Rovat: Otthon

Dyekiss Virág

Farsangi féktelenség

Ha a karácsony környéki szokások belső célja a kapcsolatok megszilárdítása és nyilvánvalóvá té­tele, akkor a kora tavaszi, tél végi szokások célja az élet megtisztítása, újjátervezése, a sérelmek és fájdalmas események levezetése, feldolgozása, hogy újult erővel léphessünk a fényre.

Bővebben „Farsangi féktelenség” »

Szokol Réka

Jezsuiták Szegeden

Bár az első jezsuiták már 1700 körül felbukkantak a Tisza partján, gyökeret ereszteni csak a tri­anoni döntés után tudtak a városban. A két háború között virágzó szegedi missziót a kommuniz­mus csírájában, az 1990 utáni újrakezdésnek szinte esélyt sem hagyva fojtotta el.

Bővebben „Jezsuiták Szegeden” »

Végh Dániel

Somogyország Loretója

A Balaton-melléki búcsújáró hely Mária-kegyszobrát a legenda szerint jezsuita országjáró sorozatunk előző állomásáról röpítették át az angyalok a törökök (vagy a reformátorok) elől Andocsra. A leghűségesebb zarándokok évszázadok óta Kalocsáról indulnak útnak hozzá, és közel négyszáz ruhája közül legtöbbször ma is a jellegzetes virágokkal hímzetteket viseli. S bár a ferencesek által épített bazilikába belépve lényegében semmi nem utal erre, az andocsi Mária- kultusz alapjait a jezsuiták fektették le a XVII. században.

Bővebben „Somogyország Loretója” »

Barta István

Vitorlázz a mélyre!

Történeti földrajz, rendőrmotoros, holdvilág és rugalmas szív. Zsódi Viktor piarista szerzetessel, a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda igazgatójával, a Piarista Vitorlázó Egyesület ügyvezetőjével jártuk körbe a vitorlázás pedagógiai, lelki és szerzetesi oldalát.

Bővebben „Vitorlázz a mélyre!” »

Gajdó Ágnes

Szent Ignácok Mendén

A Pest megyei településen épült hazánk első, laikus kezdeményezés nyomán a jezsuita rendalapító nevére fölszentelt templom, és itt látható a magyar művészettörténet alighanem legmonumentálisabb Ignác-ábrázolása is. A helyszínen eredtünk a szövevényes mendei Szent Ignác-tisztelet nyomába.

Bővebben „Szent Ignácok Mendén” »

Gajdó Ágnes

Jezsuita emlékek Kaszap István városában

Székesfehérvár történelmi emlékekben bővelkedő város lévén a magyar jezsuita múlt nyomait is hűségesen őrzi. Ignác fiainak pompás barokk temploma ma a cisztercieké, az egykori szerzetesi gyógyszertár patikamúzeumként működik, az elmúlt években nagyszabású rekonstrukción átesett rendházépület pedig a Szent István Király Múzeum központjául szolgál.

Bővebben „Jezsuita emlékek Kaszap István városában” »

Gajdó Ágnes

Ma is tápláló gyökerek

Matyóföld tizenhatezer lelkes fővárosa Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyedik legnépesebb települése. Messzi földről érkeznek ide turisták, főként a Zsóry-gyógyfürdőt keresik fel, amelynek kéntartalmú vize enyhíti a reumás és ízületi betegségek tüneteit. Mezőkövesd utcái rendezettek, az itt élők büszkék a hagyományaikra. Ezúttal ide látogattunk hazai jezsuita emlékek után kutatva. S kiderült, hogy a hajdani lelkipásztori idők hatása a mai napig érzékelhető.

Bővebben „Ma is tápláló gyökerek” »

Gajdó Ágnes

Szemlélődni, látni és láttatni

Országjárásra indul A Szív: úgy gondoltuk, ha eddig nem, hát most majd bejárjuk hazánknak azokat a helyeit, amelyek valamilyen szempontból a jezsuita rendhez köthetők. Röviden bemutatjuk a történetüket, felkutatjuk az ottani emlékeket, beszélgetünk helybéliekkel, s talán még ahhoz is kedvet kerekítünk, hogy a kedves olvasók szintén útra keljenek. A jezsuiták nyomában rovat további cikkei ide kattintva olvashatók.

Bővebben „Szemlélődni, látni és láttatni” »

Végh Dániel

„Minket minden felekezet megkeresett már”

Távol minden temetőtől, Lágymányos, Kelenföld és Szentimreváros határán található a műhelye. Konyhapulttól a kriptáig, ablakpárkánytól a közterületi bútorig mindenhez értenek itt, és mindent elkészítenek, ami kőből készül. A kerek nyolcvan éve működő családi vállalkozás legutóbbi munkáinak egyike a Mazsihisz Ferenc pápának átadott ajándéka volt. Bővebben „„Minket minden felekezet megkeresett már”” »

Báder Petra

A legszínesebb ünnep

„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.

Bővebben „A legszínesebb ünnep” »