földi kapcsolatok
Elődeink ragyogó szimbólumokkal átszőtt vallási és közösségi cselekedetei az ünnep ma is élő és érvényes jelentéseit mozgósítják, melyeket a közös szokások az ő szívükbe, életükbe véstek. Az alább olvasható részlet A mi húsvéti bárányunk – Nagyböjti-húsvéti készülődés az egész családnak című készülő kötetből a húsvét népi-vallási történetébe kalauzol.
Aranytollú madarak, áradó források
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, akinek egyik szeme sírt, a másik pedig nevetett… Így kezdődik a mese. A történet nem lacafacázik, a dolgok közepébe vág. Itt bizony baj van, ráadásul nagy baj.
Farsangi féktelenség
Ha a karácsony környéki szokások belső célja a kapcsolatok megszilárdítása és nyilvánvalóvá tétele, akkor a kora tavaszi, tél végi szokások célja az élet megtisztítása, újjátervezése, a sérelmek és fájdalmas események levezetése, feldolgozása, hogy újult erővel léphessünk a fényre.
Ragyogó napok, nyiladozó vizek
Vízkereszt ünnepe a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. Ilyenkor sokan leszedjük a karácsonyfákat, a csillogó díszek visszakerülnek a dobozba, a gyertyák fénye ellobban.
Somogyország Loretója
A Balaton-melléki búcsújáró hely Mária-kegyszobrát a legenda szerint jezsuita országjáró sorozatunk előző állomásáról röpítették át az angyalok a törökök (vagy a reformátorok) elől Andocsra. A leghűségesebb zarándokok évszázadok óta Kalocsáról indulnak útnak hozzá, és közel négyszáz ruhája közül legtöbbször ma is a jellegzetes virágokkal hímzetteket viseli. S bár a ferencesek által épített bazilikába belépve lényegében semmi nem utal erre, az andocsi Mária- kultusz alapjait a jezsuiták fektették le a XVII. században.
A „lázadó magyar szellem” megszelídítői
Csaknem száz éven át, 1860-tól 1948-ig voltak jelen a jezsuiták a fűszerpaprikájáról, népi hímzéséről és érsekségéről híres városban. Itt működött a rend egyik legjelentősebb modern kori gimnáziuma Magyarországon, mely mindmáig őrzi az egykori virágkor emlékeit.